Az őrületbe kergetjük a kutyánkat?

Magazin

2015/06/03

A gazdák sokszor olyasmit tesznek, melyeknek a kutyák nem igazán örülnek.

Vajon tisztában vagyunk a legfontosabb szabályokkal, melyeket egy kutyatartónak illik ismerni?

Testbeszéd helyett szavak
Az emberek nagy része szeret beszélni a kutyájához. Ez teljesen természetes dolog, ám ne várjunk tőle mindig nagy eredményeket. Ebeink között persze akadnak különleges képességekkel rendelkezők, de azért ne feledjük, hogy ők alapvetően nem értik a mondatainkat – néhány kulcsszót leszámítva, amit képesek megtanulni. Sokkal jobban tudják dekódolni a testbeszédünket, rendkívül kifinomult szenzoraik vannak arra, hogy leolvassák rólunk, mit érzünk és mit gondolunk. Ezért nagyon fontos, hogy összhang legyen a testbeszédünk azzal, amit gondolunk, mondunk. Például, ha azt mondjuk a kutyának, maradj, és közben felé hajolva nyújtjuk a kezünket, akkor ő ezt hívásnak értelmezi. Elsőként tehát arra figyeljünk, mit üzen a testünk, mert a kutyánk is ebből ért. Kipróbálhatjuk, milyen az, ha egy napig nem is szólunk hozzá, ezzel tudatosodhat bennünk, mennyi jelet is küldünk neki szavak nélkül.

Ölelések
Különösen a gyerekek szeretik megölelgetni a kutyájukat, de az állatok ezt nem mindig a szeretet jelének tekintik. Elég arra gondolnunk, hogy például ha az egyik kutya a mellső lábát egy másiknak a hátára teszi, ezzel a dominanciáját jelzi. A kutyánk tehát az ölelést is értelmezheti ehhez hasonló kihívásnak, és ebben az esetben nem feltétlenül reagál békés módon. Bár sok eb van, akik a család iránti szolidaritásból eltűrik, némelyeket megijeszthet ez a helyzet és akár agresszíven is reagálhatnak. Érdemes tehát megfigyelnünk, hogyan válaszol a kutyus az ölelésre: feszült lesz? Elfordítja a fejét és a szemét, a száját nyalogatja vagy épp szorosra zárja? Leszorítja a fülét? Mindez annak a jele, hogy nem érzi túl jól magát a karunkban.

Paskolgatás
Mi sem szeretnénk, ha valaki puszta kedvességből a fejünket paskolgatná. A kutyák sincsenek ezzel másként. A gesztus jobb esetben is idegesítő, rosszabb esetben egyenesen fájdalmas lehet. Hasonló ellenérzéseket kelthet az állatokban már az is, amikor egy kéz az arcuk felé nyúl. Ezzel megsérthetjük a személyes terüket. Sokszor megfigyelhető, hogy a kutyák igyekeznek elhajolni, amikor tenyerünkkel közelítünk a fejükhöz. Maradjunk inkább a hátsimogatásnál.

Nincs felfedezési lehetőség
Persze fontos, hogy a kutyánk megtanuljon pórázzal is sétálni, de ugyanilyen fontos az is, hogy az egyes séták alkalmáva hagyjunk neki felfedezési lehetőségeket. Ez elsősorban szaglászást jelent, mivel a kutyák elsősorban így gyűjtenek információt, és ez hozzátartozik a lelki egyensúlyukhoz. Ha a gazdik elfeledkeznek erről és mindig ugyanazon az úton vonszolják végig a kutyájukat, az állatot fontos élményektől fosztják meg. Naponta egyszer tehát érdemes kényelmes sétát tartanunk, amikor az állat ide-oda rohangálhat, nem kell sietni és felfedezheti magának a világot. Még jobb, ha egészen új helyeket és útvonalakat találunk, ebünk biztosan hálás lesz érte. Ahhoz, hogy a kutya meg tudja különböztetni ezeket a szabad sétákat a kötött tempójútól, érdemes külön felszereléssel nekivágnunk, például az erre az alkalomra szóló táskával vagy pórázzal. Ha mindezeket megfogadjuk, sokat tehetünk a háziállat lelki egészségéért.


forrás: mnn.com, wikipedia.org
Ön megsétáltatja kutyáját naponta legalább egy alkalommal?

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai