Az Antarktisz szellemei

Magazin

2014/07/30

Elhagyatott kunyhók és városok a hó és jég birodalmában.

A legdélibb földrész titkai már több, mint száz éve vonzzák a kutatókat, és ez idő alatt nemcsak az újabb felfedezések, de a felépített kunyhók száma is növekszik. Az expedíciók útvonalát elhagyatott állomások szegélyezik, melyek többségét szinte sértetlenül megőrizte a jég. Rajtuk keresztül bepillanthatunk abba, milyen volt az élet hajdanán az Antarktiszon.

Scott kunyhója
Robert Scott az első felfedezők közé tartozik, ő az, aki a századforduló után elsőként szállt ringbe a Déli-sark meghódításáért. Első expedíciójára 1901-ben indult, ekkor építette fel fából készült bázisát, mely a képek alapján egészen otthonosnak tűnik. Miután elhagyta az Antarktiszt, 1911-ben a Terra Nova expedíció keretében tért vissza, csapatával 1912 januárban el is érte a sarkpontot. A team tagjainak azonban csalódással kellett tudomásul venniük, hogy a norvég Roald Amundsen alig több, mint egy hónappal megelőzte őket. Talán az ebből eredő fásultság is közrejátszhatott abban, hogy már a visszautat sem élték túl, így a kunyhó gazdátlanul maradt a Ross-szigeten. Később az arra járók kiásták, ma pedig már múzeumként látogatható.



Shackleton kunyhója hínárral és fókazsírral
Sir Ernest Shackleton valamivel szerencsésebbnek mondható, mint Scott, mert bár nem érte el a sarkot, a meglehetősen kalandos utazása után legalább csapatával együtt életben maradt. Shackleton is részt vett Robert Scott első expedíciójában, 1901-ben, de hamar a saját útjára lépett, és 1907-ben már a Nimród élén tért vissza. A McMurdo-szoros mellett, Shackleton kunyhójától mintegy 20 mérföldre húzta fel a saját bázisát, melynek érdekessége, hogy a házikót hínárral és fókazsírral szigetelték. 1909 januárjában rekordot állított fel, mert olyan közel jutott a sarkhoz, mint előtte senki más, ám a rossz idő következtében a céltól mindössze 180 km-re vissza kellett fordulnia. Két hónap múlva el is hagyta a bázist.

Lenin szelleme
Az Antarktisz talán legszürreálisabb ereklyéjét a szovjeteknek köszönhetjük, akik a lehetetlent kísértve 1958–ban, a harmadik szovjet antarktisz-expedíció keretében megérkeztek a földrész egyik legnehezebben megközelíthető pontjára, a "Megközelíthetetlenség sarkára" (Pole of Inaccessibility). A Déli-sarktól 878 kilométerre, 3718 méter magasan fekvő terület az akkori számítások szerint az Antarktisznak az óceántól legtávolabb eső részének számított. Az expedíció a sikert egy műanyag Lenin-szobor felállításával ünnepelte, csak ezután láttak neki az állomás felhúzásának, melyet azonban nem sokkal később elhagytak, mondván, olyan távol esik mindentől, hogy egyáltalán nem biztonságos a használata. Lenin szobra mindenesetre a mai napig sértetlenül áll a bázis területén.

A csalódás szigete
Ha kicsit északabbra vesszük az irányt, több olyan várost is találunk, melyeket a telepesek korai lelkesedése hívott életre, majd gyors kiábrándulásuk eredményeként végül az enyészeté lettek. A sarkvidék legrégebbi szellemvárosa valószínűleg a Csalódás-szigetén (Deception Island) található Bálnász-öböl (Whaler’s Bay) települése. Az öblöt 1906-ban egy norvég-chilei bálnavadász-társaság használta feldolgozóhajója kikötőbázisaként, de a projekt hamar kinőtte magát, és az öbölben város született. Bár a norvégokat talán nem zavarta annyira a borús időjárás, mint a chileieket, az újdonsült település élete nem nyúlt hosszabbra egy szűk emberöltőnél. 1931-ben, miután a gazdasági válság hatására visszaesett a bálnaolaj iránti kereslet, a lakók elhagyták a telepet. Az öböl azonban mégsem maradt teljesen magára, bár bizonyos részeit még mindig roncsok díszítik, a fellelhető termálvizek egyben népszerű turistacélponttá is tették a térséget.



Hajóroncsok öble
Déli-Georgia szigete szintén bálnavadászok székhelye volt a 20. század első felében, csúcsidőben körülbelül 2000 ember élt itt. Grytviken festői kisvárosát 1904-ben alapította Carl Anton Larsen, norvég tengerészkapitány, de a település nevét (mely körülbelül annyit tesz: üstök öble), a svéd felfedezőtől, Johan Gunnar Anderssontól kapta, aki itt jártakor bálnaolaj olvasztására szolgáló üstöket talált. A település lassan kikerült az érdeklődés középpontjából, lakói megfogyatkoztak, de sosem vált teljesen elhagyatottá, ma is kedvelt turisztikai helyszín.

 

forrás: weburbanist.com, darkroastedblend.com, urbanghostmedia.com

A rovat új hírei

Hasonló

Benépesítik a szellemvárost

Kangbashi azzal került a címlapokra, hogy alig néhány év alatt szinte teljesen felépült, azonban benépesítése kudarcot vallott.

Roncsbúvárok nyomában

Laikusként azt gondolnánk, hogy gyermeki álmoktól vezérelve válik valaki roncsbúvárrá, azonban a valóság ennél árnyaltabb.

Szellemvárosok

Egykor virágzó települések voltak, manapság azonban már "szellemvárosként" ismertek egy természeti csapás vagy éppen emberi hiba ...

A rovat legolvasottabbjai