Mi lesz az alföldi erdeinkkel?
Állami erdőgazdaságok és erdészeti érdekképviseletek nyomására olyan módosítás kerülhet az erdőtörvénybe, amely több síkvidéki körzetben újra lehetővé tenné az összes védelmi és közjóléti rendeltetésű erdő hagyományos letermelését. A WWF Magyarország szerint ez egyértelmű visszalépés lenne, figyelembe véve azt is, hogy a jelenlegi előremutató szabályozás egy hosszas alkufolyamat eredménye.
Készítette: WWF
Készítette: WWF
A 2009-ben elfogadott, új erdőtörvény idén ősszel újra napirendre kerülő módosításának fő célja az Európai Uniós kötelezettségeknek megfelelő változtatások beépítése, illetve az elmúlt négy év során felszínre kerülő kisebb alkalmazási problémáknak, a törvény „gyermekbetegségeinek” korrigálása. A hamarosan a Parlament elé kerülő módosítás azonban alkalmat teremt a korábban már kialkudott, természetvédelmi vagy közjóléti szempontból jelentős szabályok szűk látókörű gazdasági érdekek szerinti megváltoztatására is.
A 2009-es erdőtörvény WWF által is támogatott vívmánya, hogy az állami tulajdonú, védelmi vagy közjóléti – tehát nem gazdasági - rendeltetésű erdők egy részén már nem alkalmazható a vágásterületeket kialakító hagyományos erdőgazdálkodás (Evt. 10§ (1)). Az e körbe tartozó, főként őshonos fafajokból álló erdők harmadán néhány évtized alatt természetközeli, ún. szálaló erdőgazdálkodásra szükséges áttérni, vagy ha ez nehézségekbe ütközik, akkor nem folytatni tovább faanyagtermelést. A szabályozás biztosítja, hogy az ország erdőterületének mintegy 7-8%-án folyamatos legyen az erdőborítás, és ezzel az élővilág megőrzésének feltételei javuljanak, valamint a turizmus, rekreáció szempontjából fontos közjóléti célok érvényesülhessenek. Az új szabályozás a síkvidéki erdőket a Nyírségtől Gemencen át Somogyig csaknem negyven erdőtervezési körzetben kivenné a vonatkozó paragrafus hatálya alól, ezáltal sok ezer hektárnyi, még megmaradt őshonos erdőben továbbra is a hagyományos módon – döntően tarvágással - történne a vágásérettnek ítélt erdők felújítása.
Készítette: WWF
Az erdőgazdálkodók pénzügyi szempontokra, illetve a síksági erdőtípusok – pl. ártéri ligeterdők – természetközeli gazdálkodásával kapcsolatos tapasztalatok hiányára hivatkoznak, jóllehet ezek a „nehézségek” aligha állnak arányban a szóban forgó erdők természetvédelmi és társadalmi értékével.
„Nem értjük, hogy miért kellene az új erdőtörvényünk hosszútávon előremutató törekvéseit alig négy év után felülbírálni” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdővédelmi Programjának vezetője. „Az Alföldön hírmondóként megmaradt pusztai tölgyesek, ligeterdők hazánk természeti örökségének kiemelkedő értékei, és ezek sorsát is megpecsételheti a hagyományos, tarvágáson alapuló gazdálkodás általános alkalmazása. Legalább a védett területek egy részén biztosítani kell, hogy más módszereket használjunk; erre szolgál a mostani erdőtörvény – a gazdálkodás szempontjából meglehetősen rugalmas – előírása. Hiába költünk sok millió forintot nemzeti és Európai Uniós forrásokból látogatóközpontokra, turistaházakra, vagy erdei kisvasutakra, ha végül nemigen lesz mit bemutatni a környező erdőkben.” – fűzte hozzá a szakember.
A WWF Magyarország reméli, hogy a Parlament elé kerülő erdőtörvény módosítása megfelelő módon javítani fogja az erdőgazdálkodás feltételeit, miközben a természetvédelmi és közjóléti célkitűzések sem esnek áldozatul a vélt vagy valós pénzügyi szempontoknak. Az állami erdőkben valamennyien otthon vagyunk.
