Ezért virágzanak az esőerdők
Évente többszázmillió tonna tápanyagokban gazdag, ősi afrikai halak fosszíliáit tartalmazó port szállít a szél a Szaharából Dél-Amerikába, ennek köszönhetően virágzanak az Amazonas-medence esőerdei.
EsőerdőForrás: pixabay.com
Csád-tó kiszáradásaForrás: pl.wikipedia.org
Régóta ismert a szaharai pornak a dél-amerikai esőerdőkre gyakorolt jótékony hatása, ám ennek okait csak a legújabb vizsgálatok során fejtették meg a Londoni Egyetem tudósai.
A magyarázat a fotoszintézishez nélkülözhetetlen alapanyagban, a foszfortartalmú ásványban, az apatitban rejlik, amelyet igen nagy mennyiségben tartalmaz a szaharai eredetű por. Nem volt viszont világos, hogy vajon az apatit kőzetek mállásából származik-e vagy szerves eredetű. Ezért a pormintákat a brit nemzeti szinkrotronon (részecskegyorsító), a Diamond Light Source segítségével vizsgálták meg: a 2007-ben üzembe helyezett berendezés segítségével a röntgen-, az infravörös- és az ultraibolya-tartományban lehet végezni elemzéseket, megismerve a legkülönfélébb anyagok szerkezetét és tulajdonságait. Az elemzések kiderítették, hogy az apatit ősi halak fosszílizálódott maradványaiból származik.
"Ez az első alkalom, amikor halak szálkáiból és pikkelyeiből származó foszfort sikerült kimutatni a porból. Ez a fajta foszfor jobban oldódik, ezért a növények könnyebben tudják hasznosítani" - hangsúlyozta Karen Hudson-Edwards, a Londoni Egyetem professzora. Ismertetése szerint a halak a valamikori afrikai beltengerben, a Csád-megatóban éltek, amely évezredekkel ezelőtt a kontinens északi és középső részét borította, mélysége i.e. 8000-5000 között akár az 50 métert is elérte. Afrika északi felének legnagyobb állóvize számtalanszor változtatta alakját, mára azonban töredékére zsugorodott. Az a terület, ahonnan eltűnt a víz, sivataggá vált. Legmélyebb pontja az úgynevezett Bodelé-mélyedés, amely a Föld legszelesebb területének tartanak, innen kerül át az apatitban gazdag por Dél-Amerikába.
Csád-tó kiszáradásaForrás: pl.wikipedia.org
A Csád megató vízfelületének nagysága szoros összefüggésben állt a Közép-Afrikában lehulló csapadék mennyiségével. A csapadékos időszakokban a tó a mai Csád-tó kiterjedésének többszöröse volt. I.e. 4000-ben területe 400 000 km² lehetett, míg a vízszint 40 méternyivel volt a mai fölött. A megató eltűnésének, pontosabban feldarabolódásának és összezsugorodásának okozója a klíma folyamatos változása. Ez az utóbbi évtizedekben olyannyira felgyorsult, hogy a mai Csád tavat többször is a teljes kiszáradás fenyegette. Megállapítható, hogy ha a jelenlegi folyamatok tovább erősödnek, akkor a Csád-tó a 21. század közepére akár teljesen el is tűnhet, azaz a tó története az Aral-tó sorsával párhuzamosan fut, amelyet szintén a teljes kiszáradás fenyeget.
"A szerves eredetű apatit előbb-utóbb elfogy, aminek súlyos következményei lesznek az amazonasi esőerdők számára, hiszen a kőzet-erózióból származó és sokkal nehezebben hasznosítható foszforral kell majd beérniük" - fogalmazott Karen Hudson-Edwards. A brit kutatók expedíciót terveznek Csádba, hogy kiderítsék, mennyi időre elegendőek a Bodelé-mélyedés foszforkészletei.