Expo 2012 – Joszu, és ami mögötte van
Világkiállítást rendeztek idén nyáron a glóbusz másik felén, a dél-koreai Joszu városában. A témát az óceánok és az ember kapcsolata szolgáltatta.
Yesou, KoreaForrás: commons.wikimedia.org
Joszu egy közel 300 ezer lakost számláló város Dél-Koreában, a Koreai-félsziget déli partjainál. Közel másfél évezredes múltra tekint vissza, ám csak 1949-ben kapott városi rangot, és vette fel jelenlegi nevét. Vulkáni eredetű, fekete homokos tengerpartja népszerű fürdőhely a koreaiak körében. A város közigazgatásilag magába foglal 317 szigetet, amelyek komppal megközelíthetőek, és ízelítőt adnak a hagyományos vidéki Koreából. Legfőbb látványossága a I Szunszin admirális teknős-hajóiról mintázott modell. A híres középkori tengerész a környék kedvező klimatikus adottságai miatt itt létesített kikötőt, és építette meg a hajókat, amelyekkel a koreaiak legyőzték és visszaverték a japán flotta támadását.
Körülbelül ennyi, amit érdemes volt tudni erről a városról, egészen idáig. Öt évvel ezelőtt ugyanis döntést hoztak arról, hogy 1993 után ismét Dél-Koreában, mégpedig éppen Joszuban rendezik meg a Világkiállítást. Az esemény kapcsán pedig, ahogy azt az expók esetében már megszokhattuk – elég, ha az Eiffel-toronyra gondolunk –, több bámulatos technikai megoldást magában rejtő épületet terveztek, amelyek méltán léptek be a város fő látványosságainak sorába, elvonva a reflektorfényt híres hajóiról.
A Világkiállítás jelentőségét tekintve a harmadik legnagyobb az emberiség által létrehozott közösségi események sorában, a labdarúgó világbajnokság, valamint az olimpia után, így önmagában is figyelemre méltó, ezúttal ráadásul a téma is kifejezetten zöld volt: „Az élő óceán és partja: forrásaink sokfélesége és fenntartható tevékenységeink”.
Az első expót 1851-ben rendezték Londonban, a Kristálypalotában, és a gyártott ipari termékek nemzetközi bemutatására szolgált. Óriási társadalmi-gazdasági jelentőséggel bírt, és a továbbiakban hasonló nemzetközi találkozók elindítója lett. A Kristálypalota megihlette az utókort, azóta is a hatalmas és látványos nemzetközi pavilonok a világkiállítások fő elemei.
A joszui expo a kiállítások típusai közül a speciális kiállítások sorát gyarapítja, hiszen egy közös témát karol fel, amely ezúttal az óceánok és az ember kapcsolata volt. Május 12-e és augusztus 12-e között, három hónapon keresztül látogathatták az érdeklődők a – hol máshol, mint a – tengerparton felállított, lenyűgöző pavilonokat. A négy nemzetközi pavilonban különböző országok mutatták be a témához kötődő anyagaikat (pl Seaorbiter óceánkutató központ, amelyről itt olvashatsz bővebben), míg a vendéglátók pavilonjaiban olyan fontos témákat karoltak fel, mint az óceánok ökoszisztémája, veszélyeztetett élőlények, vagy a tengeri halászat, valamint különböző filmvetítésekkel, tengeri étteremmel, robotbemutatókkal, kvízjátékokkal, szakmai workshopokkal szórakoztatták a nagyérdeműt (hazánk nem képviseltette magát a rangos nemzetközi névsorban).
Hogy szó essék a már emlegetett lenyűgöző építészeti megoldásokról is, a joszui expo olyan csodákat adott a világnak, mint a tengerben álló „Nagy O”, vagy a Digitális Galéria, amely az expo főutcája felett 225x40 méteren futó hatalmas ledes kijelző. A Sky Towert emblematikus épületnek szánták, a halászati élményparkokban pedig személyesen is átélhető volt a kiállítás egyik fő elemének számító mélytengeri halászathoz kapcsolódó minden érdekesség.
Kép forrása / Szerző: Ceasarexpo