Szuperanyák az állatvilágból

Hír

2020/05/03

„Anyagtigrisként védi gyermekét”, „tyúkanyóként gondoskodik az unokáiról” – ugye, gyakran halljuk ezeket a kifejezéseket? Az állatvilágban számos példát láthatunk az anyai önfeláldozásról és gondoskodásról - anyák napja alkalmából ezek közül gyűjtöttünk össze párat, bemutatva néhány állatfajt, ahol a nőstények igazi szuperanyaként gondozzák utódaikat.

A jég hátán - Weddel-fóka

A Déli-sarkvidéken élő Weddel-fóka (Leptonychotes weddellii) nőstények anyasága egy 11 hónapos vemhességgel kezdődik. Miután világra hozzák kicsinyeiket, nagyon hamar meg kell tanítaniuk nekik, hogyan boldoguljanak a sarkvidék extrém körülményei között. A fókabébik kéthetesen úsznak először a jeges tengerben, ahol el kell sajátítaniuk, hogyan találják meg a jég alatti légréseket, hogy ne fulladjanak meg, illetve hogyan nyissanak fogaikkal a jég felszínén újabb lékeket. Ezalatt az idő alatt az anyák rendkívül magas, 60 %-os zsírtartalmú tejjel táplálják utódaikat.

 

Hosszú gyerekkor - Orángután

Ezek a Borneó és Szumátra őserdeiben élő emberszabásúak (Pongo) sok mindenben hasonlítanak hozzánk, a gyereknevelésben is: az orángután anyák ugyanis rendkívül hosszú ideig, 8 évig maradnak kicsinyük mellett. A nőstények egyszerre általában egy kölyköt nevelnek, ezért különösen szoros kötelék alakul ki az anya és a bébi között. A kicsiknek rendkívül sok mindent kell megtanulniuk, és ez nem megy gyorsan: például 3-4 évbe is beletelik, mire képesek egyedül biztonságos pihenőhelyet építeni maguknak a fák tetején.

 

Eperbéka

A nyílméregbékák családjába tartozó eperbéka (Oophaga pumilio) is odateszi magát, ha anyaságról van szó. Igaz, az apa sem marad el mögötte: miután a nőstény lerakta petéit az esőerdő talajára, a hím szigorúan őrzi azokat, és rendszeresen lepisili őket, hogy ne száradjanak ki. Ám a munka java csak ezután következik: az ebihalak ugyanis nem maradhatnak együtt, különben felfalnák egymást. Ezért az anyabéka, mielőtt a peték kikelnének, mindegyiknek külön „medencét” keres a fákon, egyenként odacipeli őket, majd közel 2 hónapon keresztül minden nap végiglátogatja a kicsinyeket. Eközben az apa továbbra is szemmel tartja a környéket.

 

Anyai önfeláldozás - Óriáspolip

A Csendes-óceán északi vizeiben élő óriáspolip (Enteroctopus dofleini) szó szerint feláldozza magát az anyaság oltárán. A polipok körülbelül egy évesen válnak ivaréretté, és a hímek, miután párosodtak, rögtön el is pusztulnak. A nőstények egyenként kb. 10 ezer petét raknak le, amit ezután fél évig gondosan őriznek: folyamatosan tisztogatják, forgatják a tojásokat, hogy friss oxigénhez jussanak. Azonban eközben nem táplálkoznak, nem törődnek magukkal. Mire kikelnek a kis polipok, az anyapolipok annyira kimerülnek, hogy végelgyengülésben pusztulnak el. A tudósok szerint az egyébként magas intelligenciájú állatok ezért nem fejlődhettek tovább az evolúció során, hiszen tudásukat nem adhatják át utódaiknak, és maximum 4-5 évig élnek.

 

Óvodai ellátás - Galápagosi oroszlánfóka

A galápagosi oroszlánfókák (Zalophus wollebaeki) valódi anyai közösségben nevelik utódaikat. A hímek 5-25 fős háremet gyűjtenek maguk köré, amit hevesen védelmeznek. Egy nőstény 11 hónapos vemhesség után hozza világra egyetlen kicsinyét, ami kb. egy évig marad mellette. Kéthetesen már követi anyját a tengerbe, ám a nőstények gyakran tartanak fenn „óvodát”: egy olyan sekély vízű medencét, ahol a különböző korú fókabébik közös felügyelet alatt játszhatnak. Mivel az anya már a szülés után 2-3 héttel újra párosodik, ezért mindig rengeteg fókabébi van egy-egy háremben.


Képek forrása:
2. commons.wikimedia.org / Akulovz

A rovat új hírei

Hasonló