Gyűrűk az üstökös körül?
Gyűrűkkel rendelkezhet a fura kentaur típusú objektum, a 2060 Chiron kisbolygó, amely egyben a 95P jelű üstökös - erre a következtetésre jutottak a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) asztrofizikusai.
Egy üstökösForrás: pixabay.com
Az 1977-ben felfedezett Chiron volt az első ismert kentaur típusú égitest. Átmérője 233 kilométer, keringési ideje 50,4 év, pályája a Szaturnusz és az Uránusz közé esik. Jelenleg már kétszáznál is több kentaur típusú égitest ismert, de becslések szerint számuk meghaladhatja a 44 ezret a Naprendszerben.
1994-ben, amikor a Chiron egy fényesebb csillag előtt haladt el, kriovulkanizmusra utaló jeleket figyeltek meg az asztronómusok, akiknek sikerült megállapítaniuk az égitest méreteit is.
A MIT kutatóinak további megfigyelésekre adódott lehetősége 2011 novemberében, amikor a Chiron ismét egy fényes csillagot takart el. A fedés, amelyet két, egymástól 129 kilométerre lévő hawaii teleszkóprendszer segítségével figyeltek meg, mindössze néhány percig tartott. A fő "fedés" előtt és után is azonban kisebb fénycsökkenést észleltek, ebből arra következtettek, hogy az égitest két gyűrűvel rendelkezhet. Szélességük 3 és 7 kilométer, a két képződmény közötti távolság pedig 10-14 kilométer, és a feltételezések szerint a gyűrűk olyanok lehetnek, mint a Chariklo kentauré, amelyeket tavaly fedeztek fel.
A Naprendszerben eddig mindössze öt olyan égitest volt ismert, amely gyűrűrendszerrel rendelkezik. Közöttük egyetlen aszteroida van, a Chariklo, rajta kívül négy óriásbolygó - a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz - van "meggyűrűzve”.
"A gyűrűrendszer gyakoribb lehet, mint gondoltuk" - hangsúlyozta Jessica Ruprecht, az MIT kutatója. Ugyanakkor az asztrofizikus arra is felhívta a figyelmet, hogy a megfigyelt jelenségnek más magyarázata is lehet, például a kentaur típusú égitestet körülvevő por- és gázburok is okozhatta a csillag fényének elhalványulását, ahogy a kriovulkanizmus is megtéveszthette az asztrofizikusokat.
A kentaurok a Jupiter és a Neptunusz pályái között keringő kis égitestek, amelyek - nevükhöz híven - kettős természetet mutatnak. Egyfelől ugyanis a klasszikus kisbolygókra hasonlítanak, nem mutatnak az üstökösökre jellemző gáz- és porkibocsátási aktivitást, amely kóma és csóva kifejlődéséhez vezet, másrészt azonban mégis mutatnak valamilyen üstökösszerű aktivitást.