Porrá leszünk, de hogyan
Lebomló biokoporsó vagy tőzeg urna – már a temetkezésnek is léteznek alternatív módjai: nemcsak a természeti népeknél, hanem a „fejlett” országokban is van erre igény.
Sírhely - a kép illusztrációForrás: www.freeimages.com
Szerző: Gary Scott
Bár úgy tartják, hogy egy civilizáció akkor kezdődik, amikor tagjai elkezdenek temetkezni, az idők folyamán ez a kegyeleti aktus a visszájára fordult, és egy egész iparággá fejlődött. Azon túl, hogy a mai ember már többnyire nem otthon, családi körben hal meg, hanem idegenek között, a kórházban, a temetése sem arról szól, hogy újra eggyé váljon a természettel. Aki teheti, sokkal inkább impozáns sírkövet és drága koporsót csináltat elhunyt szerettének – a legújabb „divat” szerint.
Az urna hazavitele már egyre problémásabb, halottunk hamvainak szétszórását pedig csak egy meghatározott helyen – és szintén nem kevés pénzért – kérhetjük. A fenntarthatóság szempontját azonban ezen a területen sem lehet már – sőt, talán a legkevésbé – kikerülni, és a világ több pontján találkozhatunk öko temetésekkel, hamvasztásokkal.
A dél-tiroli Veronika Gantioler például egy, a földanyáról Gaiának elnevezett tőzeg urnát tervezett, amelynek anyagába az elhunyt családja által kiválasztott növény magjait keverik. Amikor az urnát elföldelik a hamvakkal együtt, egy idő után lebomlik, a hamvak természetes trágyává változnak, a növény pedig életre kel.
Dániában már komoly kereslet van a DanCof biokoporsó iránt, amely hosszú szálú újrahasznosított papírból készül, ezért teljesen biztosított a lebomlása, és számos változatban kapható. Hasonló elven nyugszik a reciklált kartonpapír anyagú Restbox, amelynek ötlete egy Mauricio Kalinov nevű argentínai vállalkozó fejéből pattant ki. E koporsó alig 12 kilogramm, de több mint 200 kilogrammot elbír, vízálló, de nem tartalmaz viaszt, így biztosítva az ökologikus elhamvadást.
Van, ahol az utolsó út is a környezettudatosság jegyében zajlik: az amerikai Oregon állambeli Eugene-ben a Sunset Hill temető pedállal hajtható halottaskocsikat ajánl.
