Valóban egészséges, ami "probiotikus"?
Újabb mítosz látszik megdőlni, ezúttal a probiotikumok jótékony hatásaival kapcsolatban. Talán mégsem hatnak (olyan kedvezően) a bélflóránkra, mint ahogy azt a reklámokból halljuk? Szerencsére mára a szabályozás is szigorodott: nem lehet akármilyen termékre ráírni a jól csengő "probiotikus" jelzőt.
Has - a kép illusztrációForrás: pixabay.com
Egy kis történelem: mellőzöttből támogatott
A probiotikomok kutatásának története több mint száz évre nyúlik vissza: 1907-ben a bolgár joghurtfogyasztás jótékony hatásait vizsgálva írta le Mecsnyikov, a Pasteur Intézet Nobel-díjas kutatója, hogy mivel a bélbaktériumok mennyisége és minősége függ a megevett ételtől, elképzelhető a „káros” bélflóra „jóra" való lecserélése. Az első ilyen irányú kísérletek azonban nem jártak sikerrel, így a "probiotikus koncepciót" sokáig tudományosan nem bizonyítottnak vélték, és évtizedeken keresztül kevés figyelmet kaptak az ilyen irányú kutatások. Az elmúlt harminc évben viszont 180 fokos fordulattal a boltok polcait elözönlötték a probiotikus joghurtitalok és táplálék-kiegészítők (az USA-ban még probiotikus víz, illetve szénsavas üdítő is kapható!).
A jelenlegi tudományos definíció szerint probiotikumnak nevezzük azokat a baktériumokat, gombákat, amelyek szájon keresztül bejutva, élve érik el a vastagbelet, majd ott megtapadva a gazdaszervezet számára hasznos funkciót töltenek be. Másként megfogalmazva: olyan élő táplálék-kiegészítők, melyek a bélflóra egyensúlyának pozitív irányú megváltoztatásával a szervezet állapotát javítják. De valóban így van-e?
Több milliárd baktériummal élünk együtt
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan hatnak a szervezetre az élő baktériumokat tartalmazó készítmények, tisztában kell lennünk a normál emberi bélflóra összetételével. Talán sokkolóan hat, de - szemben egy újszülött még szinte streil bélrendszerével - mintegy százszor annyi baktérium él bennünk, mint ahány sejtünk van: vagyis több milliárd. Egy átlagos felnőtt emésztőrendszerében körülbelül ezer különböző baktériumfaj található, a baktériumflóra összetétele azonban egyénenként eltérő: függ az életkortól, a földrajzi sajátosságoktól, valamint az egészségügyi állapottól és az étkezési szokásoktól is.
A legtöbb bélbaktérium ugyanakkor inkább "élettárs", mint kórokozó, az, hogy a bélfalat benépesítik, nincs a szervezetünkre rossz hatással. Sőt, néhány közülük képes olyan vitaminok (például a K-vitamin) és aminosavak előállítására, amelyre a szervezetünk magától nem lenne, de a számunkra emészthetetlen növényi poliszacharidok és gyógyszerek bontásában is nagy szerepet játszanak.
A normál baktériumflóra ezek mellett azért is fontos, mert fizikailag "beteríti" azt a területet, amit a kórokozók is elfoglalnának. Egy antibiotikum-kezelés kiöli a bélbolyhokról a normál baktériumközösség nagy részét, így szabad az út egy hatalmas "ökológiai harc" megindulásához a "jó" és a "rossz" baktériumok között. Ilyen antibiotikumos kezelések után (rosszabb esetben alatta is) kifejezetten ajánlják a gyártók probiotikum-készítményeiket. Ezek sok "csodabaktériumjáról" azonban már kiderült, hogy nem is tagjai a normál bélflórának, és nem kolonizálják a bélfalat. Vagyis ha nem rendszeresen fogyasztjuk az adott terméket, ezek a baktériumok élve áthaladnak a bélrendszeren, és ott bár szaporodnak, de nem telepednek le, kiürülnek a szervezetből. Ha van is tehát jótékony hatásuk, ezt addig kell kifejteniük, míg a bélrendszeren átutaznak.
Az egészséges immunrendszert nem kell "erősíteni"!
Mark Crislip, fertőző betegségekre specializált amerikai orvos szerint ráadásul bár a klinikai tesztek során a probiotikumok hatásosnak bizonyultak antibiotikum-okozta hasmenés és irritábilis bél szindróma esetén, az egészséges embereken végzett tesztek már ellentmondásosabb eredményekhez vezettek. Crislip állítása szerint egy, a szervezet által ismeretlen baktériumot tartalmazó probiotikus ital elfogyasztása egy enyhe ételmérgezéshez hasonlítható.
A bélben található immunsejtek az emberi evolúció során ugyanis arra szakosodtak, hogy a bélbaktériumokat ne engedjék bélfalon át a szervezetbe jutni, az ételben található kórokozókat pedig minél hamarabb eltávolítsák. A joghurtital elfogyasztása után tehát az emésztés felgyorsul, az immunrendszer aktivizálódik. Éppen az immunrendszer különböző elemeinek aktiválására utalva használják a gyártók az "immunerősítő" jelzőt ezekre a termékekre - ám ez valójában gyulladást jelent.
Egy egészséges ember immunrendszerét ugyanis nem kell erősíteni. Ha valamilyen megbetegítő hatás éri, akkor aktiválódik. Ha szervezetünk egy enyhe fertőzéssel van elfoglalva, és ekkor éri egy súlyosabb, akkor az immunrendszer hamarabb képes ugyan a második fertőzésre reagálni, de ettől még nem a legjobb megoldás magunkat az állandó enyhe fertőzés állapotában tartatni - probiotikum-fogyasztással. Egyrészt ez megnöveli a szív-és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, másrészt a szedés abbahagyása utáni egy-két hónapban megnő valamilyen egyéb fertőzés kialakulásának esélye. Immunhiányos állapot esetén pedig kifejezetten ellenjavallt a probiotikumok bevitele!
Szigorúbb szabályozás
Az ilyen visszásságokra már a döntéshozók is reagáltak: az Európai Tanács 2006-ban fogalmazta meg a 1924/2006/EK számú rendeletét, amely - többek között - kimondja, hogy az élelmiszereknek és táplálék-kiegészítőknek is a gyógyszerekhez hasonló bizonyítási procedúrán kell átesniük, ha valamilyen feltételezett pozitív egészségügyi hatással bírnak. E rendeletre hivatkozva 2012. decemberéig mintegy 1500 kérelmet utasított el az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA), így ezen gyártók termékein nem tüntethető fel többé a probiotikus jelző - csupán 224 termék kapott erre engedélyt.
Vagyis mostantól az Európai Unióban bizonyítani is kell, hogy egy adott termék olyan élő mikrobákat tartalmaz, amelyek kedvező hatással vannak az azt megfelelő mennyiségben fogyasztó egészségére - így remélhetőleg kiszűrhetőek lesznek a nem csupán hatástalan, de egyenesen káros készítmények.