Először mutattak ki mikroműanyagot emberi ürülékben
A tesztalanyok mindegyike fogyasztott olyan ételt, amelynek műanyagcsomagolása volt, vagy ivott műanyagpalackból. A résztvevők egyike sem volt vegetáriánus.
A Bécsi Orvosi Egyetem (MedUni) és az osztrák Szövetségi Környezetügyi Hivatal kedden ismertetett próbatanulmánya nyolc 33 és 65 év közötti felnőtt – egy osztrák, egy brit, egy finn, egy olasz, egy holland, egy lengyel, egy orosz és egy japán – bevonásával készült, akiket arra kértek a kutatók, hogy egy héten át jegyezzék le, hogy mit esznek, és adjanak le székletmintát elemzésre.
A kutatók mind a nyolc alany mintáiban kimutattak mikroműanyagokat.
"A laboratóriumunkban kilenc különböző típusú, az 50-től az 500 mikrométeresig (a mikrométer a milliméter ezredrésze, tehát az 500 mikrométer=0,5 milliméter) terjedő műanyagokat mutattunk ki" - mondta Bettina Liebmann, a környezetügyi hivatal kutatója.
Állatokon végzett korábbi vizsgálatok mikroműanyagokat mutattak ki az állatok emésztőrendszerében, valamint a vérében és a májában is.
A kutatók szerint noha vannak arra utaló jelek, hogy az emésztőszerveket károsíthatják a műanyagrészecskék vagy az általuk okozott gyulladás, további tanulmányokra lesz szükség az embereknél esetlegesen fennálló kockázatok kiértékeléséhez.
A skóciai Heriot-Watt Egyetem kutatói szerint akár száznál több mikroműanyag-szemcsét is lenyelhetünk minden egyes főétkezéskor. A szakemberek szerint a műanyagszemcsék, amelyek egyebek között a bútorszövetekből és szintetikus textíliákból származnak, a házi porral keveredve hullanak az ételekre.
Tanulmányukban arra a konklúzióra jutottak, hogy egy átlagember évente akár 68 415 potenciálisan veszélyes műanyagrészecskét is lenyelhet csupán a főétkezések alkalmával. Bővebben a tanulmányról ezen a linken
A szakemberek továbbá nem tudták összefüggésbe hozni a kimutatott részecskéket az alanyok által elfogyasztott élelmiszerek típusával.
A németországi Szövetségi Kockázatelemző Intézet szerint a jelenlegi kutatások alapján a mikroműanyagok nem jelentenek egészségi kockázatot az emberre nézve. A szakértők továbbá arra figyelmeztetnek, hogy a mostani tanulmány túlságosan kis méretű és kezdetleges ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket lehessen levonni belőle.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint az óceánokba kerülő nagyjából évi 9,5 millió tonnányi plasztikhulladék 15-31 százalékát tehetik ki a mikroműanyagok, amelyeknek csaknem kétharmada az autógumik kopása és a műszálas ruhák mosása révén kerül a természetbe (2017-es adat). Az egyharmadát egyéb, olyan műanyagok alkotják, melyek a víz hatására aprózódtak szét, "csekély" két százalékuk pedig kozmetikai termékekben használt un. mikroszemcsés műanyagok. A mikroszemcsék, vagy más néven mikroműanyagok öt milliméternél kisebbek, stabil kémiai szerkezettel bírnak, és rendkívül ellenállóak, ezért a mikroorganizmusok képtelenek őket lebontani. A halak, kagylók, tengeri madarak véletlenszerűen elfogyasztják a mikroműanyagokat, amelyek ezáltal pusztítják a tengeri élővilágot. A mikroműanyagok gyakran a tengervíz felszínén lebegnek, de felhalmozódhatnak az iszapban, mikroorganizmusokhoz tapadva. |
Kép Forrás / Szerző: MPCA Photos