Bedőlhet Magyarország hulladékgyűjtési rendszere?

Magazin

2017/05/07

A Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége (HOSZ) nagyon aggályosnak tartja a Hulladéktörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot.

2017. április 26-án Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes benyújtotta a parlamentnek a hulladéktörvény legújabb módosítását, amelynek korábban közigazgatási egyeztetésre bocsátott tervezete igen nagy port kavart a médiában. Különösen annak iskolai papírgyűjtésre vonatkozó része, amit végül a múlt héten beadott törvénymódosító javaslat már nem tartalmazott. Ettől függetlenül bőven maradtak benne olyan tételek, amelyek ha elfogadásra kerülnek, nemcsak  szűkítenék a piaci versenyt, de a települési hulladékgazdálkodás hatékonyságát is nagymértékben rontanák.

A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény, vagy röviden Ht. 5 évvel ezelőtt teljesen átírta a hazai hulladékgazdálkodás addigi rendszerét és piacát. A költségvetési szervezetek, így az oktatási-nevelési intézmények hulladékai is a természetes személyek hulladékaival egy megítélés alá estek, és a közszolgáltatás hatálya alá kerültek, továbbá a megelőző szabályozástól eltérően, az elkülönítetten gyűjtött települési hulladékra vonatkozó szabályok több tekintetben elkülönültek a vegyes kommunális hulladékot érintő rendelkezésektől A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény alapján a korábbi koordináló szervezetek szerepét az állami tulajdonú OKTF NHI (illetve jogelődje az OHÜ) vette át, hozzá került  a termékdíjból befolyó nem csekély bevétel, és a lakossági szemléletformáló feladatok ellátása is.

Habár 2015. január 1-jével országszerte hatályba lépett az elkülönítetten gyűjtött papír, műanyag, üveg és fém frakció gyűjtése (melynek egyik módja a házhoz menő gyűjtés), a valóságban azonban a rendszer legjobb esetben is csak a hazai települések 50%-ában indult el. - A Nemzeti Hulladékgazdálkodási és Koordináló Vagyonkezelő Zrt.-től (NHKV) származó információk alapján a települések 28%-ban nincs szelektív gyűjtés, 22% ahol van gyűjtési rendszer, de pénzügyi problémák miatt nem tud működni (2016.III.24., "Szakmai nap a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásról, Kongresszusi Központ, Budapest").

A fővárosban az is gondot okoz, hogy a házhoz menő gyűjtés elindulásával párhuzamosan csökkent a szelektív hulladékgyűjtő szigetek száma (jelenleg kevesebb, mint 200 a korábbi 900-1000-ről), ami a HOSZ szerint az üveg frakció esetében különösen problémás, mivel a házhoz menő rendszerben ez a hulladéktípus nem kerül begyűjtésre.

A fővárosban egyetlen közszolgáltató, az FKF Nonprofit Zrt. jogosult a kommunális, a szelektív és a zöld hulladék begyűjtésére, és ők tartják fenn a hulladékgyűjtő udvarokat, valamint tavaly óta a Szemléletformáló és Újrahasználati Központokat is. Óriási feladathalmazról van tehát szó, így természetszerűleg a hulladékgyűjtésben forprofit alvállalkozók is részt vesznek (ezt fontos kiemelnünk, ugyanis lentebb még visszatérünk a rendszer forprofit résztvevőire).

Amíg a fővárosban a leírtak ellenére is viszonylag jól működik a rendszer, addig vidéken más a helyzet: számos olyan régiót találunk, ahol a közszolgáltató egyszerűen képtelen a minőségi szolgáltatást biztosítani, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat (azaz a "szemétdíjat") pedig 2018 végéig még biztosan nem emelheti meg, így bevételei is korlátozottak (nem beszélve arról, hogy ezek már nem is hozzá futnak be, hanem a tavaly létrehozott NHKV-hez, ami annak bizonyos százalékát szolgáltatási díjként osztja vissza).

Felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha az alulfinanszírozott közszolgáltató csődöt jelent? Nos, ilyenkor a katasztrófavédelem jelöli ki az új közszolgáltatót. A megnövekedett terhek azonban könnyen egy dominó-szerű bedőlés hullámhoz vezethetnek. - Természetesen, ez senkinek sem lenne érdeke, hiszen a települési hulladékgazdálkodás óvatos becslés alapján is 100 milliárdban mérhető üzletág, ami hosszú távon is biztos megélhetést teremt több tízezer embernek Magyarországon. A lakossági hulladéktermelés mennyisége pedig - egy ideig még biztosan - nem fog csökkenni. Ezért környezetvédelmi szempontból is elsődleges cél (kellene, hogy legyen) a hulladékgazdálkodás hatékonyságának növelése.

De lássuk, miért szított ellenállást a most benyújtott törvényjavaslat!

Amint az NHKV-re hivatkozásul fentebb írtuk, a hazai települések kb. 50%-ában nem működik a lakossági szelektív hulladékgyűjtés a törvény által előírtaknak megfelelően. Most pedig a jogalkotásért felelős Földművelésügyi Minisztérium (FM) (a tervezet eredeti előkészítője a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium - NFM) ebből az eleve ingatag lábakon álló rendszerből vonná ki azokat a forprofit cégeket, melyek a hulladék begyűjtésével, illetve előkezelésével a közszolgáltató alvállalkozójaként foglalkoznak.

A Ht. módosításának egyik vitatott pontja ugyanis az előterjesztés 11 §-a), mely szerint "Hulladékgazdálkodási közszolgáltatási feladat ellátására alvállalkozóként nonprofit formában működő gazdasági társaság vehető igénybe."

Ez a HOSZ szerint - amellett, hogy piacszűkítő -, könnyen a lakossági hulladékgazdálkodási rendszer részbeni összeomlásához vezethet, olyan károkat okozva, amelyeket csak hosszú idő alatt lehetne helyrehozni.

Egyrészt akár végérvényesen ellehetetlenülne sok olyan forprofit társaság, amelyek eddig a közszolgáltatók alvállalkozójaként még helyet kaphattak a rendszerben.

Hosszú évek óta működő, többségében magyar tulajdonú, nagyrészt családi kézben lévő vállalkozásokról van szó, melyek eltérő mértékben ugyan, de jellemzően részt vesznek a települési hulladék gyűjtésében, szállításában és előkezelésében is és akár a hasznosítását is elvégzik, mindezt saját eszközparkkal és infrastuktúrával. Ők jelenleg - ha úgy tetszik - a közszolgáltatók meghosszabbított kezei (és eszközei). Közöttük vannak, amelyeknél a bevételnek csak a 10-20%-a származik a tárgyalt alvállalkozói feladatellátásból, ám akadnak olyanok is, ahol ez az arány akár 70% körüli. Utóbbiaknak nagy valószínűséggel a véget jelentené, ha életbe lépne a törvénymódosítás ezen pontja.

És akkor még az államkasszába befolyó adóforintok kimaradását nem is említettük, melyet csupán az NHKV-hez érkező extra profit kompenzálna valamelyest.

Azonban a HOSZ szerint itt még nincs vége a negatív hatásoknak!

A Ht. jelenleg hatályban lévő 39. § (2) bekezdése szerint a természetes személy ingatlanhasználó a szelektíven gyűjtött hulladékot - meghatározott feltételek szerint - hulladékgyűjtő pontra, hulladékgyűjtő udvarba, átvételi helyre vagy a közszolgáltatás körébe tartozó hulladékot kezelő hulladékkezelő létesítménybe szállíthatja, és ott a jogosultnak átadhatja vagy gyűjtőedényben elhelyezheti. E jogot csak úgy gyakorolhatja, ha a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat az NHKV részére megfizette.

Tehát ez a jelenleg érvényben lévő jogszabályi rendelkezés lehetőséget biztosít arra, hogy olyan településeken is, ahol a közszolgáltatók nem működtetnek szelektív gyűjtési rendszert - azaz a települések 50 százalékán -, vagy nem tudják kiszolgálni a felmerülő igényeket (pl. ürítési gyakoriság, megfelelő edényzet szám), a közszolgáltatási díj megfizetése mellett mégis leadhatják a környezettudatos lakosok a szelektíven gyűjtött hulladékaikat a magánszférához tartozó hulladékgazdálkodási szereplőknél.

A törvénymódosítási javaslat ezt a lehetőséget is elvenné mind a forprofit piaci szereplőktől, mind a lakosoktól.

Eddig ugyanis magánszemély - például a fémhulladék leadásakor - mennyiségtől függően akár jelentős összeget is kaphatott az átvevőtől, amit azonban a közszolgáltató vélhetően nem biztosítana számára, lévén hogy azt - nagy valószínűséggel - díjmentesen venné át. A feltételes mód indokolt, ugyanis a kapcsolódó elképzelések jelenleg még nem ismertek. Ami biztos, hogy az anyag tulajdonjoga és az elkülönítetten gyűjtött hulladék kereskedelemből befolyó bevétel az NHKV-t illetné meg (a közszolgáltató tehát nem válik érdekeltté, miközben már jelenleg is alulfinanszírozott).

A másik oldalon, a magánszféra érintett cégeiben a módosítás elbocsátásokhoz, leépítésekhez vezetne, így a közszolgáltatásból kiszorítani szándékozott forprofit alvállalkozókat is figyelembe véve, összességében sokezer munkavállalónak a megélhetése kerülne veszélybe (csak a fémhulladék ágazatban több mint 10 ezer munkavállalóról tudunk).

Így amikor már azt gondolnánk hogy elérkeztünk a folyamat végére, elénk tárul a lejtmenet egy következő szintje:

Ugyanis amellett, hogy az új rendszer tarthatatlanná tenné még a jelenlegi volumen biztosítását is - miközben számos térségben a leadás lehetősége is valószínűleg megszűnne vagy zsugorodna, - még az érintett régiók lakosainak hulladékleadási kedvét és hajlandóságát is rontaná.

Ezzel párhuzamosan viszont vélhetően erősítené az ágazatot érintő feketegazdaságot, hiszen, az élelmesebb lakosok értelemszerüen olyan alternatívákat keresnének, melyekkel hozzájuthatnak hulladékuk ellenértékéhez.

És persze nem feledkezhetünk meg a lakosság "kevésbé tudatos" szegmenséről sem. Amennyiben ugyanis a szelektíven gyűjtött hulladékukért (fém, papír, műanyag) nem kapnak pénzt, de még a helyi átvétel sem biztosított a számukra, akkor vélhetően keresnek majd egy olyan területet - pl. egy erdei tisztást -, ahol attól megszabadulhatnak, ez pedig az illegális lerakás- hulladékelhagyás arányának növekedését fogja eredményezni.

A javaslat tartalmaz továbbá egy passzust (előterjesztés 2. §), mely szerint a "legalább 300m2 alapterületű üzlettel rendelkező forgalmazó a forgalmazás helyén köteles az általa forgalmazott termékcsoportból származó termékből, és a termék csomagolásából származó (…) üveghulladék átvételére, elkülönített gyűjtésére." Habár az üveghulladék visszavételének kötelezettsége üdvözlendő - mivel ezen frakció tekintetében messze elmaradunk az EU által elvárt visszagyűjtési célszámtól - , mégis aggályos, hogy nem a feladatellátásra kötelezett közszolgáltatókat próbálják ösztönözni a probléma megoldására.

 

A HOSZ - az FM-mel és az NFM-el való stratégiai partnerség jegyében - még most is abban bízik, hogy a környezetvédelmi célok teljesülése érdekében, valamint a megküldött észrevételeiket mérlegelve a törvénytervezet a jelenlegi formájában nem fogadják majd el.

 

Update: Időközben május 3. napján a Parlamentben általános vita keretében már tárgyalták is a tervezetet.

 

Írta: Doró Viktória (ReCity Magazin) és Kiss Ádám József (ecolounge)

forrás: hosz.org

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai