Kína leghíresebb szellemvárosa
Építésekor Észak-Kína Dubaiának is nevezték. A térség fürdik a gazdagságban, közel van az értékes természeti erőforrásokhoz, mégis évek óta szinte lakatlan. Nem gazdasági okokból, nem is a szennyezettség miatt. Egyszerűen nem tudják meggyőzni az embereket arról, hogy oda költözzenek. Bemutatjuk Kangbashit.
Suzhou városa (illusztráció)Forrás: wikipedia.com
Szerző: Donaldytong
A kezdet
A Belső-Mongóliában, a Sárga-folyó mentén található Ordos városának vezetése 2003-ban egy nagyszabású építési tervet dolgozott ki. A központtól 15-20 km távolságra egy teljesen új, 1 millió ember befogadására képes komplett városrész megépítéséről döntöttek. A szénben és földgázban gazdag térség igen gyorsan növekszik, szinte fürdik a gazdagságban, Kínán belül ott az egyik legmagasabb az egy főre jutó GDP. Tehát semmi akadálya nem volt, - a magyar szemmel nézve, - gigantikus méretű építkezésnek. (Kínában azért más léptékben gondolkodnak, ott ez nem olyan rendkívüli.) Kangbashi városrészt gyakorlatilag a semmiből építették fel, pár év leforgása alatt, a beruházás akkori értéke a 1,6 milliárd dollárt is meghaladta.
A hasonló projektekbe öntött pénz, amúgy is része a kínai kormány tervének, amellyel a középosztályt kívánja felemelni, úgy, hogy egyszersmind az egész nemzetgazdaság is profitáljon belőle. A politikai vezetés a rohamosan fejlődő gazdaság bizonyítékaként, az ország büszkeségeként kezelte a projektet, amit egyenesen “kínai Dubaiként” emlegettek.
Ami lett belőle
Kangbashi egy világszínvonalú, modern infrastruktúrájú város. Hatalmas irodaházakkal, kormányzati központtal, üzletekkel, színházakkal, mozikkal, könyvtárral, múzeummal, sportpályákkal. Egyetlen szépséghibája csupán annyi, hogy egy "szellemváros". A lakóépületek többségében ugyanis nem lakik senki, a bankokban nincsenek ügyfelek, a parkok, játszóterek üresek, akárcsak a közösségi épületek, és mivel vállalkozások sincsenek, az irodaházak is panganak az ürességtől. Arrafelé ismeretlen fogalom a forgalmi dugó, akárcsak a közértben a sorbanállás. A végtelen csönd az úr.
Az 1 millió embernek épített városrész kihalt, két éve alig 30 ezer fő volt a lakosok száma. „Meglehetősen magányos itt” mondja egy elegáns étterem menedzsere. „A legtöbb vendégünk kormányhivatalnok, illetve azoknak a vendégei.”
A városi hivatalnokok mindenesetre optimistán látják a jövőt, biztosak benne, hogy idővel a 1,5-2 millió lakosú Ordos városiak elkezdenek majd nagy számban betelepülni. A városi vezetés már átköltözte irodáit, hivatalait, némi túlzással jelenleg ők, valamint a várost építő munkások és családtagjaik teszik ki a város lakosságát. Összehasonlításképpen, Budapest népsűrűsége kicsivel több mint 3300 fő/km², ezzel szemben Kangbashié 82 fő/km².
Miért nem akarnak odaköltözni?
A többség számára Kangbashiba költözni jelenleg csak nyűg lenne, másrészt a nemzetközileg kísértetvárosként elhíresült település - épp posztapokaliptikus hangulata okán - nem is igazán vonzó, pedig csak 30 percnyi autó útra van a régi várostól, ahol a lakosok túlnyomó többsége jelenleg is él. Persze a városrész népessége azért szépen lassan nő, ha nem is rohamosan, ahogyan tervezték.
Fenntartható? Megéri?
Kangbashi környéke, mint már említettük, gazdag ásványi anyagokban. Ezért a városrész is növekedésre, fejlődésre van ítélve. De így?
A felépített lakóparkok és lakótelepek kihasználatlanok, miközben az időjárás viszontagságainak is kitéve, folyamatosan amortizálódnak. Biztos, hogy erre van szükség?
Egy olyan városrésznek, amelynek vízellátása jelentős részben a talajvíztől függ, biztos, hogy egy 600 méter hosszú szökőkút rendszerre van szüksége, amely 28 méter magasra lövelli fel a vizet?
Vagy talán olyan növények kellenek a főtérre, amelyek nem őshonosak, ezért folyamatos locsolást igényelnek?
A negatív tényeket naphosszat sorolhatnánk. Egyszerűen fogalmazva Kangbashi egy kipukkadt ingatlanpiaci lufi. Kangbashi az élő példája annak, amikor a fenntarthatósági szempontokat az ember messzemenőkig figyelmen kívül hagyja.
