Az emberiség lábnyoma: Ötven éven belül "soha nem látott" mértékű kihalási kockázatnak lesznek kitéve a világ állatfajai

Hír

írta: ecolounge
2017/06/03

A világnépesség növekedése és az élelem, az ivóvíz, valamint a lakható területek iránti növekvő igény miatt ötven éven belül "soha nem látott" mértékű kihalási kockázatnak lesznek kitéve a világ állatfajai - figyelmeztetnek a szakértők.

A Nature Insight című folyóirat aktuális számában közölt tanulmány szerint a leginkább fenyegetett több, mint 360 nagy testű emlősfaj Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában, vagyis a világ biológiailag legsokszínűbb régióiban él. Noha a bolygó szárazföldi felszíni területeinek nagyjából 14 százalékát teszik ki a kijelölt védett területek, a fajok sokszínűsége továbbra is világszerte csökken. Mostanra az emlősfajok negyedét, míg a madárfajok 13 százalékát fenyegeti a kihalás. A fenyegetett fajok csaknem felét veszélyezteti a vadászat és az orvvadászat.

Szintén a biológiai sokszínűséget veszélyezteti, hogy Földünk népessége várhatóan további négymilliárd fővel fog növekedni az évszázad végére, így már 11 milliárdan leszünk! Kérdés, hogy ennyi embert honnan és miből lehet etetni? A tanulmány szerint globálisan nézve további 710 millió hektárnyi földterületet kellene megtisztítani - nagyrészt a fekete-afrikai régióban - a 2060-ra várható élelmiszerigény kielégítésére.

A szakemberek szerint ugyanakkor nincs minden veszve. Úgy vélik, az emberek táplálkozási szokásainak, valamint gazdálkodási módszereinek drasztikus megváltoztatásával 2060-ra "egészséges étrendet" lehetne kialakítani a bolygó tízmillió lakosa számára, miközben élhető környezetet lehetne biztosítani a megmaradt állatfajoknak. Mindehhez egyebek között a természetvédelmi területek kibővítésére és hatékonyabb kezelésére, a vadászat és orvvadászat hátterében álló okok megszüntetésére, a termőföldek megóvására, a kártevőknek és aszályoknak jobban ellenálló haszonnövények termesztésére, valamint húsban szegény, de gyümölcsben, zöldségben és magvakban gazdagabb étrendre való áttérésre lenne szükség.

Jelenleg egy globális méretű fajpusztulás kellős közepében vagyunk, melyet egyes tudósok 6. kihalási hullámként szoktak nevezni. (Egyes elméletek szerint már a hetediknél tartunk, mivel a nulladik a kambrium–ordovícium földtörténeti korszak határán zajlott le.)

Volt tehát már minimum öt.

Ezért amikor kihalásról beszélünk, sokan csak legyintenek, és a jelenséget - akárcsak az éghajlatváltozást - természetes folyamatként konstatálják. Álláspontjuk szerint az elmúlt 600 millió év során Földünk éghajlata többször is drasztikusan módosult (például tektonikus lemezeltolódások és vulkánkitörések miatt), ezek a változások pedig önmagukban is fajok tömeges kihalásához vezettek. A szkeptikusok előszeretettel szokták hangoztatni az evolúcióval járó természetes szelekciót is, miszerint az alkalmazkodóképesebb élőlények minden esetben átveszik a gyengébb fajok helyét, mely "ciklikusság" ősidők óta megfigyelhető Földünkön.

Eddig még igazuk is lenne.

Azonban nem veszik figyelembe az időt, mint "szűk" keresztmetszetet.

Ugyanis az emberi faj jelenlétét megelőző földtörténeti korokban az éghajlatváltozások akár évezredek (1), míg a kihalási hullámok akár évmilliók alatt zajlódtak le.

Jelenünkben azonban ezek a folyamatok szinte pillanatok alatt mennek végbe:
A biológiai sokszínűség csökkenése például 100-szor gyorsabb tempóban történik, mint a korábbi időkben, a jelenség pedig - többek közt a klímaváltozás hatásának eredményeként - egyre csak gyorsul. Olyannyira, hogy az Európai Bizottság 2013-as biodiverzitási jelentése már 100- illetve 1000-szeres szorzó közé lövi be a fajpusztulások sebességét.

Ez pedig egyetlen új bolygóformáló tényezőre vezethető vissza: a (civilizált) emberre. Amit a 20. század közepéhez kapcsolódó rétegtani határ vizsgálatok is egyértelműen alátámasztanak. - Az ötvenes évek üledékeiben ugyanis az ipari hulladékok nyomai éppúgy megtalálhatóak, mint a nukleáris fegyverkezési verseny során a levegőbe jutott radioaktív izotópok, valamint a fosszilis energiahordozók elégetéséből származó égéstermékek. 2016-ban a geológus tudóstársadalom meg is hozta döntését, miszerint az embernek helyet kell adni a geológiai időskálán. Ez az új földtörténeti korszak lett az antropocén.

(1): Természetesen az ember megjelenése után voltak rövidebb idő alatt végbemenő klimatikus változások is, mint például a "Kis jégkorszak", mely a 14. századtól körülbelül a 19. századig tartó viszonylag hűvös időszakot öleli fel (ekkor a nyugat-európai átlaghőmérséklet 1-2 °C-kal, világszerte pedig 0,5-1 °C-kal maradt el az 1960–1990 közötti időszak átlagától, azonban ez a hőmérsékletváltozás közel sem akkora, mint a jelenünkben zajló globális felmelegedés, melynek a végét még nem is látjuk.

 

forrás: MTI, Phys.org, ecolounge.hu

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai