Fiatal tarvarjú egyedekkel segítjük a spanyolokat - A fajt a kihalás fenyegeti

Hír

írta: MTI
2020/12/11

A tarjvarjak egykor egész Dél-Európában és Észak-Afrikában jól ismert madarak voltak, sőt, Magyarországon is éltek, ám mára alig ezer vadon élő példány maradt. Most hat fiatal, a Fővárosi Állat- és Növénykertben született tarvarjú indult útnak Spanyolországba, ahol egy visszatelepítési program keretében fogják elengedni őket természetes élőhelyükön.

A program célja, hogy a veszélyeztetett tarvarjakat, amelyekből a vadonban ezernél is kevesebb egyed él, állatkertekben szaporított egyedekkel mentsék meg a kipusztulástól, és Spanyolországban, ahonnan a faj már évszázadokkal ezelőtt eltűnt, újra stabil vadon élő tarvarjú állomány legyen.

A két tojó és négy hím tarvarjút december első napjaiban szállították Spanyolországba, az andalúziai Jerez de la Frontera állatkertjébe. A hat állatot itt készítik fel a természetes élőhelyre történő visszatelepítésre, amelyre hamarosan sor is kerülhet Andalúzia déli részének egyik alkalmas területén, a "Proyecto Eremita" elnevezésű tarvarjú visszatelepítési program részeként.

A program 2003-ban indult azzal a céllal, hogy a Spanyolország területén egykor őshonosnak számító, de onnan már évszázadokkal ezelőtt eltűnt tarvarjak újra jelen legyenek az Ibériai-félsziget faunájában. A visszatelepítéseknek köszönhetően ma mintegy 115 tarvarjú él vadon Andalúzia területén, 22 fészkelő párral. A további visszatelepítések célja egy önfenntartó állomány kialakítása: ehhez járulnak hozzá a Budapesten kelt állatok is.

Mint írják, a tarvarjú (Geronticus eremita) magyar neve kissé megtévesztő, hiszen ez a madár nem a varjakkal áll rokonságban, hanem az íbiszfélék családjába tartozik. A faj elterjedési területe eredetileg az egész mediterrán régiót magába foglalta, ideértve Észak-Afrikát, a Közel-Kelet egy részét, illetve Európa déli felét, Spanyolországtól az Alpok mentén át egészen a Balkánig. Évszázadokkal ezelőtt még Magyarország területén is előfordult, az erre utaló emlékeknek az "utolsó magyar polihisztorként" emlegetett Herman Ottó több cikket is szentelt.

"Noha a madár egész alkata szerint Ibis-szerű, így gázlónak kellene lennie, mégis az összes megfigyelések abban egyeznek meg, hogy a szárazon él, a mi lábainak vaskosabb alkotásában ki is van fejezve. Európában, a mig itt előfordult, különösen a hegyes vidékek sziklás tájait és a várromokat kedvelte, a mint ezt majd később látni fogjuk; álljon itt egyelre még csak annyi, hogy az alkata és tartózkodása között megnyilatkozó ellentét érezhetően hozzájárult a vélemények közötti nagy eltérésekhez."
Hermann Ottó: A Tarvarjú (Geronticus eremita) emléke Magyarországon, 1903

Az idők során a tarvarjak - nagyrészt az emberi tevékenységgel összefüggésben - a legtöbb élőhelyükről teljesen eltűntek. Európában legkésőbb a 19. századig mindenhol megszűntek vadon élő állományaik, és mára egykori elterjedési területük Európán kívüli részén is alig maradt belőlük.

Jelenleg a fajnak egy nem vonuló állománya ismert Marokkóból, nagyjából hétszáz egyeddel, és egy vonuló törökországi állomány, további mintegy kétszáz egyeddel. A harmadik, egészen a közelmúltig fennmaradt populáció, a szíriai szintén vonuló állomány 2015 óta gyakorlatilag megszűnt. Így ma a vadon élő tarvarjak száma az ezret sem éri el. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a tarvarjút a veszélyeztetett fajok között tartja számon.

A tarvarjak megmentéséhez jelentős mértékben hozzájárulnak azok az állatkertek, amelyek - nemzetközi összefogással, tenyészprogram keretében - sikerrel szaporítják ezeket az állatokat. Ilyen intézmény a Fővárosi Állat- és Növénykert is. A világ állatkertjeiben összesen mintegy 1300 tarvarjú él, tehát több, mint amennyi a vadon élő egyedek száma összesen.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben évtizedek óta foglalkoznak a tarvarjak tartásával és szaporításával. Az állatok jelenleg a Kisszikla oldalában található, úgynevezett keselyűröpdében láthatók, egy térben a fakó keselyűkkel, koronás darvakkal és több más madárfajjal. A röpde úgy van kialakítva, hogy oda a látogatók is bemehetnek, így testközelből, mindenféle elválasztó korlát és kerítés nélkül találkozhatnak a tarvarjakkal, mintha csak a természetes élőhelyükön látnák őket.

Évről évre rendszeresen kelnek ki fiókák, amelyek aztán vagy helyben maradnak, vagy az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) égisze alatt működő, összehangolt tarvarjú tenyészprogram részeként más állatkertekbe kerülnek. A közlemény szerint az állomány genetikai sokféleségének megőrzése miatt fontos a megfelelő tenyészállatok időközönkénti szállítása egyik állatkertből a másikba.

A Budapesten kikelt tarvarjú fiókák felcseperedve időnként visszatelepítési programokban is részt vesznek. Néhány évvel ezelőtt például Ausztriában történt olyan visszatelepítés, ahol budapesti kelésű tarvarjak kerültek ki a természetbe. Az idén kikelt tizenegy fióka közül hat állat most szintén visszatérhet a faj egykori élőhelyére: ezúttal Spanyolországba.


Képek forrása: 1. commons.wikimedia.org / Mich77 ; 2. commons.wikimedia.org / H. Zell


forrás: MTI

A rovat új hírei

Fontos a vadállatok téli etetése

A téli madáretetés fontosságáról sokat hallani, azonban a vadállatok téli takarmányozása is nélkülözhetetlen. Ez azonban ...

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai