Hogyan mozognak a növények?

Magazin

írta: Streit Nóra
2013/07/23

Miért fordul a napraforgó a fény felé? Hogyan kapja el a "húsevő" növény áldozatát? Miért "alszanak" a virágok? A növényi mozgások okait térképeztük fel.

A természet egyik csodája, hogy a növények is mozognak, képesek a helyzetváltoztatásra, saját energiájukkal, a szél, a víz vagy állatok általi passzív mozgásokon túl.

Az egyik legszembetűnőbb példa: a napraforgó
Ahogy a növények gyökere is a nedvesség felé növekszik, úgy fordulnak a felszín feletti részek a nap felé - így van ez szinte minden növénnyel, még ha nem is olyan látványosan, mint a napraforgó esetében, amely nevét is erről a "képességéről" kapta. Persze igazán akkor figyelhetjük meg ezt a jelenséget, ha egy egész napraforgótábla mellett haladunk el - éppen az benne a lenyűgöző, hogy az összes virág ugyanabba az irányba fordul el.

E jelenség neve a fototropizmus, a fény felé növekedés, amely az auxin (növekedést segítő növényi hormon) hatására alakul ki. A hajtáscsúcsban termelődő auxinok a sejtek megnyúlásos növekedésének fokozódását okozzák, míg hiányuk esetén ez elmarad. Termelődésüket, illetve szállításukat azonban a fény gátolja, tehát azért fordulnak a növények a nap felé, mert a keletkező auxin a növény árnyékos oldalára áramlik, ott magasabb lesz a koncentrációja, a növény erőteljesebben kezd növekedni és a szár a fény irányába elgörbül. Az auxinok a szár és a gyökér növekedésének irányításán túl a gyümölcsképződésben, a levél-és gyümölcshullásban részt vesznek.

A ragadozó és a védekező: Vénusz légycsapója és mimóza
Amíg az előbbi a növények lassú mozgására volt példa, létezik, érintésre bekövetkező, gyors mozgás is, ennek leglátványosabb esete a rovaremésztő ("húsevő") növényeké, ezen belül is a Vénusz légycsapójáé (Dionaea muscipula) - amely hazánkban egyébként nem honos. A növény csapdájának hirtelen bezárulása úgynevezett nasztiás mozgás, ugyanúgy inger hatására történik, mint a fény estében.

A növény leveleinek végén elhelyezkedő, édes illatot árasztó csapdák belsejében 3-3 érzékelő "szőrszál" található. Amikor a rovar leszáll a csapóra, és hozzáér valamelyik érzékelőhöz, a levéllemezek fél másodperc alatt összezárulnak, foglyul ejtve a zsákmányt. Ha a rovar elég nagy - túl kicsi esetén a növény "kiengedi", hiszen megemésztése több energiát igényelne, mint amit belőle nyerhet - többé nem tud kiszabadulni, mert a csapda légmentesen bezárul. Így is marad egy-két hétig, amíg a növény az emésztőenzimek segítségével a belső falán keresztül felszívja, megemészti a tápanyagot.

A nasztiás mozgások másik ismert, szintén "beszédes" nevű növénye a Mimóza (Mimosa pudica), amely ha (akármilyen gyengéden) megérintjük, akár a másodperc ötöde alatt képes levélkéit összecsukni. A Brazíliából származó növény valószínűleg az idők folyamán, fokozatosan alakította ki e védelmi rendszerét, kezdetben feltehetőleg az állandóan "bombázó" trópusi esőzésektől zárkózott el ily' módon.

"Alvó" virágok
A virágok nyílása, összecsukódása is olyan mozgás amely inger - fény-árnyék - hatására, a sejtek belsejében, a sejt feszességében bekövetkező hirtelen változás eredményeként jön létre. A fényintenzitás ingadozása váltja ki például a Fehér mécsvirágnál (Melandrium album) a virágnyílást, míg a kifejezetten árnyékkedvelő  Erdei madársóska (Oxalis acetosella) levelei erős fényben, mint a lepkeszárnyak, összecsukódnak.

A legtöbb növény azonban - az emberhez hasonlóan - éjjel tér "nyugovóra", és zárkózik be, a tulipántól a kikericsig. Ez egy speciális nasztiás mozgás, az úgynevezett niktinasztia, vagyis a növények egyes részeinek, különösen a lomb- és virágleveleknek a fény és sötétség időszaki változása okozta mozgása, amelyet a növények alvásának is neveznek. Míg a jelenség mögött álló mechanizmus ismert: sötétben és hűvösben a virágok legalsó szirmai gyorsabban növekednek, mint a legfelsők, és ennek kényszerítő hatására a virág becsukódik; addig annak magyarázatára, hogy miért fejlődtek egyes növények így, mások meg nem, többféle magyarázat is született.

A LiveScience.com tudományos hírportál egyrészt emlékeztet Charles Darwin elméletére, amely szerint a növények azért “zárkóznak be” éjszakára, hogy csökkentsék az elfagyás veszélyét. Más kutatók inkább abban látják a jelenség magyarázatát, hogy a niktinasztikus virágok az álomba merüléssel energiát – és valószínűleg illatot – tartalékolnak a nappali időszakra, amikor a beporzást végző rovarok a legtevékenyebbek.

Egy másik elmélet szerint a virágok így veszik elejét annak, hogy pollenjeik megteljenek nedvességgel és nehézzé váljanak a hajnali harmattól. A rovarok ugyanis könnyebben tudják szállítani a száraz virágport, a becsukódás így a sikeres szaporodás valószínűségét növelheti. A talán legérdekesebb felvetés pedig az, hogy a niktinasztia egy magasan fejlett, kifinomult védekezési mechanizmus, amelyet a növény a sötétben rá leselkedő ragadozók elhárítására vet be. Azzal ugyanis, hogy összezárja a virágait, áttekinthetőbbé teszi a terepet az olyan éjszakai vadászok számára, mint a bagoly; azok pedig biztosabban csaphatnak le a növényevőkre, így érvényesítve az "ellenségem ellensége a barátom" elvet.

 

forrás: tankonyvtar.hu, wikipedia.org, kertpont.hu, MTI

A rovat új hírei

Hasonló

Így gondozd a mikulásvirágod!

A téli cserepes növények közül az egyik nagy kedvenc az ünnepek közeledtét jelző mikulásvirág. Ha kellő odafigyeléssel ...

A rovat legolvasottabbjai

Megmenekült a Csarna-völgy!

Nem épül kisvasút a Csarna-völgybe. Az Ipoly Erdő Zrt. visszavonta a völgybe tervezett kisvasútépítési kérelmét, ezzel a ...