A nagyobb agyméret a kihalás nagyobb kockázatával jár az emlős állatoknál
A Stanfordi Egyetem professzora, Eric Abelson úgy vélte, kapcsolat lehet az agyméret és a kihalás veszélye között. Elméletéhez 1650 emlősállat amerikai múzeumokban őrzött maradványait vizsgálta meg.
A kutatók régóta tudják, hogy a nagy szürkeállománynak ára van: többek között a hatalmas agyvelő vérellátása is sok energiát emészt fel. Noha nincs közvetlen összefüggés a méret és az intelligencia között - hiszen például nem az emberé a legnagyobb agy, még a testméreteihez képest sem - a nagyobb számú neuronköteget általában előnynek tekintik, a nagy koponyájú emlősök általában tovább is élnek a tudósok szerint.
Abelson a rágcsálóktól a bölényekig sokféle állat koponya- és testméreteit rögzítette, a vízi emlősöket kihagyta. Méréseit összevetette a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listáival, melyeket a veszélyeztetett fajokról vezetnek. Elemezte a Föld több mint 600 további állatfajának adatait is.
Meglepetésére egyértelmű összefüggést talált: a nagyobb agyú állatok nagyobb eséllyel kerülnek a dodó vagy a dinoszauruszok sorsára.
"Észak-Amerika nagy testű állatainak populációi hatalmas veszteségeket szenvedtek az utóbbi időkben, sok faj kihalt, mások védelem alatt állnak, ezért egyedszámuk már szaporodásnak indult" - mondta Abelson.
A kutatók úgy vélik, egyre közelebb egy olyan tömeges fajpusztulás, amilyenből öt fordult elő az elmúlt félmilliárd év alatt. Az utolsó 65 millió évvel ezelőtt, a nem repülő dinoszauruszok kihalásakor történt.
A jelenlegi fajpusztulások az emberi tevékenység előidézte változások és a globális felmelegedés számlájára írhatók. Az IUCN szerint a korallzátonyok, melyek a tengeri fajok mintegy negyedének nyújtanak otthont, 2050-re eltűnhetnek, a kétéltűek 41 százalékát és 26 emlősfajt fenyeget a kihalás.
A professzor kutatásának eredményeit a Proceedings of the Royal Society B Biological Sciences szaklap friss száma közölte.