Elveszik a munkánkat a robotok?
Ha sikerül radikálisan átszervezni a munkaerőpiacot, akár még hasznunkra is válhat a változás. Ám még így is vannak veszélyeztetettebb állások, melyek minden valószínűség szerint eltűnnek az elkövetkezendő években, évtizedekben.
Baxter, egy új irodai robotForrás: wikipedia.org
Évszázados félelem, hogy a technikai fejlődés csökkenti a munkahelyek számát, és őszintén szólva ez a félelem nem is alaptalan. Már az ipari forradalomtól kezdődött a probléma, mely életre hívta a korai munkásmozgalmakat és a géprombolók (ludditák) szervezetét, manapság pedig, amikor a munkanélküliség egyre ijesztőbb méreteket ölt, újra aktuálissá vált az aggodalom, hogy a gépesítés több millió munkahelyet szünetethet meg világszerte. Jelenleg a G20 országokban (a világ 19 legnagyobb gazdasága és az Európai Unió) 54 millió munkahellyel van kevesebb, mint amennyire szükség lenne, és 2018-ra ez a szám 60 millióra nőhet.
A legveszélyeztetettebb állások
Évente 200 000 új gép és robot kerül az ipari termelésbe, és jogosan merül fel a kérdés, hogy ez mely állásokat veszélyezteti a leginkább. Az utóbbi 30 évben a szoftverek és robotok jellemzően a következő kritériumoknak megfelelő foglalkozásokat váltották ki: a. azokat, melyekkel átlagos fizetés jár és b. amelyek közepes képességeket igényelnek, illetve nehéz fizikai munka jár velük. A helyettesítés különösen a feldolgozóiparban és az irodai adminisztrációban volt jellemző.
Carl Benedikt Frey és Michael A. Osborne tanulmánya szerint a számítógépes fejlődés következő hulláma továbbra is azokon a területeken csökkentheti a munkahelyek számát, ahol eddig is tette: a termelésben, az adminisztrációban, a kereskedelemben és a közlekedésben. A megmaradt gyári pozíciók száma is csökkenhet a következő évtizedben, ugyanakkor a pénztárosok, ügyfélszolgálatosok és telemarketingesek is veszélyben vannak.
A legveszélyeztetettebb munkakörök a rutinra épülő munkák, mint a varrónőké például, és azok, melyeket okos algoritmusokkal is el lehet végezni, mint az adóbevallás-készítés és adatrögzítés. Ugyanakkor a legkevésbé automatizálható munkák között van az egészségügyi dolgozóké és a vezetőké.
A számítások
Osborne és Frey 9 tényezőt, azaz kulcsképességet vett figyelembe az egyes munkakörök elemzésnél: azt, hogy mekkora szükség van hozzá társadalmi érzékenységre, a tárgyaló- és meggyőzőképességre, mások gondozására, eredetiségre, művészi képességekre illetve kézügyességre, finom mozdulatokra és mennyire zsúfolt helyen dolgoznak az adott pozívió betöltői.
Az elemzés eredetileg az Egyesült Államokból származó O*NET foglalkoztatási adatbázis felhasználásával készült, és ez alapján alkották meg a brit verziót, melyben az érdeklődők kikereshetik, hogy az ő munkájuk mennyire van kitéve az automatizálásnak.
Mit lehet tenni?
Mivel a fejlődés alól úgy tűnik, senki sem vonhatja ki magát, a megoldás az lehet, ha egyre több olyan munkahely keletkezik, ahol a hangsúly az emberi képességeken van. Ehhez - persze globális szinten - elérhetővé kell tenni a megfelelő oktatást és képességfejlesztést, párhuzamosan ezzel, össze kell hangolni az oktatást és a munkaerőpiaci igényeket, valamint lehetővé kell tenni, hogy mindenki megtalálja a képességeinek megfelelő munkát, illetve legyen lehetőség betölteni azokat a pozíciókat, melyekre eddig nehéz volt alkalmas embert találni.
