Kiderült, miért halhattak ki a neandervölgyiek
Genetikai sokszínűségének hiánya okozhatta a neandervölgyi ember kihalását egy új kutatás szerint.
A neandervölgyi ember rekonstrukciója a Münsteri Természettudományi MúzeumbanForrás: www.flickr.com
Szerző: Thomas Vogt
Neandervölgyi ember koponyadarabja a krapinai lelőhelyrőlForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Dragutin Gorjanović-Kramberger
Számos elmélet született arról, mi okozhatta a Homo neanderthalensis kihalását, miközben a faj látszólag szinte ugyanolyan kapacitásokkal rendelkezett, mint a Homo sapiens.
Daniel Garcia-Martínez, a spanyolországi Nemzeti Evolúciókutató Intézet (CENIEH) tudósa és kollégái több neandervölgyi egyed első nyakcsigolyáját vizsgálták. Megállapították, hogy a populáció kismértékű genetikai sokszínűséggel rendelkezett, ami korlátozta képességüket a környezet változásaihoz való alkalmazkodásra és ezáltal a fennmaradásuk lehetőségét is. Eredményeikről a Journal of Anatomy című tudományos lapban számoltak be.
A neandervölgyiek nagyjából 30 ezer évvel ezelőttig lakták az európai kontinenst, eltűnésük a tudományos világ egyik rejtélye. A faj örökítőanyagának megfejtésével meghatározták genetikai sokszínűségét, elemezték a különböző anatómiai jellemzőit fosszilizálódott maradványok segítségével.
"Az első nyaki csigolya, más néven az atlasz anatómiai variánsaira koncentráltunk. Ezek a variánsok szoros kapcsolatban állnak a genetikai sokféleséggel: minél nagyobb egy ilyen anatómiai variáns elterjedtsége, annál kisebb a populáció genetikai sokfélesége" - mondta Carlos A. Palancar, a madridi Természettudományi Nemzeti Múzeum kutatója.
Neandervölgyi ember koponyadarabja a krapinai lelőhelyrőlForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Dragutin Gorjanović-Kramberger
A Homo sapiensnél az elmúlt években alaposan megvizsgálták az atlasz anatómiai változatait. A modern embernél az atlasz 1-2 különböző anatómiai variánst mutatott az esetek csaknem 30 százalékában. A kutatás során, amelyben a madridi Természettudományi Nemzeti Múzeum mellett a Valenciai Egyetem is részt vett, a horvátországi Krapina lelőhelyről származó három csigolyát elemezték és az asztúriai El Sidrónból származó anyagot is felülvizsgálták.
A krapinai lelőhely mintegy 130 ezer éves, míg az El Sidrón nagyjából 50 ezer éves. Krapinából származik a legtöbb feltárt neandervölgyi-maradvány. Így ezek a minták különösen értékesek a faj genetikai sokszínűségének vizsgálatát tekintve, hiszen az egyedek valószínűleg ugyanahhoz a populációhoz tartoztak - fejtette ki García-Martínez.
Képek forrása: 1. flickr.com / Thomas Vogt; 2. commons.wikimedia.org / Dragutin Gorjanović-Kramberger
