Sózás helyett - környezetbarát alternatívák

Magazin

írta: Streit Nóra
2013/01/17

A téli napokon mivel akadályozzuk meg a fagyás-és csúszásveszélyt az utakon?

A sózás veszélyei
Hó már ezen a télen is esett bőven, az utak, járdák "kellőképpen" lefagytak, ami természetesen balesetveszélyes. Ilyenkor előkerülnek a jégmentesítő szerek, és hosszú évtizedekig a leggyakrabban használt anyag, a só volt, amely erősen káros a természetre, a növényekre, főleg, ha a sós havat, latyakot a járda szélére toljuk, egyenesen a fák tövébe, vagy a füves sávra. Nem elhanyagolható tény, hogy a sózás következtében az utak, aszfaltfelületek is károsodnak, az olvadék a repedésekbe szivárog, ahol a következő fagyáskor szétrepeszti azokat, valamint a közművek csöveinek sem tesz jót a sós hólé. Emellett a só kimarja a cipőnket, tönkreteszi a nadrágszárunkat, pusztítja az autógumikat, és a sétáltatott házi kedvencek tappancsai is megsínylik. 2009. január 1-én hatályba lépett az a kormányrendelet, amely a fás szárú növényeket hivatott védeni végleg parkolópályára küldte a sót. Ugyanis a rendelet értelmében tilos a só használata: "belterületi közterületen – a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – a síkosság-mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti".

Környezetbarát alternatívák
Lássuk akkor, hogy mik az alternatívák, mert ezekből van bőven. Érdekes kiváltó anyag a vinasz, mely egy, a cukorgyártás során keletkező melléktermék. Hátránya, hogy roppant kellemetlen szagú, ezért csak külterületi, nem lakott övezetekben szokták alkalmazni, azonban a javára írható, hogy olvadáskor a földbe szivárogva trágyaként működik, tehát a növényvilágnak kifejezetten hasznos. Életképesebb módszer a faforgács kihelyezése, melynek semmilyen mellékhatása nincsen, viszont drága. Hasonlóan jól működik a homok kiszórása, ám hatásfoka nem éri el a sóét.

Zeolitos kőzúzalékot is lehet használni, ez nem kártékony, és nem is kifejezetten drága, beszerzése azonban kevés utánajárást igényel. Sikeresnek mondható az útkáli is, ez egy keverék, mely tartalmaz kloridokat, ásványi zúzalékot és sót. Hatásfoka jó, a benne lévő (az önmagában alkalmazott sóhoz képest kevesebb) káros anyag pedig lassan, fokozatosan oldódik ki, így a sónál mindenképp jobb választás. Ahol fatüzelésű kályha, kandalló van a háznál, ott ennek hamuját is bátran lehet szórni a járdára, nem a legszebb látvány, de hatásos.

Nem ritka, hogy fagymentesítésre műtrágyát vagy pétisót használnak, főleg, ha nagyobb, vagy értékes zöldfelületről van szó. Nagy előnye hogy, nem káros a növényzetre kis mennyiségben, de nem odafigyelve nagyon gyorsan ki lehet vele égetni mindent, persze ezt már csak utólag veszi észre az ember, mikor tavasszal nem zöldül a fű. Megemlítendő még a magyar fejlesztésű Transheat szóróanyag, mely mentes a só kellemetlen hatásaitól, és azzal szemben egészen -28 Celsiusig hatékony. Ára magasabb, mint a sóé vagy a többi szóróanyagé, azonban adott területre a sónál jóval kisebb mennyiség is elegendő belőle.

Érdekesség, hogy több amerikai városban frappáns módszerrel előzik meg az utak fagyását: közeli termálvizes források vizével melegítik a járdákat, autóutakat. Budapesten hőforrás ugyan lenne a módszerhez, ám a fejlesztés horribilis ára sajnos (egyelőre) kizárja, hogy ilyen módszerrel találkozzunk itthon.

 

A rovat új hírei

A rovat legolvasottabbjai