"Tülkölnek és hápognak" a méhkirálynők - Megfejették, miért
Megfejtették a méhkirálynők kettős énekét nagyon érzékeny vibrációs detektorok segítségével.
Méhkirálynő a kaptárbanForrás: www.scienceimage.csiro.au
Szerző: Dennis Anderson, CSIRO
A dolgozó méhek úgy segítenek a világra újabb királynőket, hogy viasszal speciális lépsejtekbe zárják és méhpempővel táplálják őket. A királynő "hápogó" hangot hallat, amikor készen áll arra, hogy kikeljen a kamrájából. Ha azonban egyszerre kettő kel ki, elkezdődik köztük a harc - írja a BBC.
Ha egy királynő kikel a lépsejtből, "hápogása" tülkölésszerű hangra vált, amellyel azt jelzi a dolgozóknak, hogy a többi - még hápogó - királynőt tartsák fogságban.
Martin Bencsik, a nottinghami Trent Egyetem kutatója, a Scientific Reports című tudományos lapban bemutatott kutatás vezetője szerint igazán "különleges ezeknek a csodálatos állatoknak a hápogása és tülkölése".
"Hallható, ahogy a királynők válaszolnak egymásnak. Azt feltételezték, hogy az egyik királynő beszél a másikhoz, valószínűleg azért, hogy kölcsönösen felmérjék, melyikük erősebb. Most azonban bizonyítékunk van egy másik magyarázatra" - mondta Bencsik.
A tülkölés a kolóniában mozgó királynő hangja, amely jelzi jelenlétét a dolgozóknak. A hápogás azon királynők jeladása, amelyek készen állnak arra, hogy előbújjanak, de még lépsejtjük fogságában vannak. A királynők tehát nem egymásnak üzennek, kommunikációjuk a királynő és a dolgozók között zajlik. A több ezernyi méhből álló társadalom igyekszik egyszerre csak egy királynőt kiengedni.
A szakértő kifejtette: a hápogó királynőket a dolgozók szándékosan tartják fogságban - addig nem engedik szabadon a hápogó méhkirálynőt, amíg hallják a tülkölést. Ha a tülkölés abbamarad, az azt jelenti, hogy a királynő valószínűleg kirajzott, azaz elhagyta a kolóniát, hogy új közösséget hozzon létre. Ez a kolóniát arra sarkallja, hogy kiengedjen egy új királynőt.
"Minden döntés a csoport döntése. A dolgozó méhek döntik el, akarnak-e új királynőt vagy sem" - mondta Bencsik.
Kép forrása: commons.wikimedia.org / Szerző: Dennis Anderson / CSIRO
