Belső óránk és a természetes fény
Elegendő volt egyetlen hét kempingezés a Sziklás-hegységben ahhoz, hogy a résztvevő nyolc egyén belső órája szinkronba kerüljön a napfelkeltével és a naplementével.
Sziklás hegység - Alberta, KanadaForrás: pixabay.com
Emberi cirkadián ritmusForrás: wikipedia.org
A nyolc önkéntes a Coloradói Egyetem kísérletében vett részt, amely a mesterséges fénynek az emberi szervezetre gyakorolt hatásait vizsgálta, emellett igyekezettel volt az alvásproblémákkal küzdők számára is gyakorlati megoldást találni.
A villamos energia adta mesterséges fény hatással van az emberi szervezet napi biológiai órájára, az úgynevezett cirkadián ritmusra, amely meghatározza, hogy mikor legyünk ébren, mikor aludjunk.
| A cirkadián ritmus („napi biológiai óra”) olyan, nagyjából 24 órás ciklus, amely az élőlények biokémiai, fiziológiai folyamataiban vagy viselkedésében lép fel. A „cirkadián” kifejezés a latin circulus (kör) és dies, diei (nap) szavakból, szó szerinti jelentése „körülbelül egy nap(os)”. A cirkadián ritmusokat az élőlény saját belső időmérő rendszere vezérli, de egyes külső, szinkronizáló stimulusok segítenek azt beállítani. |
Emberi cirkadián ritmusForrás: wikipedia.org
A kutatók összesen két héten át figyelték a nyolc résztvevő mindennapjait: egy hétig a (mesterséges fény mellett töltött) időszakot vizsgálták, majd 7 napig természetes körülmények között kempingeztek. Napközben csak napfény, esténként pedig a tábortűz fénye érte őket.
A vizsgált személyek esetében a belső órájuk szerinti éjszaka átlagosan két órával korábban kezdődött, mint amikor mesterséges fényben voltak. Egy hét kempingezést követően biológiai órájuk teljes szinkronba került a nap mozgásával: - napnyugtakor nyugovóra tértek, napfelkeltekor pedig ébredtek. Az összhang azok esetében is megjelent, akikről a korábbi mérések során kiderült, hogy későn fekvők, vagy korán kelők.
A kronobiológia, avagy a biológiai ritmusok, ciklusok vizsgálatával foglalkozó résztudomány által a napfény fontossága eddig sem volt titok. Ugyanis a napfény az egyik legfontosabb külső, szinkronizáló stimulus. Azonban ilyen jellegű kísérletet korábban még nem folytattak le. "Az a csodálatos, ahogyan a belső óránk teljességgel szinkronba kerül a Nap járásával, alig egy hét alatt" - világított rá a kutatás egyik lényegi pontjára Kenneth Wright professzor, a tanulmány vezető szerzője.
