Óceán a Szaturnusz egyik holdján?

Hír

írta: Admin
2014/04/05

Egész óceánnyi vizet rejthet a Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus. Úgy tűnik, erre találtak bizonyítékokat amerikai csillagászok.

A kis égitest azóta tartja izgalomban a tudósokat, mióta déli féltekéjének egy térségéből vízgőz kerül az űrbe az észlelések szerint. Most a NASA Cassini űrjárműve elhaladt a hold mellett, és precíz mérései alapján a kutatók kimutatták a gravitáció jeleit. A mérések szerin az észak-amerikai Felső-tó vízmennyiségét rejti a kis hold, ez 245-ször annyi, mint a Garda-tó vize - írták a kutatók.

Az eredmények azt a nézetet támaszthatják alá, hogy az ötszáz kilométer széles hold az egyik legalkalmasabb arra, hogy a Földön kívüli élet jeleit keressék rajta. A Cassini adatai alapján az Enceladus jégpáncélja alatt negyven kilométerrel mintegy 12 ezer köbkilométernyi vízréteg helyezkedik el közvetlenül az égitest rétegzett, köves belseje fölött.

Ugyancsak a Cassini észlelte először a légkör szórványos nyomait az Enceladus körül 2005-ben. Az ezt követő megfigyelések szerint a légkör forrásai azok az ásványokban gazdag vízgőzsugarak, melyek a felszín tigriscsíkoknak nevezett repedéseiből törnek föl.

A Cassini egyenesen a töréscsíkok fölé repült, hogy megvizsgálja, mennyi a sugarak só- és szervesmolekula-tartalma. Az Enceladus nagy, ellipszisalakú pályán kerüli meg a Szaturnuszt. Az óriásbolygó gravitációja tehát a pálya hozzá közeli szakaszán felmelegít és felolvaszt valamennyit a kis hold jegéből, az így keletkezett folyadék ezután a tigriscsíkokon keresztül az űrbe lökődik, bár pontosan nem tudni még, hogyan történik ez. Luciano Iess és kutatócsoportja megmérte a Cassini sebességváltozását, amikor az űrjármű az Enceladus saját gravitációs mezőjén haladt keresztül. A változás igen csekély volt, mégis lehetővé tette, hogy a hold tömegeloszlásának variációit megmérje. Az égitest déli féltekéjén rögzített adatok anomáliáját legjobban a nagy víztömeg jelenléte magyarázhatja.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy a Naprendszer több holdjának jégpáncélja alatt is óceánok rejtőznek. Közülük egyik a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán, ide tartoznak a Jupiter Európa, Ganümédész és Kallisztó nevű holdjai és talán a Neptunusz Tritonja is.

Az Enceladus (görög: Εγκέλαδος, ejtsd: enkeládusz) a Szaturnusz bolygó hatodik legnagyobb holdja (a Szaturnusz legkülső, "E" gyűrűjében), amelyet William Herschel fedezett fel 1789-ben. A hold mindössze 500 kilométer átmérőjű és csaknem 100%-ban visszaveri a rávetődő napfényt. Régóta ismert, hogy felületét vízjég borítja, de ezen kívül nagyon keveset tudtunk róla, mielőtt az 1980-as évek elején elhaladt mellette a két Voyager űrszonda. A Voyager–2 derítette ki, hogy a holdon kis mérete ellenére még viszonylag rövid idővel ezelőtt is aktív felszínképző erők működtek: a kráterekkel sűrűn lyuggatott öreg felszínen kívül olyan tektonikusan kiformálódott területek is találhatók, amelyek nem régebben keletkeztek, mint 100 millió év. - Forrás: Wikipedia

forrás: MTI, bbc.co.uk

A rovat új hírei

Vajon van élet a Ross 128 b-n?

Az újonnan felfedezett, a Ross 128 b jelet viselő bolygó tulajdonságai alapján a kozmoszbeli élet utáni kutatás fő célpontjává ...

Hasonló

A Szaturnusz gyűrűje nagyobb

A Szaturnusz külső gyűrűje a feltételezettnél sokkal hatalmasabb - erre a következtetésre jutottak amerikai kutatók.

A Pluto "szeszélyes" holdjai

A Pluto "szeszélyes" holdjait vizsgálta a Hubble űrteleszkóp, amelynek adatai szerint az égitesteken például kiszámíthatatlan, ...

Beköszönthet a jégkorszak?

Máig találgatják a kutatók: vajon a globális felmelegedés folytatódik-e, vagy újabb jégkorszak köszönt be Földünkre?

A rovat legolvasottabbjai