Nyílt levél a klímaváltozás sújtotta Kiskunságért
Szerkesztőségünk is megkapta Jászszentlászló, Szank, Móricgát községek önkormányzatai, a Dong-ér - Kelő-ér vize Egyesület és az Szövetség az Élő Tiszáért nyílt levelét.
Elsivatagosodás - a kép illusztrációForrás: www.pexels.com
A Kiskunság vízért kiált!
Mi, Jászszentlászló, Szank, Móricgát községek önkormányzatai, gazdálkodói, a Dong-ér – Kelő-ér vize Egyesület, látva szülőhazánk sanyarú sorsát, otthonaink, földjeink és mindennemű jószágunk végveszélybe sodródásától tartván fordulunk országunk és szűkebb pátriánk vezetőihez és közvéleményéhez, hogy felhívjuk a magunk által nap mint nap megtapasztalt veszélyre a figyelmet és egyben segítséget kérjünk a bennünket fenyegető veszedelem elhárításához.
A globális éghajlatváltozás jól érzékelhetően felgyorsult, és ennek következményeként egyre gyakoribbak a természeti csapások. Mi mindezt a 2010-es esztendő óta tapasztaljuk. Akkor sok volt a víz, 2011-12-ben pedig kevés. És ez a mi nagy bajunk: nem tudunk gazdálkodni a vízzel! Ha sok van az is baj, ha kevés az is. Azt látjuk, hogy víz nélkül élni nem lehet, így aztán az idő szorításában úgy véljük egyetlen választásunk van, meg kell tanulnunk gazdálkodni a vízzel. Mégpedig, mielőbb, mert ha hinni lehet az éghajlat változását tanulmányozó tudós uraknak, nálunk egyre kevesebb víz lesz, az is egyre szélsőségesebb eloszlásban.
Van egy mondás felénk: aki homokon gazdálkodik, házasságot köt a nyomorúsággal. Igen, mert a homokon mi a homokkal próbálunk gazdálkodni, szántjuk, gyötörjük, öntjük belé a műtrágyát, de nyomorúságon túl vajmi kevés hasznot lelünk benne. De ugyanitt járnánk akkor is, ha a vízzel gazdálkodnánk? Úgy véljük, a jövőnk egy próbát nekünk megér.
Tudjuk, hogy az ország vezetői, tudósok, szakértők szintúgy látják, bajban vagyunk. Jöttek is hozzánk okos tanácsokat adni a világ minden tájáról, tán még külhonból is, született is erőfeszítéseik nyomán egy szekérderéknyi tanulmány, gyakorlati eredmény meg semmi. Közben eltelt egy évtized és az eközben eltelt közel egy évtized alatt milliárd köbméterekben mérhető a táj vízvesztesége. Félő, hogy mire rábukkannak a megoldásra, és felismerik, hogyan lehet itt élni és gazdálkodni, már nem marad senki, aki gazdálkodna, csak a homok uralja majd e tájat. Ezt látva, érezve gondoltunk egy merészet, és elhatároztuk, saját kezünkbe vesszük a víz sorsát, s vele a sajátunkat is. Amit lehet, megteszünk a magunk erejéből. Valamikor nagyapáink, dédapáink pontosan tudták hogyan terelgessék, őrizgessék a vizet, nem kellett hozzá se dózer, se árokásó, se markoló, se traktor, se gázolaj, se benzin, csak a táj ismerete, szeretete, no meg ásó, lapát, kapa esetleg egy talicska. Úgy gondoljuk nyomdokaikba lépve magunk is megtesszük, amit lehet a vízért, az életért, a jövőnkért. Kérjük az ország vezetőit, közvéleményét segítsen bennünket ebben.
Mit is szeretnénk tenni?
Mindazokon a területeken, ahol az adottságok engedik, s ahol erről közmegegyezés születik, szétterítjük a vizet; tavakat, tocsogókat alakítunk ki, és ezekhez az adottságokhoz illeszkedően rendezzük be gazdálkodásunkat. Arra kérjük a hozzánk csatlakozó tudós urakat és asszonyokat, segítsenek nekünk egy a víz visszatartását célzó komplex víz és tájgazdálkodási rendszer kidolgozásában, melynek elemeit a Banó-tó területen ki is alakíthatnánk és mintaként kezelhetnénk.
A Megyei Közgyűlést arra kérjük, segítsenek számba venni azoknak a gazdáknak a körét, kik eleink példáján felbuzdulva a nyomorúságot adó homok helyett a vízzel szeretnének gazdálkodni és mozdítsák elő kezdeményezésünket erejükhöz s tehetségükhöz mérten.
A vizeink igazgatásáért felelős mérnök urakat arra kérjük, tudásukat fordítsák a táj életerejének, az éltető víznek a megtartására és segítsék a föld népét is e törekvésében.
Amit lehet mi a magunk erejéből megteszünk, hogy szülőföldünket ne szikkassza sivataggá az éghajlatváltozás és ehhez kérjük ki-ki a maga ereje és tehetsége szerint, munkájával, tudásával járuljon hozzá, hogy az itt szerzett tapasztalatokat az ország más tájain is kamatoztathassuk. Jöjjön, segítsen, tanuljon, tanítson, és vigye hírét mindannak, amit elérünk, legyen az siker vagy kudarc.
Ne a pénzt, s halált szolgáljuk, hanem segítsük az életet, hogy az élet és ne a pusztulás uralja országunkat!
Kezdeményezők:
Patkós Zsolt, Szank Község polgármestere
Csontos Máté László, Móricgát Község Község polgármestere
Nagy András, Jászszentlászló Község polgármestere
Toldi Csaba, a Dong-ér – Kelő-ér vize Egyesület elnöke
Molnár Géza, Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport
A teljes levél itt olvasható
