A leghíresebb élelmiszer-hamisítások Magyarországon és külföldön

Magazin

2015/02/19

Az élelmiszerhamisítás nem a 21. század terméke, de az utóbbi néhány évtizedben vált nagyipari méretűvé.

Az élelmiszerhamisítás nem újkeletű dolog. Míg régen azonban kimerült abban, hogy a házi receptekben a drágább összetevőket olcsóbbakra cserélték, ma már ipari méreteket ölt, és nem ritkán mérgező élelmiszereket juttat a fogyasztók tányérjára.

A leggyakoribb módszerek: a gyengébb minőségű anyagok használata, illetve olcsóbb termékek átcsomagolása a minőségibb változat csomagjába, a szavatosság átírása, a romlott élelmiszer feldolgozása, eredetvédett termékek hamisítása, nem bioélelmiszer bioként történő értékesítése és a mesterséges anyagokkal, gyakran nem is engedélyezett összetevőkkel való dúsítás. Sőt, tulajdonképpen nem tévedünk sokat, ha úgy érezzük, bizonyos, legálisan forgalmazott élelmiszerek is nagyon gyanúsan billegnek a valódi és a hamis, vagyis az étel és nem étel közötti határmezsgyén, köszönhetően a temérdek laborban előállított adalékanyagnak és az egyre terjedő génmódosításnak.

Mi számít hamisításnak?
Hivatalosan hamisnak számít az az élelmiszer,

 

  • amelyet a rá vonatkozó előírásokban vagy a gyártmánylapban meghatározott minőségi előírásoknak nem megfelelően állították elő
  • amelyet az adott tevékenység vonatkozásában nem engedélyezett, illetve nem nyilvántartott módon állítottak elő, illetve hoztak forgalomba
  • amelynek előállítása során meg nem engedett összetevőt használtak fel
  • amelynek átcímkézése vagy átcsomagolása jogsértő módon történt
  • amelynek minőségmegőrzési, illetve fogyaszthatósági idejét jogellenesen meghosszabbították, illetve amelyet részben vagy egészben lejárt minőségmegőrzési, illetve fogyaszthatósági idejű anyagokból állították elő
  • amelynek előállítása nem emberi fogyasztásra szánt anyagok felhasználásával történt, illetve nem emberi fogyasztásra szánt termék emberi fogyasztás céljára történő forgalomba hozatala.

 

A leggyakrabban hamisított élelmiszerek
A hamisítók kedvencei közé tartozik például az olívaolaj, melyre már a maffia is rátette a kezét, csődbe döntve ezzel sok olasz termelőt. A hamisítók gyakran szójaolajjal higítják az olívaolajat és klorofillal színezik a rosszabb minőségű termékeket. Az olaj mellett a méz is a veszélyeztetett anyagok közé tartozik, nem ritkán egyszerűen kukoricaszirupot adnak el helyette. Emellett a halban, a sáfrányban, de még a kávéban sem bízhatunk száz százalékig.

Most pedig lássunk néhány konkrét esetet, mely máig alaposan felforgathatja a kedélyeket - és a gyomrot is.

Mérges paprika
Magyarországon az egyik leghírhedtebb eset épp az egyik legnépszerűbb termékhez, a pirospaprikához kötődik. 1994-ben egy időre sokak asztaláról lekerült a magyar konyha alapvető hozzávalója. Az év nyarán ugyanis ólomszármazékból készült festékporral, míniummal szennyezett paprikaőrlemény került forgalomba. A méregkeverés eredményeként 121-en betegedtek meg országszerte, 84-en kerültek kórházba és ketten maradandó egészségkárosodást szenvedtek. Összesen 171 büntetőeljárás indult.

A paprikára úgy tűnik, nehéz idők jártak, mert 2004-ben ismét mérgező anyagot, ezúttal aflatoxint találtak a fűszerben. Ezúttal a kormány elrendelte a pirospaprika-készítmények forgalmazásának tilalmát is. Az aflatoxin, melynek egyébként még megengedett határértéke is van, import paprikával került a hazai őrleménybe.

Halálos tejpor
Bár a kínai élelmiszert egyébként sem árt némi gyanakvással kezelni, a 2008-ban történtek még nagyobb óvatosságra intették a világot. Az élelmiszerhamisítók ugyanis rovarölőszerként, illetve műanyagipari alapanyagként használt melamint kevertek a higított tejhez, hogy látszólag megnöveljék annak fehérjetartalmát. A körülbelül 600 tonna fehérjeporból aztán több gyártó bébiételébe került, így Kínában összesen körülbelül 300 ezer kisgyerek vált mérgezés áldozatává, és hat csecsemő meg is halt.

Abban az évben a magyarországi boltokba is jutott némi tejpor: a fehér nyúl nevű, kínai cukorkában, illetve a Cora egyik gyeretejitalában találtak a vegyszerből. Szerencsére itthon időben fény derült a hamisításra, így nem történt mérgezés. Végül az EU 2008-ban megtiltotta a kínai tejport tartalmazó gyermektápszerek behozatalát.

Lóburger a Tescóban
Sokan emlékezhetnek még a nem olyan régen, 2013-ban hírverést kapott szigetországi botrányra, mely abból indult ki, hogy Nagy-Britanniában több áruházlánc egyszerűen lóhúst árult marhahús néven.

Az átverésre az ír élelmiszer-biztonsági hatóság (FSAI) vizsgálata derített fényt egy bejelentés alapján. A Tesco, az Aldi, a Lidl és az Iceland Supermarket polcairól körülbelül 4,5 millió adag, olcsóbb kategóriájú készételt vontak vissza.

Első körben leginkább sertéshúst találtak nagy mennyiségben, - a vizsgált marhakészítmények körülbelül 85%-ában. Aztán előkerült az a bizonyos marhaburger, mely 29%-ban lóhúsból készült, ezt követően pedig szépen, sorban követték egymást a leleplezések egészen addig, míg ki nem derült: a svéd Findus cég fagyasztott lasagnéjában még csak nyoma sincs a marhának: a benne található töltelék teljes egészében lóhúsból készült.

Ez a tény nemcsak azért okozott problémát, mert sokan vannak, akik nem szívesen esznek lovat, - főleg nem marhaként -, hanem azért is, mert a termékek fenilbutazont tartalmaztak, a lovaknál fájdalomcsillapításra használt gyógyszer maradványait – ez az élelmiszeriparban tiltott anyag.

A nyomozás szálai krimibeillően tekeredtek, miután a nyomok egy franciaországi székhelyű húsfledolgozóüzembe, a Spangheróba vezettek. A céget végülis bűnösnek találtak abban, hogy 750 tonna lóhúst marhaként adott el. A hamisított élelmiszerekből 13 országba jutott. A Spanghero román és lengyel beszállítóira mutogatott, de jó hírnevét nem sikerült helyreállítania. A cég a botrányt követően nevet változtatott, a dolgozók nagyrésze pedig elhagyta.

Nincs több hamis méz
Mivel a méz is az előszeretettel hamisított termékek közé tartozik, az utóbbi években egyre nagyobb figyelem övezi. A kiterjedt ellenőrzéseknek köszönhetően a 2013-as adatok szerint a hazai termékek között már alig találtak hamis mézet.

Hivatalosan egyébként mézhamisításnak számít az is, ha az akácméz 15%-nál kevesebb akácpollent tartalmaz, a hárs saját pollentartalma pedig 30%-nál alacsonyabb, emellett, ha nem Magyarországon őshonos virágpor kerül bele, vagy olyan növényé, ami nem akkor virágzik, amikor itthon a virágport gyűjtik a méhek. Ekkor felmerülhet a gyanú, hogy olcsóbb importmézzel higították a terméket. A termelők körében viszont nem ez volt a legelterjedtebb módszer, hanem a méhek cukorral való etetése. A méhészek ugyanakkor azt mondják, a hamisítások többsége sokkal inkább a forgalmazók szintjén történik, mint a termelőknél.

Mi a megoldás?

Az élelmiszerhamisítások tudatában mégis mit tehet a fogyasztó, hogy biztos legyen benne, azt eszi, amit szeretne? Ennek érdekében érdemes minél kevesebb feldolgozott élelmiszert vásárolnunk, és minél több olyasmit, aminek a ismerjük a forrását, követni tudjuk az útját. Érdemes felkeresnünk a helyi termelőket, és a termelői piacokon is jó esélyünk van rá, hogy minőségi ételre bukkanjunk.

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai