Az időnk fogy, és nincs "B-terv” ! - Válaszok a párizsi klímacsúcs kapcsán

Magazin

írta: Tóth Judit
2015/12/03

A november 30-tól december 11-ig tartó párizsi klímacsúcstól a legkevesebb, amit várhatunk, hogy egy közös klímavédelmi egyezmény aláírásával zárul majd. Nincsenek persze illúzióink, nem lesz könnyű menet, míg idáig eljutnak. De most már nincs más lehetőség.

1992 óta, mióta elfogadták az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét, már 21. alkalommal találkozik a világ mintegy 197 országának döntéshozója, hogy megoldást találjanak a globális felmelegedés problémájára. (Innen a gyakran használt rövidítés is, COP 21, vagyis 21th Conference of Parties)

A Párizshoz tartozó La Bourget-ban zajló konferencia jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a konferencia nyitó napjára 147 állam-és kormányfő jött el. Itt volt például  Barack Obama, Vlagyimir Putyin, Angela Merkel és Hszi-Csin Ping kínai elnök is. Magyarországot Áder János köztársasági elnök képviselte. A kéthetes konferencia hátralevő részében már a szakembereké a főszerep, akik megpróbálják megalkotni a közös egyezményt. A klímacsúcson mintegy 50 ezren vesznek részt, köztük hivatalos kormányzati, kormányközi delegáltak, ENSZ hivatalnokok és civil szervezetek képviselői.

Mi a klímacsúcs célja?
A legfőbb cél az, hogy elfogadjanak egy olyan kötelező érvényű, mindenki számára elfogadható egyezményt, amellyel csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke, és ezzel elérhető, hogy Földünk átlaghőmérsékletének emelkedése 2050-ig 2 Celsius- fok alatt maradjon. A feladat nem egyszerű, hisz 197 országnak kell megegyezésre jutnia, és ezt 1992 óta nem sikerült elérni. A párizsi csúcs az utolsó esély.

Emellett ki kell dolgozni egy működő rendszert, mellyel segíteni lehet a gazdaságilag legkevésbé fejlett országok klímavédelmi tevékenységét illetve azokat, akik leginkább megszenvedik a globális felmelegedést. A konferencia fontos témája még a klímaváltozás hatásaira való felkészülés és az ahhoz való alkalmazkodás kérdése is.

Miért pont 2 Celsius- fok?
A felmelegedés mértékét az iparosodás előtti, az 1850-1900 közötti időszak átlagához viszonyítják. A tudósok szerint a 2 Celsius- foknál nagyobb hőmérséklet emelkedés már olyan komoly következményekkel járna, ami alapjaiban változtatná meg a földi létet és tenné lehetetlenné az életet a bolygó jelentős részén. Ilyen következmények például: az extrémmé váló időjárási viszonyok, a szárazság és ennek következményeként a mezőgazdasági hozamok jelentős csökkenése, a gyakoribb és pusztítóbb viharok, a sarki jég olvadása miatt a világóceán szintjének olyan mértékű emelkedése, melynek következményeként sűrűn lakott, partmenti területek kerülnének víz alá.

Az idő sürget, jelenleg ugyanis már  félúton járunk a kritikus határ felé, az iparosodás előtti mértékhez képest már 1,02 fokkal nőtt az átlaghőmérséklet. Ahhoz, hogy a kritikus 2 fokot ne érjük el, évente 7 %-kal kellene csökkenteni az emberi tevékenység okozta szén-dioxid kibocsátást.

Egyes civil szervezetek szerint egyébként már a 2 fok is túl sok, ők inkább 1,5 fokos határt javasolnának.

Mi történne, ha nem csinálnánk semmit és minden maradna a régiben?
Az iparosodás kezdete óta a szén-dioxid kibocsátás 40%-kal nőtt, a metán és dinitrogén-oxid szint sem volt olyan magas az elmúlt 800 évben, mint most.

Ha nem tennénk semmit, akkor a számítások szerint 30 éven belül elérnénk a 2 fokos emelkedést, a század végére pedig az átlaghőmérséklet 4,5 fokkal nőne. Belegondolni is rossz, hogy egy ilyen mértékű növekedés mivel járna. Csak a viszonyítás kedvéért; az 1880-as évek óta bekövetkezett 0, 85 fokos emelkedés hatására, a sarki jégsapkák olvadása miatt 19 cm-rel nőtt a világtenger szintje.

Kik a legnagyobb szén-dioxid kibocsátók?
A világ tíz legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója felelős az emisszió mintegy 70 százalékáért: Kína 24, az Egyesült Államok 15, az Európai Unió 10, India 6, Oroszország 4,9, Japán 2,9, Brazília 2, Irán és Indonézia egyaránt 1,6-1,6, valamint Kanada 1,5 százalékkal. Az egy főre jutó éves kibocsátásban azonban Katar áll az élen 36 tonnával, őt az Egyesült Államok és Ausztrália követi 17-17 tonnával. A negyedik helyen Oroszország áll 11 tonnával, az ötödik Németország 9 tonnával, majd Nagy-Britannia 7,8 tonnával, Kína 5,4 tonnával és India 1,4 tonnával.

Nem igazságtalan, hogy a fejlett országok már legalább kétszáz éve szennyezik a levegőt, míg a fejlődő országok csak lényegesen később kezdtek hozzá?
A fejlődő országok is épp ezzel érvelnek, szerintük joguk van a fosszilis tüzelőanyagok használatára. Ha a gazdag országok hosszú idei tehették ezt, akkor ez nekik is jár. Erről beszélt Francois Hollande francia elnök is nyitó beszédében:“A fejlett országoknak vállalniuk kell a történelmi felelősséget, hisz ők azok, akik hosszú időn át a legtöbb üvegházhatású gázt bocsátották ki.”

Valahogy tehát meg kell találni az egyensúlyt a fosszilis energiaforrások használata és korlátozása között.

Hogyan segítik a szegény országokat a klímavédelemben?
Az természetesen mindenki számára egyértelmű, hogy az elmaradottabb régiók országai önállóan nem tudnak megküzdeni a klímaváltozás okozta problémákkal. A gazdaságilag fejlett országok ezért döntöttek még 2009-ben egy klímaalap (Green Climate Fund) létrehozásáról, melyből a tervek szerint 2020-tól évi 100 milliárd dollárt osztanának szét szegény országok között, hogy a klímaváltozással összefüggésbe hozható problémákat kezeljék és modern technológiákat vezessenek be. De önálló felajánlások is vannak, Franciaország például 2020-ig kétmilliárd euróval támogatja az afrikai országokat a megújuló energiaforrásokra való áttérés folyamatában.

Mit vállaltak az egyes országok a célok elérése érdekében?
A résztvevő országok a csúcs előtt átadták az ENSZ-nek a 2025 és 2030 közötti időszakra vonatkozó vállalásaikat tartalmazó listát. Ezek a felajánlások azonban még kevésnek bizonyulnak, mert ha csak azokat valósítják meg, a globális átlaghőmérséklet emelkedésének mértéke még mindig 2,7 és 3,5 Celsius-fok között marad.

Az EU például azt vállalta, hogy 2030-ig uniós szinten legalább 40 százalékkal csökkenteni fogják az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. India a nap-, víz- és szélenergia használatát akarja növelni, ezzel párhuzamosan azonban a szénerőművek építését sem akarja abbahagyni. Kína arra tett ígéretet június végén, hogy 2030-ig a 2005-ös szinthez képest 60-65 százalékkal csökkenti az egységnyi GDP-re jutó károsanyag-kibocsátást és jelentős mértékben növeli a megújuló energiahordozók arányát. S bár még mindig ők a legnagyobb környezetszennyezők, hatalmas összegeket fordítanak az ipar zöldítésébe. És ez mindenképpen biztató.

 

A rovat új hírei

Szigetelni hitelből is megéri!

Még hitelből is érdemes elvégeztetni hőszigetelést, mivel már léteznek olyan pénzügyi konstrukciók, melyek önerő nélkül ...

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai