A pénz nélkül élők mozgalma
Az ingyenélés (freeganism) hívei hátat fordítanak a pénz világának - ám éppen az általuk kritikusan szemlélt fogyasztói társadalom szemetéből szerzik a napi betevőt. Nem "csövesek", ám a kukázás fontos részét képezi életformájuknak, az önfenntartásnak.
Kritikus mozgalom
A freeganism mozgalmat a (túl)fogyasztás "Mekkájának" számító Egyesült Államokból indította Warren Oaks, az Against Mel nevű punkegyüttes egykori ütőhangszerese, még 1999-ben. Why Freegan? (Miért legyünk ingyenélők?) című röpiratában a fogyasztói társadalom elleni "erkölcsi tiltakozásként" definiálta a kezdeményezést, amely idővel aztán egyre több "zöld" elemmel is gazdagodott.
A mozgalom hívei nem megélni próbálnak, hanem másként akarnak élni - fogalmaz Ariel Rodriguez Bosio, az argentínai ingyenélők vezetője; a kritikus gondolkodók hálózatokat hoznak létre egymás segítésére, elítélik az élelmiszer-pazarlást és a nyugati társadalomra jellemző szemetelést.
Free: szabad és ingyenes
Az ingyenélő tehát azt fogyasztja csak, ami ingyenes, legyen az egy fa gyümölcse, vagy más ember maradéka. Ha azonban az eredeti angol "freeganism" szó előtagját nézzük, kiderül, hogy a "free" egyben szabadot is jelent. Ez a szabadság jelenik meg a kapitalista, fogyasztásalapú rendszerek kritikájában. Ami a paradox viszont az egész jelenségben, hogy ehhez az életmódhoz szükséges feltétel a pazarló nyugati társadalom, amelynek - nagy mennyiségben kidobott, sokszor még bőven fogyasztható állapotú - szemetén könnyedén eléldegélhet a rutinos kukázó (és egész háztartása). Hiszen minél nagyobb a pazarlás mértéke, annál egyszerűbb dolga van a freegan-eknek.
Foglalt házak és kukabúvárok
A freegan életmód általában együtt jár házfoglalással is, vagyis elhagyatott (általában lakott területen lévő) épületek, úgynevezett maradék ingatlanok vagy terek birtokbavételével.
A kukabúvárkodás (dumpster diving) főként e házak lakói körében elterjedt külföldön, ehhez pedig nem is kell túl "mélyre" merülni, elég ha jó megfigyelő valaki, és hasznos, ha kapcsolatot alakít ki a boltok, éttermek személyzetével: így a kidobásra ítélt, de még teljesen jó minőségű áru könnyen megszerezhető. Ha ez mégsem lenne elég, ott van még a konténer is a kevésbé finnyásoknak, ahol szintén rengeteg még használható dologra lehet bukkanni.
A kukázás alternatívái
Természetesen nem a más szemetében való turkálás az egyetlen módja a pénz nélküli életnek: az egyik alternatíva például cserekereskedelem, amelyen alapuló központot egy német hölgy, Heidemarie Schwermer is létrehozott, aki 17 éve vonult ki önként a fogyasztói társadalomból. De az önellátás ékes példája a magunk termesztette zöldség-gyümölcs is, amelyet néhány (magyar) család vagy közösség továbbgondolt: a szappantól a ruháig mindent maga készít el, már (szinte) teljesen önfenntartó életmódot alakítva ki így.