Ahol szünet nélkül zeng az ég
Dél-Amerikában vihargépezet működik, mely körülbelül egymillió villámot produkál évente.
A venezuelai Maracaibo-medencét méltán nevezhetjük a Föld legviharosabb helyének, itt ugyanis szinte minden éjjel megindul az égiháború. Percenként átlagosan 28-szor villámlik, mintegy 10 órán keresztül, de az is előfordul, hogy a kisülések másodpercenként érik egymást, vagyis szünet nélkül zeng az ég.
Az egyszerűen csak Relámpago del Catatumbónak — Catatumbói villámlásnak — keresztelt jelenség évezredek óta leköti a kutatók és persze a hajósok figyelmét, akiket jó ideje segít a tájékozódásban. A karib tengerészek el is nevezték catatumbói világítótoronynak. A szokatlan időjárás színtere Északnyugat-Venezuela mocsaras vidéke, ahol a Catatumbo folyó a Maracaibo tóba ömlik.
Zivataros évszázadok
A villámok még a földrész történelmébe is jelentősen beavatkoztak, a tudósítások két különleges esetet emelnek ki, amikor a vihar eseményeket formáló ereje megmutatkozott. Először 1595-ben az angol Francis Drake kapitány támadására derített fényt, aki éjszaka indult Venezuela ostromára és titokban akart rajtaütni a spanyolokon.
Egy másik alkalommal, az 1823-as venezuelai függetlenségi háború során a villámok José Prudencio Padilla admirális oldalára álltak és leplezték a part felé törő spanyol flottát, így támadásukat kudarcra ítélték.
Vihar a vödörben
De mégis, mi okozza ezt a nem mindennapi jelenséget, mely az év átlagosan 300 napján bukkan fel, mindig ugyanazon a helyen? Mitől olyan színesek a villámok és miért van, hogy általában nem esik aztán az eső? Mi okozza az időszakos kihagyásokat, mint például a rejtélyes, 6 hétig tartó szünetet 2010-ben?
A jelenség számos feltételezésnek és spekulációnak adott alapot az évszázadok során, az egyik elmélet szerint például a Maracaibo-tóból szivárgó metán táplálja. Mindazonáltal a vihar valódi oka még mindig nem egészen világos. A tudósok azt feltételezik, hogy nem különbözik a szokásos viharoktól, leszámítva, hogy kicsit gyakrabban tűnik fel a helyi sajátosságoknak, a topográfiának és a széljárásnak köszönhetően.
A Maracaibo-medencét egy kivételével minden oldalról hegyek veszik körül. Így könnyen csapdába esik a Karib-tenger felől érkező, meleg passzátszél, aztán beleütközik az Andokból alázúduló, hideg levegőbe és már kész is a viharfelhő.
Ha hozzávesszük, hogy mindez egy tó fölött történik, mely a forró, venezuelai nap alatt erősen párolog, állandó utánpótlását adva a függőleges légáramlatnak, el tudjuk képzelni, hogyan válik ez az övezet egy óriási vihargéphez hasonlóvá.
De mi újság a metánnal?
Az is igaz ugyanakkor, hogy a Maracaibo-tó alatt terjedelmes olajkészletek fekszenek és olykor a metán is felbugyborékol a vízből. Egyes kutatók szerint ez a metán növeli a levegő vezetőképességét így olajozva a vihargépezet kerekét, de elméletüket még nem sikerült meggyőzően bizonyítaniuk.
Rejtélyek ide vagy oda, a helyieknek úgy tűnik, szívéhez nőtt a szélsőséges időjárás. 2010-es hirtelen eltűnése kapcsán, melyet az El Nino hurrikánhoz és a szárazabb időjáráshoz kötnek, többen is aggódtak érte. Zulia államnak még a zászlaján is ott van a villám.
Kiemelt kép forrása / Szerző: Thechemicalengineer