A világ legnagyobb esőmérője lehet a nagy hadronütköztető
A világ legnagyobb esőmérőjeként lehetne használni az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetőjét (LHC) - vélik a kutatók, akik a 27 kilométeres föld alatti gyűrű hosszában bekövetkező apró változásokat vizsgálják.
LHC - Large Hadron Collider - avagy a Nagy hadronütközetőForrás: www.flickr.com
Szerző: CERN
"Az elméletem szerint télen sokkal több víz van a talajban, amelyet ráadásul hó is borít. Tehát ez a tömeg ránehezedik a gyűrűre. Amikor a nyári melegben ez a plusz tömeg elolvad és elpárolog, akkor a gyűrű megnyúlik egy picit" - mondta Rolf Hut, a delfti műszaki egyetem munkatársa az Európai Földtudományok Egyesületének (EGU) bécsi közgyűlésén.
Amennyiben ez igaz, akkor az LHC-t a csapadék és a hidrológia egyéb aspektusainak tanulmányozására és nem csupán a világegyetem titkainak fürkészésére lehetne használni - írta a BBC News.
A gyorsító méretének változásait a benne ütköztetett részecskenyalábok viselkedésének megváltozásával tudják nyomon követni, miközben ugyanis az üzemeltető kutatók korrigálják a részecskék megváltozott mozgását, pontos adatokat szerezhetnek a berendezés hosszának változásáról.
A delfti műszaki egyetem kutatói azt tervezik, hogy a nehézségi erő változásának mérésére szolgáló gravimétereket helyeznek a gyorsítóba elméletük további tanulmányozása céljából.
A világ legnagyobb kísérleti berendezése egy 27 km kerületű kör alakú föld alatti alagútban helyezkedik el, a felület domborzati viszonyaitól függően 50-150 méter mélyen. A korábbi nagy elektron–pozitron ütköztetőgyűrű (LEP) alagútját hasznosítja újra. A 3 méter átmérőjű alagút négy helyen keresztezi a svájci–francia határt; hosszának legnagyobb része francia területen fekszik. Az ütköztető maga ugyan a föld alatt helyezkedik el – mivel így csökkenthetők a területbérleti díjak és a mérést zavaró kozmikus sugárzás –, több felszíni épület is van, amelyek olyan kiegészítő berendezéseket tartalmaznak, mint a kompresszorok, a ventilátorok, a vezérlő elektronika és a hűtőtelep.
A 2015 áprilisában újraindított LHC két évig átfogó modernizáláson esett át, jelentősen megnövelték a teljesítményét. A tudósok ettől többek közt azt remélik, hogy az ütközések nyomán bizonyítékot találnak a sötét anyag létezésére és információkat szereznek annak összetételéről.
A Nagy Hadronütköztető (LHC: Large Hadron Collider) a CERN 2008-ban átadott részecskegyorsítója és ütköztetőgyűrűje, amely a 2000-ben leállított LEP 27 km kerületű alagútját használja fel. Több előgyorsító fokozat után ebben a gyorsítóban végleges 7 TeV‑es energiájukra gyorsulnak a protonok (illetve időszakonként ólomionok) - közel a fény sebességével - mindkét körüljárási irányban. Ezután a protonnyalábok több órán keresztül keringenek egymással szemben, és a gyorsító kerületén található detektorok közepén az egymással szemben keringő protonnyalábok pályáját úgy módosítják, hogy ott proton–proton ütközések történjenek. Működése során nagyjából 80 állam 7000 fizikusa fér hozzá az LHC-hez. A fizikusok azt remélik, hogy közelebb jutnak a következő kérdések megválaszolásához az LHC kísérleteivel:
|
Kép forrása / Szerző: Image Editor