Rénszarvascsordát csapott agyon a villámlás Norvégiában
322 állat pusztult el a Hardangervidda-fennsíkon múlt hét pénteken, miután a Møsvatn és Kalhovd térségében heves vihar tombolt.
Merőben szokatlan, hogy a rénszarvasok többsége egy 50-80 méter sugarú körben pusztult el. A norvég természetvédelmi felügyelet (NINA) szakértője szerint valószínű, hogy az állatok egymáshoz bújtak a vihar idején.
A villámlás okozta tömeges elhullás nem egyedi eset a szabadon legelő állatok esetében. A jelenség a "lépésfeszültségnek" tudható be. A villám becsapódásakor annak töltése a földben közlekedik tovább, ezt nevezhetjük kóboráramnak is. Ennek egy része a föld vízszintes felszínével párhuzamosan is haladhat, akár több tíz, vagy 100 méteres távolságig is eljutva. Persze a feszültség és az eloszlás iránya függ a talaj ellenállásától, tehát a szerkezetétől, összetételétől, nedvességtartalmától. Az így kialakult feszültség óriási a föld "eredeti", nulla potenciáljához képest. Amennyiben néhány rénszarvas alatt alakult ki az akár több ezer voltos potenciálkülönbség, úgy páros lábaikkal ők maguk zárták rövidre a képzeletbeli "áramkört", és mivel összebújtak a vihar elől, így összeért testükkel egymást is halálra rázták. Az állatok életbenmaradási esélyét méginkább csökkentette, hogy magasabb területen - körülbelül 1200 méterrel a tengerszint felett -, és párás közegben tartózkodtak. Figyelem: A problémát nem csak villámlás idézheti elő, például egy leszakadt kábel is óriási pusztítást képes előidézni akár 20 méteres körzetben is. Ilyen helyzetben apró, néhány centiméteres araszolással kell eltávolodni a helyszínről. Igen veszélyes ha valaki épp ekkor esik el, hiszen azáltal a test talajjal érintkező két pontja között a távolság hirtelen megnövekszik, akár a test magasságával megegyező hosszúságban is, így még nagyobb lesz annak az esélye, hogy az áram áthalad az egyénen. |
A szkeptikusok szerint a villám nem csap le kétszer ugyanarra a helyre. - Ez tévhit, például az Empire State Building épületbe egy alkalommal 15 percen belül 15 alkalommal csapott bele a villám.
Mit tegyünk ha kint a szabadban ér a vihar?
Zivatar idején célozzuk meg a legközelebbi épületet. Ha arra már nincs időnk, a zárt, felül is fémmel borított gépkocsi szintén megfelel, fontos viszont hogy a járművön belül is maradjunk távol a fémes részektől. Amennyiben nincs időnk védett helyre eljutni, lehetőség szerint kerüljük a kiemelkedő tárgyak (oszlop, torony, fák, elektromos távvezeték), barlangbejáratok, nyitott térségek, illetve vízfelületek közelségét. Magashegyi túránál keressünk törmelékes kőzettel borított helyet magunknak, üljünk le, zárjuk össze lábainkat és tegyük a fülünkre a kezünket (ezzel csökkentjük a halláskárosodás veszélyét). Közvetlenül a villámcsapás előtt sercegést vagy recsegést lehet hallani, és bőrünkön felállhat a szőr vagy bizsergést érzünk rajta. Ha ilyenkor csoportban vagyunk, szóródjunk szét, és guggoljunk le úgy, hogy az egyes emberek között legyen 4-5 méter távolság. Ilyenkor, ha az egyik csoporttagot villámcsapás éri, a többiek segíteni tudnak rajta. (forrás: wikipedia)
Megrázó képek következnek
Fotó: Olav Strand / Norsk institutt for naturforskning (NINA)