A Pluto "szeszélyes" holdjai

A Pluto "szeszélyes" holdjait vizsgálta a Hubble űrteleszkóp, amelynek adatai szerint az égitesteken például kiszámíthatatlan, hogy mely irányból kel fel a Nap.

Pluto holdjaiForrás: wikipedia.org

A Pluto mérete a Földhöz és a Holdhoz képestForrás: wikipedia.com

A Hubble 5 milliárd kilométeres távolságból csupán halovány, vibráló pontokként látja a Pluto öt ismert égi kísérőjét, ennek ellenére az űrteleszkóp meghatározta a holdak méretét, színét, keringési és pályajellemzőit.

A Pluto holdjai a Naprendszer hajnalán születtek, amikor a törpebolygó egy hasonló méretű égitesttel ütközött. A törpebolygó legnagyobb kísérője a Charon, a két égitest lényegében egymás körül kering. Korábban kettős bolygónak is nevezték a rendszert, amelynek folyamatosan változó gravitációs tere okolható a kisebb holdak "vibrálásáért".

"A Hubble megfigyeléseinek köszönhetően ismerhettük meg a Pluto és holdjainak kölcsönhatását" - fogalmazott John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának helyettes vezetője, aki kaotikus ritmusú kozmikus táncként jellemezte a rendszer dinamikáját. "Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nem tudjuk, mely égtájon kel fel másnap reggel a Nap: a hajnalban a nyugati horizontot festi vörösre a hajnalpír, míg este keleten, vagy északon nyugszik. Lakhatunk az Északi-sarkon, amely hirtelen az égitest déli pólusává válik" - érzékeltette a rendszer anomáliáit Mark Showalter, az amerikai SETI Intézet kutatója, a tanulmány társszerzője.

Kimutatták, hogy három hold - a Nix, a Styx és a Hydra - mozgását úgynevezett rezonanciaeffektus koordinálja, amelynél az objektumok erőteljesen befolyásolják egymás mozgását, így pontosan meghatározható az egymáshoz viszonyított keringési ráta. "A Nix lakosai megfigyelhetnék, hogy miközben egy adott periódus alatt a Styx kétszer tűnik fel az égbolton, a Hydra háromszor" - magyarázta Doug Hamilton, a Marylandi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

A Hubble azt is kifürkészte, hogy a holdak alakja sokkal inkább baseball-labdára, mint szabályos gömbre emlékeztet. Kiderült, hogy míg a Kerberos szénfekete, a többi hold piszkosfehér. Korábban azt feltételezték, hogy a becsapódások által kilökődött anyag egyenletesen teríti be a holdakat, így a Kerberos sötét színe óriási meglepetést jelentett a kutatóknak. "A Plutónak még rengeteg a titka, amelyek közül sokról a New Horizons rántja le a leplet, amikor ez év július 14-én elsuhan a Pluto mellett. További érdekességekkel szolgál majd a James Webb űrteleszkóp, amelyet a NASA tervei szerint 2018 októberében állítanak pályára" - fogalmazott Mark Showalter.