A tűzhangynák a víz veszélyét észlelve összezsúfolódnak, és élő tutajjá alakulnak

Hír

írta: Admin
2014/02/22

A kolónia legfiatalabb tagjainak úszó- és a dolgozók regenerálódó képességét felhasználva élő tutajjá  alakulnak a hangyák árvízkor, hogy a sérülések és a halálozások minimalizálásával biztosítsák egymás és a királynőjük túlélését - derült ki egy új tanulmányból.

Veszély esetén a közösségalkotó állatok gyakran együttműködnek, hogy segítsék a csoport túlélését és biztosítsák további jólétét. Az ártereken élő hangyákról már korábban kiderült, hogy összekapaszkodnak árvízkor, de ennek az élő tutajnak a szerkezeti felépítéséről, alakjáról és társadalmi struktúrájáról alig volt ismerete a szakembereknek - adta hírül a ScienceDaily című tudományos ismeretterjesztő hírportál.

A jelenség jobb megértése érdekében a svájci Lausanne-i Egyetem munkatársaként dolgozó Jessica Purcell és kollégái hangyákat gyűjtöttek be egy svájci ártérről és laboratóriumi körülmények közt vizsgálták, hogy a különböző összetételű - munkásokat, királynőket és fejlődő lárvákat, bábokat felsorakoztató - populációk miként reagálnak az árvízre. A szimuláció során a kutatók megfigyelték, hogy a dolgozók, a lárvák és a királynők hol helyezkednek el a tutajban.

A PLOS ONE című folyóiratban közölt eredményeik szerint a dolgozók a fészek legsebezhetőbb és legértékesebb tagját, a királynőt helyezték a tutaj közepére, legalulra pedig a víznek remekül ellenálló lárvák és a kitűnő regenerálódó képességgel bíró dolgozók kerültek, ezáltal minimalizálva a sérüléseket és a pusztulást. A lárvák legalulra helyezése a fészek összetartásában is segíthet az árvíz során.

"Azt vártuk, hogy a fenéknél alámerülő hangyák fizetik a legnagyobb árat, ezért igencsak meglepődtünk, amikor azt láttuk, hogy a hangyák szisztematikusan a kolónia legfiatalabb tagjait helyezik oda" - húzta alá Purcell. Mint hozzátette, a további kísérletekből kiderült, hogy a lárvák és bábok a hangyatársadalom leginkább úszóképes tagjai és a tutajozás nem csökkenti a túlélési esélyeiket, vagyis ez a felállás a legköltséghatékonyabb megoldás a kolónia számára.

Eddig csak a Dél-Amerikában őshonos tűzhangyáknál (Solenopsis invicta) vizsgálták meg a jelenséget 2011-ben, amelyről akkor az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata (PNAS) számolt be. Ennek a hangyafajnak a képviselői is tutaj formációt vesznek fel hogy túléljék az árvizeket. A közösség tagjai lábaikkal és rágóikkal egymásba kapaszkodva hónapokig is képesek a víz felszínén lebegni, ugyanis a külső vázukra tapadt levegőbuborékoknak köszönhetően nem merülnek a víz alá, sőt vizesek sem lesznek.


Kép forrása / Szerző: Hugo A. Quintero

 

forrás: MTI, sciencedaily.com, tudomany.postr.hu

A rovat új hírei

Magyar madarászok Albániában

Magyar madarászok indulnak 2 hetes expedícióra azzal a céllal, hogy feltérképezzék Albánia megmaradt nádasait a Natura 2000-es ...

A rovat legolvasottabbjai