Mesélnek a kisállattemetők sírkövei: a házikedvencekhez való hozzáállás száz év alatt sokat változott
Míg az emberi temetkezésekkel összefüggően számos kutatás készült már, ez idáig senki sem vizsgálta az emberek háziállatokhoz való viszonyulásának változásait a kisállattemetőkön keresztül.
Kisállattemető Helsinkiben - illusztrációForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Image tube
Kisállattemető a Dunster-kastélynálForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Derek Harper
Dr. Eric Tourigny, a Newcastle-i Egyetem munkatársa most ezt a hiányosságot pótolta néhány napja megjelent tanulmányával, melyhez londoni és newcastle-i kisállattemetők több mint ezer sírkövét tanulmányozta az első ilyen típusú köztemető 1881-es megalapítása és az 1980-as évek közötti 100 éves időszakra vonatkozóan.
A kutatás négy helyszínre összpontosított: az eredeti Hyde Park temetőre, az Ilford-ban található "The People's Dispensary for Sick Animals" temetőre, valamint a Newcastle-ben található "Jesmond Dene" és Northumberland Parkra.
| Nagy-Britanniában 1881-ben hozták létre az első, kisállatoknak szánt köztemetőt, miután egy Cherry nevű kutya gazdája megkérdezte a Hyde Park kapuőrét, hogy eltemetheti-e kedvencét a területen. A kutyát a kapuőr saját kertjében helyezték örök nyugalomra és a következő néhány évtizedben több száz ebet temettek el a parkban. Később egész Nagy-Britanniában megszaporodtak a kisállattemetők. |
Tanulmányának egyik fontos megállapítása, hogy míg a viktoriánus korban az emberek gyakran társaságként sőt barátként tekintettek a háziállataikra, a későbbiekben ez változott: A második világháború után az emberek egyre inkább családtagként kezdtek utalni a háziállataikra és ezzel párhuzamosan az állatok sírkövein is megjelentek a családnevek. A vezetéknevek eleinte zárójelben vagy idézőjelben szerepeltek a sírköveken, mintegy jelezve, hogy nem teljes jogú családtagról van szó.
Kisállattemető a Dunster-kastélynálForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Derek Harper
Dr. Tourigny szerint a háziállatok családtagként kezelésének a felvállalása azért lehetett nehézkes, mert az állatokhoz fűződő mély érzelmek szemben álltak a társadalmi normákkal. A korabeli skandináv kisállattemetőkben például a sírfeliratok nagy része teljesen érzelemmentes, ami különösnek hat annak fényében, hogy mekkora gondot fordítottak a házi kedvencek tiszteletére emelt emlékművekre. A szeretett állat elvesztése miatt érzett gyász azonban nem volt társadalmilag elfogadott.
Tanulmányának másik fontos konklúziója, hogy az embereket idővel egyre jobban foglalkoztatta a háziállatok túlvilági életének a gondolata. Kevés 19. századi sírkövön van utalás a túlvilágra, noha néhány állattartó "reményét" fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egyszer újra találkozhat szeretett házi kedvencével. A 20. század közepére azonban a sírkövek nagy százalékán már szerepel utalás arra, hogy a gazdik várnak a túlvilágon való újbóli találkozásra. Tourigny szerint a társadalom halállal szembeni attitűdje alig változott és az alvás metaforájának használata az egész 20. században megmaradt.
Dr. Tourigny kutatása újszerű, hiszen egyedi betekintést nyújt, hogy az emberek háziállataikkal való kapcsolataik miként alakultak 100 év alatt, néha akár szembemenve a korabeli társadalmi normákkal is.
Képek forrása:
Wikipedia, Szerző: Image tube
Wikipedia, Szerző: Derek Harper