Döntő bizonyítékot találtak ökológusok: az emberi tevékenység már a távoli élőhelyeken is kifejti drasztikus hatását!

Hír

írta: ecolounge
2020/12/05

Az elmúlt évtizedeket soha nem látott környezeti változások jellemzik, amelyek veszélyeztetik többek közt az édesvízi rendszerek integritását és ökológiai értékét is. Ezen változások nagyrészt az emberi tevékenységnek - azaz az antropogén tényezőknek - tulajdoníthatóak. Egy, az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársainak részvételével lefolytatott nemzetközi kutatás nemrégiben Románia legnagyobb karszttavát vizsgálta közel 100 év távlatából. A kutatási eredmények szerint a tóban drasztikus átalakulások zajlottak le az elmúlt évtizedekben, többek közt olyan távoli tényezők hatására is, mint a légköri szennyezés, a közlekedés és a műtrágyahasználat. A kutatók úgy vélik, ha a tavak nagy időbeli egybeeséssel ennyire hasonló választ adnak, akkor "globális" okokat kell keresni.

A kutatócsoport az üledékes kőzetek vizsgálatán, azaz a szedimentológián és a kovafélék-elemzésein alapuló integrált megközelítést alkalmaztak, melyet kombináltak a helyi levéltárakból és a térképészeti forrásokból származó adatokkal. Ez tette lehetővé a tóban bekövetkezett változások teljes rekonstrukcióját. Ehhez a kutatók 2012-ben négy rövid (kevesebb mint egyméteres) és egy hosszú (hatméteres) fúrást csináltak, hogy a fúrásmagokat megvizsgálhassák.

Az Ighiel-tó (Igeni-tó) Románia legnagyobb karsztos tava. Gyulafehérvártól 13 km-re északkeletre, a Torockó-hegység (Trascau-hegység) déli részén, 900 méter és 1276 méter közötti tengerszint feletti magasságban található. Hossza kb. 500 m, a szélessége pedig 400 méter. A térség mintegy 20 hektáros kiterjedésű természetvédelmi területének részét képezi. Kialakulását a hegy beszakadása okozta. Vízfolyásokon kívül két karsztforrás is táplálja. Román neve Magyarigen "Ighiu" nevének kicsinyítő képzős alakja, mely nevét patakjáról kapta.

A fúrásmagok elemzése lehetőséget ad arra, hogy akár több évszázadra, vagy évezredre visszamenőleg tanulmányozzák a vizekben zajló folyamatokat, abban az időszakban, amikor még nem voltak műszeres mérések. A négy rövid fúrás közül az utolsó fúrásmagot a kutatócsoport nagy felbontású, részletes vizsgálatnak vetette alá. A szakemberek a fúrásmagok számos paraméterét mérték, becsülték és elemezték, többek között az üledék szervesanyag-tartalmát, a kémiai elemeket, az üledék mágneses tulajdonságait és a szilícium-dioxid-vázú szervezeteket. Az üledék korát ólom- és céziumizotóp-méréssel állapították meg. Az egyméteres fúrás (SC4) mintegy száz év történetét őrzi.

A kutatók annak érdekében, hogy oksági összefüggéseket találjanak az üledékben talált változásokkal, számos paraméter lehetséges hatását vizsgálták, például a meteorológiai adatokét. Történeti térképek segítségével megbecsülték egyebek mellett az erdős területek nagyságát, és adatokat kerestek az állattartás alakulásáról, beleértve a halgazdálkodást is. Emellett a nagy légkörzési rendszerek hatását is figyelembe vették.

A vizsgálat az Ighiel-tóból kiemelt üledékmag elemzése bizonyítékokat szolgáltat a tájhasználat változásait illetően (erdőirtás, legeltetés, építkezések), de kimutatja a légköri ciklusok (NAO) szerepét is a tavi folyamatokban.

 

1920 és 1960 között még nem érezhető az ember hatása

Az eredmények alapján 1920 és 1960 között a vizsgált területen nem volt tapasztalható jelentős antropogén hatás, a tó kovaalgáinak összetételét elsősorban a csapadékosság határozta meg. Az üledékminták alapján láthatóvá vált, hogy a szárazabb és nedvesebb évek miként váltották egymást, megfigyelhetővé vált továbbá a tó partjáról érkező bemosódások nyomai. A kovaalga-közösség pedig nagyjából tiszta vizet és stabil körülményeket jelez annak ellenére, hogy az az áradások időről-időre jelentős mennyiségű anyagot mostak be a tóba.

A kutatócsoport által készített ezen környezeti rekonstrukció jó egyezést mutat a mért meteorológiai paraméterekkel is.

A kovaalga-vizsgálatokat Buczkó Krisztina, az ELKH ÖK Duna-kutató Intézetének osztályvezetője végezte. Az eredmények értelmezéséhez román, cseh és angol kutatók méréseire is szükség volt, Magyarországról az ELTE és a Közszolgálati Egyetem munkatársai vettek még részt a munkában.

10 évvel később válnak láthatóvá az antropogén hatások

A hetvenes évek elején a ritmus átalakult, mind a fajösszetétel, mind a közösség szerkezete megváltozott. A korábban még finoman rétegzett üledék egyneművé vált. Jelenleg a nyílt vízben egyre több kovaalga él, azaz kezdetét vette az algásodás okozta vízminőség romlás. Ez a váltás időben egybeesik az intenzívebb emberi tevékenységekkel, főként a gépesített fakivágásokkal és a halászati fejlesztésekkel, haltelepítésekkel.

A kutatók azt találták, hogy a nyolcvanas évek végétől teljesen más az üledékben megőrzött kovaalgák összetétele: már nem a parti övben és a tó fenekén élő formák uralkodnak, hanem a nyílt vízben lebegők fajok válnak tömegessé. Jellemző és tömeges az Asterionella formosa nevű kovaalga, aminek a neve arra utal, hogy a sejtek csillagszerűen összekapcsolódnak, ezzel segítve elő a lebegő életformát, lassítva a kiülepedést. Az Asterionella formosa egyeduralma azonban megtörik: a kétezres évek elején újabb, nagyon gyors és drasztikus átalakulás észlelhető: ekkor apró, kerek, sugaras szimmetriájú kovaalga fajok válnak meghatározóvá a vízben.

Az üledék elemzése során a legdrasztikusabb változás a kovaalga-közösség összetételében mutatkozott: az 1980-as évektől két lépésben teljesen átalakult ez a közösség, a folyamatban pedig meghatározó szerepe lehetett a légkörből kiülepedő nitrogéntartalmú anyagoknak.

"Most szembesülünk azzal, hogy milyen következményekkel járt a növekvő műtrágyahasználat a hegyi tavak élővilágára nézve" - mutatnak rá a kutatók. "Az Ighiel-tó esetében a nagy légkörzési ciklusok, például az AMO (North Atlantic Multidecadal Oscillation) hatása is érvényesülhet. Az elemzés és a nemzetközi összehasonlítások szerint azonban a légkörből kiülepedő nitrogén az, ami alapvetően átalakítja a vízi világot, ezért pedig leginkább a légköri szennyezés, a közlekedés és a műtrágyahasználat a felelős" - állapítják meg.

"A mostani adatok sajnos egyezést mutatnak a régió más tavaiban végzett hasonló elemzésekkel. Előbb az Asterionella formosa, azután a kerek, apró kovaalgák szaporodnak el a hegyi és arktikus területek tavaiban. A Föld északi féltekéjének felszíni vizeiben hasonlóan drasztikus változások figyelhetők meg: a tavak jelentős részében a mikroszkopikus élővilág teljes átalakulása ment végbe, mindössze néhány évtized alatt" - hívják fel a figyelmet a kutatásban, amely szerint az okok között szerepel a tájhasználat változása, vagyis a lokális hatások szerepe is.

A kutatók ugyanakkor úgy vélik, ha a tavak nagy időbeli egybeeséssel ennyire hasonló választ adnak, akkor "globális" okokat kell keresni.

A vizsgálat az ÖK Duna-kutató Intézetének egyik új kutatási irányához kapcsolódik, melynek célja a Kárpát-medence tavainak hosszabb távú vizsgálata. A kutatás eredményeiről az ökológusok a Plos One című nemzetközi szakfolyóiratban számoltak be.

A kutatás kapcsán érdemes néhány szót ejtenünk az emberi tényezőkkel összefüggő un. antropocén korról, mely sajnos még mindig csak javaslati szinten létező, ám számos tudós által mégis használt - új kor elnevezés a földtörténeti kormeghatározásban.

Kezdetét az emberi tevékenység a Föld ökoszisztémáira gyakorolt jelentős és globális hatása határozná meg. Magát a kifejezést az 1980-as években Eugene F. Stoermer ökológus vezette be a most elterjedt értelemben, majd a Nobel-díjas légkörkémikus, Paul Crutzen terjesztette el a köztudatban. Crutzen úgy vélte, hogy az emberi tényező hatása a Föld atmoszférájára olyan jelentős volt, hogy a litoszféra számára egy új földtörténeti kort szükséges létrehozni. Bár jelenleg a kifejezés használata hivatalosan nem elfogadott a földtudományok területén, mégis számos tudós használja a kifejezést. Valószínűsíthető, hogy a kor hivatalos "rögzítése" azért nem történt még meg, mivel a tudósok között máig nincs egyetértés a tekintetben, hogy az ember saját tevékenységével negatív hatást gyakorolt az ökoszisztémákra, a biológiai sokféleségre. Akik ezzel mégis egyetértenek, a kor kezdőpontja tekintetében különbözik a véleményük: egyes tudósok szerint ugyanis - a légköri bizonyítékok alapján - megfelelő lenne az ipari forradalommal (késő 18. század) kezdeni, más tudósok az atomkorszak kezdetére (a Trinity nukleáris teszt 1945. július 16-i) időpontjára tennék. Vannak, akik még korábbra helyeznék a kezdetét, például a földművelés megjelenésére és a neolitikus forradalom idejére, és mindezek mellett egy jelentős kisebbség támogat még néhány alternatív időpontot is.


Képek forrása:
Pexels.com, Szerző: Lothar Dieterich
Wikipedia, Szerző: Giuseppe Vago

 

forrás: MTI, plos.org

A rovat új hírei

Hasonló