Mérgező antimonnal volt szennyezett az ókori Pompeji vízvezetékrendszere
Mérgező antimonnal volt szennyezett a fejlett vízvezetékrendszeréről híres római birodalom ivóvize oly mértékben, hogy napi szinten okozhatott hasmenést, hányást és hosszú távon máj- és vesekárosodást - derítették ki dán kutatók Pompeji vízvezetékének vizsgálatából.
Pompej látképe, háttérbe a Vezúvval - illusztrációForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: ElfQrin
"Az antimon koncentráció magas volt és minden bizonnyal problémákat okozott a rómaiaknak. Ivóvizük határozottan veszélyes lehetett az egészségre" - mondta Kaare Lund Rasmussen, a Dél-dániai Egyetem kutatója, aki a pompeji vízvezetékrendszer egy darabját vizsgálta társaival. Eredményeiket a Toxicology Letters tudományos folyóiratban mutatták be.
Régészek régóta gyanítják, hogy a római vízvezetékrendszer problematikus lehetett közegészségügyi szempontból. Egyrészt mert ólomból készült, olyan nehézfémből, amely felhalmozódik az emberi szervezetben, és az idegrendszer, szervek károsodását okozza. Ezért régóta úgy vélik, hogy a rómaiak szinte mérgezték magukat egészen egészségük tönkretételéig az ivóvíz által - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
"Ez az elmélet azonban nem mindig volt védhető. Mivel az ólomcsövek gyorsan meszesednek, megakadályozzák, hogy az ólom az ivóvízbe jusson. Azaz csak rövid időszakok voltak - amikor lefektették a csöveket, vagy amikor javították azokat -, hogy mérgezték az ivóvizet" - magyarázta Rasmussen.
A régész-vegyész szerint az antimon ólommal keveredve mérgezhette a római birodalom ivóvizét. Az ólommal szemben az antimon erősen mérgező, szervezetbe jutása után gyors reakciót vált ki. Különösen irritálja a bélrendszer, ami gyakori hányáshoz, hasmenéshez majd kiszáradáshoz vezethet. Súlyos esetekben máj-és vesekárosodást, a legsúlyosabban szívleállást okozhat.
Rasmussen és csoportja egy 40 milligramm súlyú vízvezetékdarabot vizsgált Pompeji vízvezetékrendszeréből egy Bruker 820 induktív csatolású plazma tömegspektrométerrel. Az ICP-MS technika olyan tömegspektrometriás módszer, amelyben az ICP az ionforrás, amely a belevezetett minta alkotóit elpárologtatja, atomizálja, és ionizálja. Rasmussen hangoztatta, hogy a pompeji vízvezeték csak egy kicsiny darabját elemezte, és további vizsgálatokra van szükség, hogy pontosabb képet kapjanak arról, milyen mértékben károsította a vízvezeték a lakosokat.
Az azonban nem kérdéses, hogy Pompeji ivóvize aggasztó koncentrációban tartalmazott antimont, és a koncentráció magasabb volt, mint a birodalom más részein, mivel Pompeji a Vezúv közelében feküdt, és az antimon a természetben a vulkánok közeli talajvizekben van jelen.
Kép forrása / Szerző: ElfQrin
