2060-ra gyógyulhat be az ózonpajzs
A világ nagy része fogott össze azért, hogy kijavítsa azt, amit elrontott: segítse az ózonréteg regenerálódását, az ózonlyuk megszűnését. Az eredmények bizakodásra adnak okot, de még hosszú az út a teljes gyógyulás feltételezett idejéig.
ÓzonpajzsForrás: en.wikipedia.org
Az ózon körforgásaForrás: wikipedia.org
Az ózon nélkül nem létezne földi élet
Az ózonpajzs nélkülözhetetlen az élethez: magas napvédő faktorszáma nélkül az ultraibolya sugárzás darabokra törné az élő szervezetek DNS-ét, valamint felbontaná a sejtjeikben lévő kémiai kötéseket. Az UV-C sugárzást teljes mértékben, a kevésbé káros UV-B intenzitását nagymértékben, az UV-A sugarak intenzitását pedig kisebb mértékben nyeli el.
Az ózon(O3) a Föld légkörében éppen az ibolyántúli sugárzás hatására keletkezik: az UV-sugarak a légköri oxigén molekuláit (O2) különálló (naszcensz) oxigén atomokra bontják, amelyek más oxigénmolekulákkal egyesülve hozzák létre az ózont.
Legnagyobb sűrűségben a sztratoszférában, 20-30 kilométer magasságban fordul elő, de nyomokban még 70 kilométeren, valamint a felszín közelében, a troposzférában is fellelhető. Az ózonmolekula instabil, ultraviola sugárzás hatására szétbomlik, egy oxigénmolekulára és egy oxigénatomra - ez a folytonos ciklus hozza létre az ózonréteget, biztosítva az ózonmennyiség állandóságát. A sértetlen sztratoszférában minden százezer molekulából egy ózonmolekula van. Az ózonréteg az Egyenlítő felett a legvastagabb, míg a sarkok felett a legvékonyabb, hiszen keletkezése függ a hőmérséklettől.
Az ózon körforgásaForrás: wikipedia.org
A talajközeli ózon káros!
Míg a magas légköri ózon védelmet, a talajközeli veszélyt jelent mind a környezetünkre, mind az egészségünkre: a troposzférában (főként földközelben) üvegházgázként viselkedik, vagyis gátolja a hő visszasugárzását. Emellett a közvetlenül belélegezhető ózon légúti betegségek kialakulását idézheti elő. A talajközeli levegőben lévő ózon a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid és a reaktív szénhidrogének napfény hatására lejátszódó kémiai reakciójával képződik, mennyisége a 20. században többszöröződött meg.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az UNEP eredményei szerint a talajközeli ózon üvegházhatása kétszerese a sztratoszférabeli ózon jótékony, hűtő hatásának, amely az ózonlyuk miatt kezdett el csökkenni...
Az ember okozta az ózonlyukat
A 80-as évek óta figyelik meg, hogy az Antarktisz fölött lyuk keletkezik a magaslégköri ózonrétegben. Az ózonlyuk évről évre augusztusban alakul ki, szeptember végére, október elejére éri el legnagyobb kiterjedését, majd december közepén zárul be. Eddig 2000-ben mérték a legnagyobb kiterjedést: akkor 29,9 millió négyzetkilométeres lyuk tátongott a Déli-sarkvidék felett.
Az ózonréteg elvékonyodásának fő oka az elsősorban hűtőgázként és spray-palackok hajtógázaként használt CFC-vegyületekből felszabaduló klór, amely gyorsan képes szétzúzni az ózonmolekulákat. (Egyetlen felszabaduló klórmolekula 100 ezer ózonmolekulát képes lebontani; ózonbontó teljesítménye -43 oC alatt éri el a maximumát: ez az oka annak, hogy az Antarktisz felett alakul ki legkönnyebben ózonlyuk, ahol a sztratoszféra átlagos hőmérséklete -62 oC.) A CFC-k mellett a HCFC-gázok (a legismertebbek a freonok és halonok) légköri feldúsulása is felelős az ózon pusztulásáért.
A gyógyulás megkezdődött, de hosszú még az út
1987. szeptember 16-án (amely azóta az ózon világnapja) 46 ország írta alá a sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló Montreali Jegyzőkönyvet, és az elmúlt két és fél évtizedben a világ szinte minden jelentős országa csatlakozott hozzá (Magyarország 1989-ben). 1996-ban érvénybe lépett a CFC-k gyártásának és alkalmazásának teljes tilalma.
Sajnos azonban a már a légkörbe jutott, ózont károsító anyagok rendkívül stabilak, ezért nagyon lassan (50-150 év alatt) bomlanak le. Ráadásul bár a gyártás leállításával a direkt kibocsátás gyakorlatilag megszűnt, ezek a vegyszerek még számos régebbi hűtőszekrényben, tűzoltókészülékben, légkondicionáló rendszerben megtalálhatóak, amelyek tartalmukat a közeljövőben is a légkörbe fogják juttatni. Napjainkban már a fejlődő országok a legnagyobb CFC-kibocsátók, 2003-ban tőlük származott az összes ózonkárosító gáz közel fele.
Tavaly meglepően alacsony kiterjedésű volt az ózonlyuk
Bizakodásra adnak okot az Alabama Egyetem kutatócsoportjának 2003 augusztusában közzétett eredményei, amelyek szerint az ózonpajzs külső részén (a sztratoszféra felső rétegeiben) jelentősen lassult az ózon lebomlásának sebessége. Jó hír az is, hogy az Antarktisz feletti ózonlyuk tavaly a második legkisebb kiterjedését érte el az elmúlt húsz év alatt: a lyuk átlagos mérete 17,9 millió négyzetkilométer volt, ami a kutatók szerint az Antarktisz feletti magasabb levegőhőmérsékletre vezethető vissza.
Összességében tehát elmondható, hogy a szigorú szabályozások mellett is a sztratoszférába jutó CFC-mennyiség növekedett a 21. század kezdetéig, ám az évszázad közepére feltehetően elfogadható szintre fog csökkenni, és 2060-ra érheti el újra az 1980 előtti állapotot. A felső légkörben az ózonréteg visszanyerheti korábbi szintjét, és ezzel párhuzamosan remélhetőleg a sarkvidékek felett tapasztalható ózonlyuk is megszűnik.
