Hogyan (ne) éljünk 100 évig?
Egy kutatás szerint a genetika csupán 10 százalékban befolyásolja az élettartamot, a döntő az életmód. A kék zónák matuzsálemeinek szokásait vizsgálva számos közös vonást találtak, amelyek segíthetnek megfejteni a hosszú élet titkát. Ma még kuriózum a százéves kor, de jó lenne-e, ha a jövőben ez lenne az átlagélettartam?
122 év az eddigi rekord
A születéskor várható globális átlagélettartam egyre nő: a nőknél 72, a férfiaknál 68 év volt 2011-ben (hazánkban ez a nők esetében 78,2, férfiaknál pedig 70,9 év). Ám ennél lényegesen tovább is élhetnénk, hiszen az emberi maximális élettartamot ma 150 évre becsülik. Ez a becslés persze nagymértékben függ attól, hogy az adott korban hány esztendős az addig legtovább élő ember. Néhány évtizeddel ezelőtt még 120 év volt a leghosszabb becsült élettartam. Ez meg kellett, hogy változzon Jeanne Calment-et látva, aki bizonyítottan 122 évig élt és 1997-ben halt meg. (Mivel a francia hölgy saját bevallása szerint 117 éves koráig dohányzott, és heti 1 kilogramm csokoládét fogyasztott el, a tudósok azt feltételezik, hogy "ideális" körülmények között akár 150 évet is élhetett volna. Persze ez hangsúlyozottan csak feltételezés.)
Calment egyébként egész életét Arlesben töltötte, megélte gyermekei és unokái halálát is. Az olivaolajra és a portóira esküdött, na meg a kellő iróniára és a sok mozgásra: 85 évesen kezdett vívóleckéket venni és 100 évesen még mindig tekerte a kerékpárját. (Az eddigi legidősebb férfi, a japán Kimura Dzsiroemon idén júniusban halt meg, 116 évesen.)
Az egyes embernek előny, a társadalomnak hátrány
Az élettartam rohamos növekedése az orvostudomány és a technika fejlődése, a szociális háló kiterjesztésének "mellékhatásaként" jött létre. Nem ez volt tehát a kitűzött cél, hanem a betegségek gyógyítása, a jólét növelése, ez azonban automatikusan maga után vonta az élettartam növekedését is, ami komoly problémát okoz az elöregedő nyugati társadalmakban. Ennek ellenére ma már célzottan és kiterjedten folynak a kutatások az élettartam meghosszabbítása érdekében, hiszen az ember nem tud lemondani az örök, de legalábbis a hosszabb élet lehetőségéről, még ha ez össztársadalmi szinten katasztrófához is vezethet.
Az Egyesült Államokban 1950 óta regisztrálják a 100 éven felüliek számát, amely minden évben 7 százalékkal nő. Ha ez a növekedés továbbra is folytatódik, feltétezhető, hogy záros határidőn belül a 100 év válik átlagos (!) élettartammá (hiszen a javuló életkörülmények miatt a gének által engedélyezett élettartamból egyre kevesebb veszik el).
A titokzatos kék zónák
Az emberiség nagy része számára azonban ma még a matuzsálemi életkor inkább kivétel, mint "szabály", így csodálattal figyeli az úgynevezett kék zónákat, vagyis a Föld azon helyeit, ahol a legtöbb százéves ember él - ráadásul életük végén is kitűnő fizikai és szellemi állapotban. Kék zóna található így a szardíniai Nauro tartomány hegyeiben, a görög Ikaria szigetén, a kaliforniai Loma Lindában (a Hetednapi Adventisták között), a japán legdélibb régiójában, az Okinawa-szigetcsoporton, valamint Costa Ricában a Nicoya-félszigeten. Érdekes, hogy mindegyik egy a külvilágtól bizonyos mértékig elzárt terület, ami segíthette megőrizni az ott lakók egységét és egészséges életmódját. A kék zónákról kép ezen a linken.
Növényi alapú étrend, célok, közösségi lét
Dan Buettner egy 2009-es TED-előadásban foglalta össze e régiók kutatásában szerzett tapasztalatait, vagyis azt, hogy mitől élnek e területek lakói jóval hosszabb ideig, mint mások. Hiszen az úgynevezett dán ikertanulmány eredményei alapján a hosszú élet kulcsa 90 százalékban az életmód. Közös pont az örömteli mozgás, amely nem megerőltető vagy természetellenes, sokkal inkább a mindennapok szerves része, mint a séta vagy a kerti munka. Ezzel összefügg a nyugodt, lassú életritmus, az, hogy időt szánnak önmagukra, a barátaikra, az élet élvezetére. Idetartozik a tudatos táplálkozás is: mind a minőségben (szerves, növényi alapanyagok), mind a mennyiségben (80 százalékos telítettség - a kevesebb evés hatását az élettartam növekedésére egyébként már több állatkísérlet is igazolta). Az étkezések utáni (mértékletes) közös borozgatás szintén egészségvédő hatású.
Fontos még a céltudatosság: az okinawai közösségnek például nincs is szava a nyugdíjra, van viszont egy kifejezésük: ikigai, ami valahogy így fordítható le: "az ok, amiért felkelsz reggel". Az erős közösségi lét, a valahova való tartozás érzése is elengedhetetlen egy hosszabb, kiegyensúlyozottabb élethez - ahogy az idősek családi megbecsültsége is: az öreg ember ezeken helyeken nem teher, hanem büszkeség. A hit, a vallás szintén a közösségi érzést érősíti.