A Szegedi Vadasparkban ápolt darvat engedtek vissza a természetbe
Hét, a Szegedi Vadaspark természetvédelmi mentőközpontjában ápolt darvat (Grus grus) engedtek vissza a természetbe kedd délután Szatymaz közelében.
DaruForrás: MTVA
Szerző: Kelemen Zoltán Gergely
Pénteken késő délután sűrű, átláthatatlan köd lepte el Szegedet és környékét, amelynek következtében számos daru repült neki különböző tereptárgyaknak, vezetékeknek. Több madár is elpusztult, jó néhány pedig annyira kimerült, hogy nem tudott továbbrepülni.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi őrei azonnal intézkedtek és a Vadasparkkal közösen próbálták az összes - még élő - sérült madarat összegyűjteni.
Veprik Róbert, az állatkert igazgatója elmondta, a madarakat ellátták, megvizsgálták, megröntgenezték, és azokat a példányokat, melyek egészségi állapota lehetővé tette, visszaengedték a természetbe.
Valamennyi madár, a sorszámozott fém gyűrűk mellett, színes jelölőgyűrűket is kapott. Ez volt az első alkalom, amikor Magyarországon, ilyen, a távoli azonosítást is lehetővé tevő gyűrűkkel láttak el darvakat. A madarak bal lábára fekete-fehér-fekete színű - Magyarországot jelölő -, a másikra pedig az adott példányt azonosító egyedi színkombinációjú gyűrűk kerültek.
Az európai darunépesség egyik legjelentősebb vonulási útvonala Magyarország keleti felén húzódik keresztül. A százezres madártömeg őszi pihenőhelyéül néhány háborítatlan, természetvédelmi oltalom alatt álló vizes élőhely szolgál. Az októberben még nagyrészt a Hortobágyon erőt gyűjtő darvak vonuló tömegei novemberre elérik a Kiskunsági Nemzeti Park Tisza-völgyi tájegységét. A térség daruvonulásban betöltött szerepét jól jellemzi, hogy az ezredforduló utáni évektől már tízezres nagyságrendben időznek itt a darvak. Az elmúlt évek monitoring adatai szerint az őszi vonulás során a Szegedi Fehér-tavon tartózkodó darvak létszáma november közepén eléri a 20-30 ezres létszámot.
A gólyáknál és gémeknél nagyobb termetű - 190-200 centiméteres szárnyfesztávú - darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv pedig élesen elüt fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja. Költőterületén - Eurázsia erdős, sztyeppés tájain - füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a szintén kinyújtott nyakkal, de rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal.
Magyarországon a 19. század végén még költött, jelenleg tavaszi és őszi átvonuló. 2015 nyarán azonban - száz év után először - a Marcal völgyében sikerült megfigyelni egy költőpárt, amely két fiókát nevelt.
