Műanyagszálak a halakban
Újabb és újabb hírek látnak napvilágot arról, hogy az ember környezetromboló létének eredményeként milyen tetemes mennyiségű műanyag kerül az óceánokba, lásd pl. a nagy óceáni szemétszigeteket. Nemrég San Franciscó-i kutatók vizsgáltak meg piacon vásárolt halakat. Arra voltak kíváncsiak, hogy a beltartalmuk rejt-e műanyaghulladékot.
Halak a piacon - a kép illusztrációForrás: pixabay.com
LazacForrás: commons.wikimedia.org
Egyesek szerint a fejlettnek mondott civilizációnk egyik alapértéke a fogyasztói igények gyors és költséghatékony kielégítése. Ennek - a valójában csöppet sem természet- és emberközeli - szemléletű tömegtermelésnek a tükörképe köszön vissza, amikor az óceánokba tekintünk: egyszerhasználatos műanyag evőeszközök és poharak, megunt vagy épp lecserélt műszálas ruhák, dohos levegőtől kongó ásványvizes palackok, érdektelenné vált információkat tartalmazó optikai adathordozók, építkezésekről megmaradt hungarocell táblák, műanyaggyártás melléktermékeként keletkezett műanyag pellet … - az óceáni szemét összetetételét napestig sorolhatnánk.
És futószalagon jön a halál
Idővel minden óceánba került műanyag hulladék mikroszemcsékké esik szét. A teljes lebomlási folyamat 1-400 év alatt megy végbe, a hossza pedig nagyban függ a víz sótartalmától, hőmérsékletétől, a bomlást segítő anyagok és élőlények jelenlététől, és persze a műanyag hulladék típusától és méretétől is. Az elmúlt években több tudós csoport is vizsgálta a kontinensek partmenti vizeinek műanyag tartalmát. Ezek a kutatások igen rémisztő eredményekkel zárultak: az összes vízmintavételezési helyszínen kimutatták a felső vízrétegben a műanyag jelenlétét, elsősorban biszfenol-A-t és polisztirolt, melyekről tudni kell, hogy rákkeltőek, utóbbit a halak előszerettel is fogyasztják. A mérgek bejutnak a tengeri állatok szervezetébe és ott felhalmozódnak, bekerülvén a táplálékláncba, melynek a csúcsán az ember áll. Idővel tehát így kerülnek a tányérunkba azok a mérgek, amelyek korábban még a futószalagon gyártott használati tárgyainkban voltak jelen.
LazacForrás: commons.wikimedia.org
Lássuk a gyomortartalmakat!
Ezek az anyagok persze nem csak sejtszinten találhatóak meg, a halak a nagyobb műanyagdarabokat is elfogyasztják, amit egy egyszerűbb gyomortartalomizsgálattal is ellenőrizni lehet. Ekként jártak el az UC Davis School állatorvosi tanszékének kutatói is, akik nemrégiben 64 darab, a San Franciscó-i piacon vásárolt hal gyomrát vágták fel. Az eredmény megdöbbentő volt: A változatos összetételű állománynak (többek között szardella, lazac, álsügér és lepényhal) körülbelül az egynegyedében találtak műanyag ruhaszálakat.
Chelsea Rochman, a kutatás vezetője így kommentálta az eredményt: "Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy sem a mosógépek, sem a szennyvíztelepek nem szűrnek elég jól". Hozzátette, hogy nem a műanyag a legveszélyesebb azok közül az anyagok közül, melyekkel a halak a leggyakrabban találkoznak, hiszen a higany és a PCB sokkal károsabbak. Hangsúlyozta továbbá, hogy Őt az eredmények nem riasztják el a halfogyasztástól, mert még ezzel együtt is kedvező az egészségügyi hatásuk. - Valóban, léteznek jóval károsabb anyagok, és bizony a mosógépeket is nevén kell hogy nevezzük, ám ne feledjük: éves szinten 10 millió tonna műanyag hulladék kerül az óceánokba (aminek 80%-a a szárazföldről, 20%-a pedig a szállítóhajókról származik).
