A Nap napja

Nap sematikus ábrája
Forrás: alag3.mfa.kfki.hu

Nap sematikus ábrájaForrás: alag3.mfa.kfki.hu

Néhány érdekes adat a Napról

• Óriási izzó gázgömbként tartalmazza a Naprendszer anyagának 99,8%-át!
• Tömege akkora, mintha a föld tömegét megszoroznánk 333000-rel.
• Hőmérséklete a belsejében 15 millió, a felszínen "csak" 5700 °C.
• A belsejében uralkodó magas hőmérséklet és nyomás hatására a hidrogén héliummá alakul, amelynek eredményeként sugárzó energia szabadul fel, akárcsak egy magfúziós atomreaktor esetében.
• A Tejútrendszerben található, nagyjából 226 millió évente tesz meg egy kört a galaxis központja körül. (Ennyi idő alatt telik el egy kozmikus év.)
• A Földtől számított közepes távolsága 149,6 millió km (ezt nevezik 1 csillagászati egységnek). Ezt a távolságot egyébként a fény 8,3 perc alatt teszi meg.
• Még fiatalnak számít. Mintegy 10 milliárd évig tartó fejlődésének jelenleg a felénél jár. A fűtőanyagát jelentő hidrogén elhasználása után, nagyjából 5 milliárd év múlva vörös óriássá duzzad, majd idővel a külső rétegeiből planetáris köd képződik, magja végül magába roskad és fehér törpévé alakul.
• Annyi energiát sugároz bolygónkra egyetlen óra leforgása alatt, mint amennyit az emberiség egy teljes év alatt fogyaszt el.

A Nap felépítése
A Nap sugarát a középponttól a fotoszféráig mérik, mert ez a legkülső olyan réteg, ami még elég sűrű ahhoz, hogy ne legyen átlátszó. Anyagának többsége a sugarának 70%-án belül található. Bár ezeket a belső területeket nem lehet közvetlenül megfigyelni, fizikai modellekkel, mégis pontos képet alkothatunk szerkezetéről. A napbelső négy régióra osztható a benne lejátszódó folyamatok alapján. Energiatermelése a magban zajlik, mely a sugár 25%-áig terjed. Az energia a magból kifelé, a sugárzási zónán keresztül jut a felszínre. A sugárzási és a konvektív zóna között egy vékony átmeneti réteg található, melyet tachoklínának neveznek.

• A mag: Itt zajlik az alapvető fúziós (termonukleáis) reakció. Középpontjában a sűrűség eléri 150 g/cm3. Hőmérséklete 15 millió °C.
• Sugárzási zóna: A sugárzási zóna a mag külső részétől a konvektív zóna alatt elhelyezkedő átmeneti rétegig, vagyis a tachoklínáig terjed. A termonukleáris reakció útján keletkező energia főleg elektromágneses sugárzás és neutrínók formájában szabadul fel. Hőmérséklet kifelé haladva 7 -ről 2 millió °C-ra csökken.
• Tachoklína: A Nap sugárzási és konvektív zónája közötti átmeneti réteg. Hőmérséklet 2 millió °C.
• Konvektív (áramlási) zóna: 200 000 km mélységtől egészen a Nap felszínéig terjed, a felszabaduló energia főleg hőáramlásos mozgások révén jut fel a felszínre. Kifelé haladva 2 000 000°C-ról hőmérséklete 5700°C-ig csökken.

Hatásai az emberi szervezetre
A bőrgyógyászok kutatásai szerint az UV-A sugarak a bőr korai öregedését okozzák, míg az UV-B-sugárzás nagymértékben megnöveli a bőrrák és a szürke hályog előfordulásának esélyét. A túlzásba vitt napozás hatására bőrünk ráncossá, rugalmatlanná válhat, megöregszik. Az ismétlődő leégések rákos folyamatokat indíthatnak el. Az erős napsütés a haj szerkezetét is súlyosan károsítja. Az UV sugarak hatására a haj elszíneződik, kiszárad és töredezetté válik. Ugyanakkor számos jótékony hatása is van. Többek között, biztosítja, hogy szervezetünkben D-vitamin keletkezzen. A depresszió kialakulásának megakadályozására a napozás az egyik leghatékonyabb természetes terápia.

Szerepe az emberi történelemben
Hajdanán az emberek mindennapi életüket tették függővé attól, hogy a Nap milyen pályát jár be, és gyakran az égi jelenségek határozták meg sorsukat. Ugyanakkor behatóan tanulmányozták a Napot, - a többi égitesttel együtt, - amire mezőgazdasági, navigációs ismeretek fejlesztése végett volt szükség. A Nap istenként való tiszteletének nyoma az egész bolygón megtalálható, a legismertebb napkultusz az ókori egyiptomhoz fűződik.

Az, hogy a világosság (nap - nap után) legyőzi a sötétséget, a jó és a rossz örök harcának szimbólumává vált. Anaxagorasz görög filozófus volt az első az i. e. 5. században , aki természettudományos magyarázatáért, – szerinte a Nap egy izzó kőgömb, – vallási üldöztetésben részesült (Halálos ítéletét csak Periklész közbenjárására nem hajtották végre.) Később, a monoteista vallások térhódításával, a Nap vallási és kulturális jelentősége csökkent. A heliocentrikus világkép első megjelenése még az ókori görög kultúrából ered, Arisztarkhosztól ( kb. i. e. 310 – 230 ) ám tanai hamar feledésbe merültek.

A Nap „az őt megillető hely elnyerését” végül a lengyel csillagásznak, Nikolausz Kopernikusznak (1473 – 1543) köszönheti. Az égitest korábbi tiszteletének nyomaival persze még ma is gyakran találkozhatunk, akár az olyan technikailag élen járó országban is, mint Japán, ahol kulturális örökségként fennmaradt a császári család (nap)isteni eredete.