Özönvíz előtt- Leonardo DiCaprio sem tudja egyedül megmenteni a Földet
Leonardo DiCaprio az elmúlt két évben bejárta a világot, hogy Grönlandtól Indiáig, a helyszínen nézze meg, milyen problémákat okoz a klímaváltozás. Filmjében azokat a helyeket is bemutatja, ahol az ember elképesztő mértékű környezeti károkat okoz, és utánajár annak is, hogyan lehetne, ha megállítani nem is, de legalább mérsékelni a klímaváltozást. Az Özönvíz előtt (Before the Flood) című dokumentumfilm világpremierje október végén volt a National Geographic Chanel-en.
Leonardo DiCaprio a Párizsi klímacsúcsonForrás: climaticocambio.com
Leonardo DiCaprio nem tegnap lett környezetvédelmi aktivista, már huszonévesen is Al Gore-ral beszélgetett a globális felmelegedésről, amiről akkor, a kilencvenes években sem ő, sem az emberek többsége nem igen tudott semmit. Azóta eltelt két évtized és ma már mindannyian tudjuk, hogy a klímaváltozás nem egy absztrakt képzelgés, hanem nagyon is valós, jelenidejű probléma.
Az Özönvíz előtt című film másfél órában alaposan körüljárja a klímaváltozás jelenségét. Remekül összefoglalja mindazt, amit tudni érdemes korunk egyik legnagyobb, globális problémájáról. A klímaváltozás mellett a film másik főszereplője maga DiCaprio, aki megosztja velünk személyes gondolatatait, a kamerák előtt lesz ENSZ békenagykövet, és azon tépelődik, vajon valóban ő-e a legmegfelelőbb ember erre a pozícióra. Mi persze tudjuk azt, amit bizonyára ő is, hogy nála alkalmasabb személyt aligha találhattak volna. Hosszú ideje hitelesen és szenvedélyesen képviseli, és nem mellesleg, sok pénzzel támogatja a zöld ügyeket, és annak ellenére is hiszünk abban, amit csinál, hogy néha azért becsúszik egy-két szarvashiba. Például, mikor idén a New York- Párizs távolságot egy nap alatt kétszer tette meg egy magánrepülőgéppel, csak azért, hogy egy környezetvédelmi díjat átvegyen. Szerencsére azonban ritkák az ilyen ballépései.
A film megrázó képsorokban mutatja be, milyen szörnyű pusztításra képes az ember, legyen szó akár a kanadai olajhomok bányászatról, melynek nyomán hatalmas területeken tarolják le a tajgát, vagy a szumátrai pálmaolaj-üzletről, ami miatt sorra égetik fel az indonéz esőerdőket. A filmben több olyan ember is megszólal, aki saját bőrén érzi már a klímaváltozást, a kanadai tundrán élő vadásztól kezdve, az indiai szegény földművesen vagy Kiribati volt elnökén át, Miami polgármesteréig.
A film részletesen elemzi a politika és a környezetvédelem kapcsolatát is, és számos kényes kérdést is feltesz. Vajon miért nem tesznek az illetékesek semmit az ellen, hogy a nagy élelmiszergyártó cégek és az általuk felhasznált pálmaolaj miatt aggasztó mértékben fogyatkoznak Indonézia esőerdői? Mikor lesz már vége a nagy fosszilisenergia-cégek hatalmának? Milyen bizonyítékra van még szüksége a klímaváltozást tagadó politikusoknak? Akikből, az Egyesült Államok szenátusában is van bőven. Miami polgármestere például arról beszél a filmben, hogy míg a város utcái rendszeresen víz alá kerülnek, addig Florida állam szenátora továbbra is kitart amellett, hogy a klímaváltozáshoz nincs köze az emberiségnek. DiCapriót is érezhetően nyugtalanítja az, a ma még nyitott kérdés, hogy vajon mi lesz a világgal, ha az Egyesült Államok következő elnöke netalán olyasvalaki lesz, aki tagadja a klímaváltozás tényét és azt, hogy az emberi tevékenységnek bármi köze lenne ehhez. Ezt a kérdést a jelenlegi elnöknek, Barack Obamának is felteszi, aki reméli, hogy ez esetben a közvélemény kellő nyomást tud majd gyakorolni a politikusokra.
Obama mellett egyébként a világ más jelentős vezetői is megjelennek a filmben, Ferenc pápa, Ban Ki Moon, ENSZ főtitkár vagy John Kerry, amerikai külügyminiszter, akiknek kiállása az ügy mellett sokat jelent.
A filmben van egy részlet egy évtizedekkel ezelőtti tévéműsorból, amelyben egy tudós arról beszél, hogy az ipar és a közlekedés által kibocsátott gázok fokozzák az üvegházhatást, mely számos negatív következménnyel jár majd. DiCaprio felteszi azt a mindannyiunkat foglalkoztató kérdést, amire persze már soha nem tudjuk meg választ; vajon mi lenne most a helyzet, ha akkor, évtizedekkel ezelőtt komolyan vesszük a figyelmeztető jeleket. Persze már kár ezzel foglalkozni, inkább előre kell tekinteni, és nem tétovázni tovább.
A kérdés az, vajon lesznek-e követői a Teslának, Svédországnak vagy Dániának, akik már jelentős lépéseket ettek egy fenntartható jövő felé vezető úton. És ahogy DiCaprio is mondja az ENSZ közgyűlésen elhangzott beszédében, a párizsi klímaegyezmény reménykedésre ad okot, de mit sem ér az egész, ha nem következik be hatalmas változás, most azonnal. Most már nincs idő kifogásokra, tízéves hatástanulmányokra - tettekre van szükség, mert mindezek nélkül, az egyezmény puszta ígéret marad, amivel nem fogjuk tudni megvédeni bolygónkat és saját jövőnket.
