A jövő farmja 2.

Magazin

írta: Streit Nóra
2013/11/04

Kétrészes cikksorozatunk második cikkében a permaklultúráról, az erdőkertekről írunk. Egy inspiráló videó segítségével pedig bemutatjuk a modern mezőgazdaság kihívásait és fejlődési lehetőségeit.

Permakultúra
Patrick Whitefiled, Anglia vezető szakembere szerint a harmadik út a robotolás és az ásványi fűtőanyagok habzsolása mellett a permakultúra, a tudatos tervezés. Azért kell ugyanis ennyi energia a termeléshez, mert alapvetően nem ez az, amit a természet csinálni "akar"; sokkal inkább megtérül, ha az ember alkalmazkodik a környezetéhez. A természetes ökoszisztémában - ahol nincs munka, de hulladék sem - minden virul. Erre kéne alapozni a az élelmiszertermelést, minél több ehetőt termővé alakítva.

Snowdonia, ahova Patrick és felesége 20 éve érkezett, kis irtások gyűjteménye egy nagy erdőben: nem úgy néz ki, mint egy farm, de működik. 20 éve lepusztult legelő volt a terület, de a pár hagyta visszatérni természetes,  termékeny állapotába, és ma már az a problémájuk, hogy nem győzik betakarítani a termést. A kisgazdaság igen magas fokon szervezett, együttműködik a vadvilággal: biztosítva van például a biodiverzitás és a foszfátok körforgása: a madarak megeszik a magvakat és rovarokat, majd az ürülékkel visszakerül a foszfát a talajba. A természet ugyanis mindent megad, a nátriumot és a káliumot is.

Kőolajalapú rovarirtók sem kellenek egy permakultúrába, mivel a sok, hasznos rovarokat vonzó növénynek köszönhetően nincs gondjuk a kártevőkre, és például a kacsák egyik "fő funkciója", hogy megegyék a meztelen csigákat. A házaspár a legnagyobb tisztást megtartotta az állatoknak, de azok egyébként nem csak füvet esznek, hanem a fákat is hasznosítják, hiszen a tápanyagokban igen gazdag fűz, hárs és kőris mindegyikét használják takarmánynak. Az már Rebecca saját megfigyelése, felfedezése, hogy fa helyett a sövény is jó állati tápláléknak, ráadásul így két legyet lehet ütni egy csapásra, mert a sövény kis irányítással termékeny is lesz. Ráadásul e növények önkarbantartóak, mert "akarnak" ott teremni.

Erdőkertek
Az erdőkertek részei a permakultúrának, e rendszer úttörője Martin Crawford, akit Rebecca szintén felkeresett. Martintól megtanuljuk, hogy a fák, bokrok együtt nőnek, hogy ugyanabban térben sok, különböző hasznot hozzanak. A természetes erdőt ugyanis többek között az teszi termékennyé, hogy több szinten nő - ez olyan mintha fél tucat mezőt halmoznánk egymásra. Az erdőkert lemásol minden erdei szintet, de több kívánatos és ehető fajtát használ.

Több mint 550 növényfajtája van, mégis csupán heti egy nap munka szükséges a művelésükre, aminek nagy része a betakarítás is, a karbantartás pedig mindössze körülbelül 10 nap egy évben. Martin megjegyzi, hogy ezt a kertet nem a hozam maximalizálására tervezték, inkább kísérletezésre, maximális hozamnál azonban 1 holddal 10 embert lehetne élelmezni. Ez kétszer annyi, mint amit egy hagyományos szántóföld átlagos holdja tudna biztosítani...

Kétségtelen viszont, hogy gabonát nem lehet termelni így. Martinnak azonban erre is van alternatív megoldása: az erdőkerthez vezető úton Martin telepített egy 4 holdas diós-gesztenyés kertet. Hatalmas segítséget jelentene - mondja - ha elmozdulnánk ebbe az irányba a gabonával szemben, hiszen előbbiek sokkal fenntarthatóbbak, lévén fatermések.

Európa más részein, például Franciaországban és Olaszországban nagy hagyományai vannak a mogyoró, a szelídgesztenye és a gesztenye termelésének, amelyek kevesebb energiát és karbantartást is igényelnek, mint a gabona. Hozamuk összehasonlításaként: a gesztenye 2 tonnát terem holdanként, ami majdnem annyi, mint amennyit biogazdálkodással ki lehet hozni a búzatermesztésből. Aki esetleg idegenkedni tőle, érdemes tudnia, hogy a gesztenye összetétele majdnem azonos a rizsével. Martin szerint egy zöldséges egy tapasztalt kertésszel akár ötször annyi élelmet termelhet négyzetméterenként, mint egy nagy farm... Azt vallja ugyanakkor, hogy ő kertészkedik, és nem gazdálkodik, valamint, hogy a kézi szerszámok segítéségével nagyobb fokú termelékenységet lehet elérni.

Több termelő kell!
Dr. Colin Campbell szerint a 21. század uralkodó demográfiai trendje a reruralicázió, a falvak újraéledése lesz, ami persze nem azt jelenti, h a városok el fognak tűnni, de az élelmiszertermelésben résztvevő emberek aránya mindenképpen nőni fog, hiszen nőnie kell. A kőolaj embere szerinte ki fog pusztulni a század végére. A biodiverzitás az, amely mozgásban tart minket, élelmet ad nekünk, és védi is az élelmünket, ezért döntő fontosságú, hogy megőrizzük - ki-ki a maga kis hatókörében.

 

forrás: youtube.com, BBC, ecolounge.hu

A rovat új hírei

Akár 140 évig is élhetnénk

Tavaly egy amerikai kutatócsoport 115 évben maximalizálta az ember élettartamát, de a Bar Ilan Egyetem tudósai szerint az öregedés ...

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai

Akár 140 évig is élhetnénk

Tavaly egy amerikai kutatócsoport 115 évben maximalizálta az ember élettartamát, de a Bar Ilan Egyetem tudósai szerint az öregedés ...

Ne vásárolj semmit! nap

Minden év november utolsó péntekjén tartják a nemzetközi „Ne vásárolj semmit” napot. A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a ...