Több mint 750 rétisast és 350 parlagi sast figyeltek meg a Sasszinkron felmérői
A magyarországi felmérők összesen mintegy 16 500 négyzetkilométert, az ország területének mintegy 18 százalékát fedték le.
Magyarország területén a sasfajok számos kiemelten fontos telelőhelye található, legnagyobb számban pedig a rétisasok töltik az évszakot az ország területén, mivel a nem vonuló magyar fészkelőkhöz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak. Ugyancsak Magyarországon tölti a telet a parlagi sas kárpát-medencei költőállományából származó fiatal egyedek nagy része is, valamint ritkaságnak számít ugyan, de minden évben előfordul néhány szirti sas és fekete sas is.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) partnereivel - nemzetipark-igazgatóságokkal és civil természetvédelmi szervezetekkel - együttműködve 2004-ben indította el a legfontosabb, részben már évtizedek óta ismert sastelelőhelyek egységes módszertannal és egy időben történő, úgynevezett szinkron felmérését. Az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében idén először a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak, hogy a Kárpát-medence első téli "sastérképe" is elkészülhessen.
Az idei sasszinkron enyhe időjárása, a fagymentes, felázott, mély talaj megnehezítette jó néhány terület megközelítését, de így is rendkívül nagy lefedettséget ért el a felmérés. A madárszámláláson, amelyet az egy időben történő megfigyelések miatt neveznek sasszinkronnak, idén 347 magyarországi felmérő és 80 szlovák, cseh, osztrák, szerb és román szakember vett részt, akik a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérték, így a lehető legpontosabb kép alakulhatott ki az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról.
A magyarországi felmérők összesen mintegy 16 500 négyzetkilométert, az ország területének mintegy 18 százalékát fedték le.
Magyarországon 750-nél is több rétisast és csaknem 350 parlagi sast számoltak, a hat résztvevő közép-európai országban pedig összesen több mint 1000 rétisast és mintegy 450 parlagi sast figyeltek meg.
A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák. Az adatok alapján a felmérés során bejárt legsűrűbb sastelelőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 3 rétisas és 2 parlagi sas került lencsevégre.
A két sasfajra elkészült régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a korábbi évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt. A réti- és a parlagi sasok mellett 2 szirti sast és 4 fekete sast, valamint további 13 ragadozómadár-faj mintegy 9378 példányát is megfigyelték a szakemberek, akik láttak vörös kányát, kékes rétihéját, barna rétihéját, karvalyt, héját, egerészölyvet, gatyás ölyvet, pusztai ölyvet, vörös vércsét, kerecsensólymot, vándorsólymot és kis sólymot is. A nappali ragadozómadarak mellett baglyokat, és ragadozó életmódú énekesmadarakat is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat is számba vették.
Kép forrása / Szerző: AngMoKio