Vajon sikerül feltámasztani őket?
Benjámin, az erszényes farkas hím, 1936-ban múlt ki a hobarti állatkertben, fajának utolsó példánya volt. Ő csak egy, azon állatfajok közül, melyek kipusztultak az évek során. Vajon örökre szól mindez, vagy van még remény a feltámasztásukra?
Erszényes farkas, más néven Tazmán TigrisForrás: commons.wikimedia.org
A biológusok számításai szerint az elmúlt 500 évben legalább 80 emlősfaj halt ki az összesen ismert 5570 fajból. A Földön élő állatfajok kipusztulása mára olyan mértéket öltött, és olyan gyors ütemben történik, hogy a szakértők szerint elkerülhetetlen, hogy az elmúlt 540 millió év öt nagy kihalási hulláma után eljöjjön a hatodik is. Annyi különbséggel, hogy mindezért nem egy aszteroida, nem vulkánkitörések és nem is egy jelentős lehűlés, hanem az ember tehető felelőssé.
| Az elmúlt 540 millió évben a földi élővilág 5 nagy fajpusztulási hullámon esett át. Mindegyik ilyen kihalási fázis alkalmával a fajoknak legalább a 75 százaléka semmisült meg. Egy-egy ilyen periódus évmilliókon át tartott. Immáron bizonyítást nyert, hogy a biodiverzitás, azaz a biológiai sokszínűség csökkenése folyamatosan gyorsul, már most 100-szor nagyobb tempóval történik, mint abban a földtörténeti korban, ami megelőzte az emberi faj jelenlétét. |
Az Egyszervolt állatok című írásunkban bemutattunk néhány olyan állatfajt, amelyek az embernek köszönhetően pusztultak ki az elmúlt 100 évben. A cikk ide kattintva megtekinthető.
A gyomorköltő béka vagy a pireneusi kőszáli kecske lesz az első?
Világszerte folynak kísérletek kihalt fajok feltámasztására, tervezték már például a vándorgalamb vagy a gyapjas mamut klónozását is. A 2000-ben kihalt pireneusi kőszáli kecske klónozásával már egy évtizede próbálkoznak spanyol kutatók. Egyszer már nagyon közel jártak célhoz, mikor 57 embriót ültettek be béranyaként használt hibrid kecskékbe, melyből hét embrió életben maradt, és egy kis kecske meg is született. A gida azonban három tüdővel jött a világra, és tíz perc múlva elpusztult.
Az ausztrál Newcastle-i Egyetemen elindított Lázár-program keretében egy a 70-es években élt békafaj feltámasztásával próbálkoznak. A dél-ausztrál hegyekben élt gyomorköltő béka különleges módon szaporodott. Petéit lenyelte, majd azok a gyomrában fejlődtek és a már kellően kifejlett ebihalakat köpte ki a világra. A faj felfedezésekor néhány egyedet lefagyasztottak, a kutatók ezekből a mintákból próbálják feléleszteni a több mint 40 éve kihalt békafajt. A projekt során a béka sejtmagját egy rokon faj, magjától megfosztott sejtjébe ültették. Öt évnyi próbálkozás után az egyik sejt osztódásnak indult ám néhány nap múlva a sejtek elpusztultak. A kutatók azonban bizakodnak, talán éppen ez a különleges békafaj lesz, amit elsőként sikerül feltámasztani.
Hűtőben várják a feltámasztást
Az 1996-ban elindult Frozen Ark Project célja, hogy a Földön élő veszélyeztetett, kihalás szélén álló állatfajok DNS-t gyűjtse be, és megmentse azokat az utókor számára, mielőtt még ezek a fajok végleg eltűnnének a Földről. A cél érdekében a világ számos állatkertjével és tengeri akváriumával működnek együtt.
A Moszkvai Egyetem a Noé Bárkája elnevezésű projektjével még ennél is nagyobb vállalkozásba kezdett. Az egyetem vezetőségének a célja, hogy a világ összes ma élő és kihalt fajának génmintáját begyűjtsék. A minták egy részét lefagyasztva fogják tárolni, másik részüket digitális formában, kiértékelt adatként őrzik meg az utókor számára. Az orosz kormány nagy fantáziát lát a projektben, ezért a kivitelezéshez és üzemeltetéshez első körben 194 millió dolláros költségvetést hagyott jóvá. A DNS bank a tervek szerint 2018-ra készül el.
A kutatások tehát folyamatban vannak, ám egyelőre még úgy tűnik, Gerald Durellnek van igaza, aki azt mondta: „Az ember eleget tud ahhoz, hogy elpusztítson egy fajt, de még nem jött rá, hogyan lehetne újrateremteni, amit elpusztított."
Nem mindenki ért egyet ezekkel a kutatásokkal
Egyes kutatók szerint nem a már eltünt fajok feltámasztásán kellene dolgozni, hanem a jelenlegiek védelmét kellene megerősíteni. Hiszen ha az éghajlatváltozás, az élőhelyek szűkülése ilyen ütemben folytatódik, az rövid időn belül drámai következményekkel fog járni. Arról nem is beszélve, hogy a már eltűnt fajok ismételt megjelenése lokálisan a biológiai egyensúlyt is felborítaná, gondoljunk például arra, ha a táplálékláncban ismét feltünnének az elefántok mellett a mammutok is.
Kép forrása / Szerző: Henry Burrell
