A klímaváltozás a Spitzbergáki Nemzetközi Magbunkert is fenyegeti?

Hír

írta: ecolounge
2018/04/01

A "Globális Magtároló" idén februárban ünnepelte fennállásának 10 éves évfordulóját, és bár úgy tervezték, hogy épségben maradjon a legnagyobb katasztrófák idején is, nemrégiben meg kellett erősíteni.

A Spitzbergáki Nemzetközi Magbunker (Svalbard Global Seed Vault - SGSV) Norvégia és az Északi-sark között félúton, a Jeges-tengeren található Nyugati-föld (Spitsbergen) szigeten helyezkedik el. A 2008 óta működő létesítményt a norvég kormány eredetileg azzal a céllal hozta létre, hogy egy globális katasztrófa esetén - például atomháború, földrengés vagy világméretű járvány - megmaradjanak a legelterjedtebb élelmiszernövények és helyreállítható legyen a biológiai sokszínűség. (A magbunkert 2014-ben már bemutattuk, a cikket itt tekintheti meg) A génmegőrzés ugyanakkor azért is szükséges, mert az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint az utóbbi száz évben az emberiség a mezőgazdasági fajták mintegy 75 százalékát elveszítette, a világ élelmiszer ellátásának 60 százalékát jelenleg három növény, a búza, a rizs, és a kukorica adja.

A tároló kezdetben mintegy 100 ország 268 ezer haszonnövényfajának magjait őrizte, jelenleg már közel 1,3 millió magminta található a gyűjteményben, melyből 1 millió élelmiszernövény. A norvégok célja, hogy idővel a világ összes terményét itt tárolják, ennek megfelelően akár 4,5 millió minta befogadására is alkalmas a létesítmény. A világon egyébként mintegy 1300 magbank működik, ám ezek jelentős része - különböző szempontokból - kockázatosnak ítélt országokban található. A vészforgatókönyv szerint a "Globális Magtároló" készleteit csak végső esetben használnák fel, kizárólag akkor, ha a többi magtároló valamilyen okból tönkremenne, elérhetetlenné válna. Az építménybe időről időre érkeznek minták katasztrófa sújtotta területekről, például már Szíriából is menekítették ide a magokat, miután Aleppóban a bombázások egy magbankot is megsemmisítettek.

Érhető tehát, hogy a Spitzbergáki magbank építésekor fő szempont volt a biztonság és az időtállóság: A bunkert 120 méteres mélységben, egy homokkőhegy gyomrában alakították ki. Tervezői a terület adottságait gondosan elemezték, hogy meggyőződjenek róla, a térségben nincs tektonikus mozgás, és még a legpesszimistább éghajlatváltozási forgatókönyv bekövetkezte esetén sem kerülhet víz alá a létesítmény az elkövetkezendő 200 évben. Központi alagútja három zárt, átlagosan mínusz 18 fokra lehűtött hidegkamrához vezet, melyeket acéllal megerősített, méteres vastagságú betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védenek. itt rejtőznek a magok a származási országot és a fajtát jelölő címkével ellátott, lepecsételt dobozokban. Az állandó hőfokról klímaberendezések gondoskodnak, de a létesítményt az örökfagy talaja, a permafroszt is hűti.

Elvileg tehát képes túlélni a "világvégét", azonban a klímaváltozás bizonyos aspektusaival nem számoltak a tervezői: Ugyanis az Északi-sark kétszer olyan gyorsan melegszik, mint bolygónk többi része. A felmelegedés hatása már 2016-ban megmutatkozott, akkor a felmelegedő permafroszt olvadékvize az alagútba is beszivárgott, de szerencsére a tárolókamrákat nem érte el.
Az építményt megerősítették, Norvégia 10 millió eurót fektetett a tárolási feltételek fejlesztésébe. - "Szeretnénk biztosak lenni abban, hogy a magbunkerben egész évben megfelelően hideg van, akkor is, ha a Spitzbergákon emelkedik a hőmérséklet" - nyilatkozta akkor a norvég földművelésügyi miniszter, Jon Georg Dale. A felújítás keretében megerősítették a bejárati folyosó szigetelését, árkokat ástak a hegyoldalba, hogy elvezessék az olvadék- és esővizet, emellett egy külön kabint építettek, ahová kiköltöztették a hőt termelő elektromos eszközök egy részét.
A permafroszt kiolvadása azonban nem megállítható, így az üzemeltetőnek valószínűleg további kiadásokkal kell majd számolnia: Egyrészt a hűtési energiaigény állandó növekedésével, másrészt további statikai megerősítésekkel, ugyanis a permafroszt kiolvadása idővel a talaj állagváltozásához - destabilizációjához vezet, illetve metángáz-kibocsátást eredményez, ahogyan azt szibériában már láthatjuk.

Génbankok hazánkban is találhatóak: Ilyen a Pannon Magbank projekt, melynek célja legalább 800, a Pannon biogeográfiai régióban őshonos, tárolásra alkalmas magvú növényfaj génbanki technológiával történő megőrzése úgy, hogy a gyűjtés semmiképp se veszélyeztesse a gyűjtött populációk túlélését. A magvak begyűjtését jól képzett botanikusok végzik nemzeti parkos szakemberek támogatásával. A magminták bázis és aktív tárolás keretében kerülnek megőrzésre Tápiószelén a Növényi Diverzitás Központban (NÖDIK), mely a világ 13. legnagyobb mezőgazdasági génbankja. A minél magasabb szintű biztonság érdekében a bázis gyűjteményből duplikátumok kerülnek elhelyezésre az Aggteleki Nemzeti Park területén az Esztramos hegy gyomrában. Az aktív gyűjtemény duplikátumai az MTA ÖK ÖBI-ben, Vácrátóton kerülnek elhelyezésre. Génbanként funkcionálnak az un Tündérkertek is, melyeket a régi, jól bevált gyümölcs- és fafajták megmentésére hoztak létre, hiszen ezek a növények olyan tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyekre egyre inkább szükség lesz a klímaváltozás miatt.


Kép forrása / szerző: Miksu

 

A rovat új hírei

A rovat legolvasottabbjai

PET Kupa: kihívások és sikerek

Idén augusztusban 6. alkalommal szálltak vízre lelkes önkéntesek, hogy a Felső-Tiszát megtisztítsák a főként Ukrajnából és ...