Nem lehet többé madárléppel vadászni Franciaországban
Egykor elterjedt és kedvelt módszer volt a madarak lépesvesszővel történő vadászata, amit ugyan Európa-szerte betiltottak, de Franciaországban eddig a "hagyományokra" hivatkozva mégis engedélyeztek.
A kenderike a lépvadászok kedvelt zsákmányaForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Pierre Dalous
A ragasztóval bekent faágak felhasználása madarak befogására 1979 óta tiltott tevékenység Európában az uniós madárvédelmi irányelv értelmében, azonban e módszer alkalmazását Franciaország egy 1989-es rendelet értelmében, "szelektív, ellenőrzött és korlátozott mennyiségben" engedélyezte egyes megyékben, az évszázados hagyományra hivatkozva. Miután a madárvédelmi szervezetek megtámadták e rendelet törvényességét, a francia államtanács az uniós bírósághoz fordult annak értelmezése végett. Az Európai Bizottság is több esetben figyelmeztette Franciaországot, hogy tiltsa be az állatvédők által kegyetlennek minősített csapdásba ejtési módszert.
A luxemburgi székhelyű uniós bíróság kimondta, hogy egy EU-tagállam sem alkalmazhatja tovább ezt a vadászati gyakorlatot, továbbá a madárléppel történő befogás hagyományos jellege önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy nincs más megfelelő megoldás, amely azt helyettesíthetné.
A madarak lépre csalás egykor elterjedt vadászati módszer volt hazánkban is. Fehér és sárga fagyöngyből (Viscum sp., illetve Loranthus europaeus) ragadós anyagot főztek, amit vékony pálcikákra kentek. A pálcikákat aztán bokrokra helyezték, és a léppel bekent pálcára ráragadtak a madarak. A francia madárvédelmi szervezetek szerint évente 40 ezer madarat ejtenek foglyul ezzel a módszerrel, amellyel körülbelül ötezer vadász élhet.
Sajnos, Magyarországon is előfordul, hogy orvvadászok lépesvesszőkkel fognak be védett madarakat. A Hortobágyi Nemzeti Parkban egy alkalommal egérragasztóval bekent vesszőket helyeztek ki orvvadászok, melyek közelébe "csalinak" tengeliceket és kenderikéket helyeztek ki, amik odacsalogatták fajtársaikat. Az elkövetőket elfogták.
Kép forrása: commons.wikimedia.org / Szerző: Pierre Dalous
