Vékonyabb és sérülékenyebb az örökfagy-réteg Alaszka alatt, mint eddig hitték
A tudósok már régóta sejtették, hogy a permafroszt, azaz az örökké fagyott talaj vastag, szilárd tömege a tundrától egészen a tengerfenékig, a tenger alatt is húzódik. Egy új tanulmány most arra is rámutatott, hogy Alaszka északkeleti partján a tengerfenék alatti fagyott talajréteg vészesen megfogyatkozott, ez pedig annak jele lehet, hogy az örökfagy talaja a bolygó felmelegedésével a vártnál sokkal gyorsabban olvad, ami tovább súlyosbíthatja a globális felmelegedést.
A permafroszt jelentése állandó fagy vagy örökfagy. Olyan talajra használjuk ezt a kifejezést, mely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van. A permafroszt mérete változó, a legvastagabb réteg eléri a 600 métert is. Elsősorban a sarkvidékek környékén, az északi régiókban - így többek közt a szibériai tajgán -, illetve magashegységekben fordul elő, például a Himalája hegyei által körülzárt Tibeti-fennsíkon. Ezekben a - jelentős mennyiségű szerves anyagot, így állati és növényi maradványokat tartalmazó - talajrégetegekben nagy mennyiségű üvegházhatást fokozó gázok, így metán és szénhidrogének raktározódnak, amelyek olvadáskor a légkörbe kerülnek.
A Science Advances folyóiratban publikált új tanulmány egy Alaszka északkeleti partvidékén fekvő öbölre, a Kaktovik-lagúnára összpontosított. A tengerfenék, a part és a közeli tundra alatti permafroszt felmérésére egy geofizikai módszert, ún. elektromos ellenállás tomográfiát (Electrical Resistivity Tomography, ERT) alkalmaztak, mely lehetővé tette a tengerfenék és az alatta lévő terület feltérképezését is. Három év alatt többször is elvégezték a vizgsálatokat, és amit találtak, igencsak aggasztó: a lagúna tengerfeneke alatt 20 méterrel egyáltalán nem volt fagyott a talaj, a tundra talaját pedig kb. 5 méteres mélységig alkotta örökfagy-réteg. Mindezek ellentmondanak minden korábbi modelleknek, amelyek úgy feltételezték, hogy a térségben jóval vastagabb a fagyott réteg.
A tudósok már régóta figyelmeztetnek arra, hogy a klímaváltozás miatt olvadó örökfagy óriási mennyiségű üvegházhatást fokozó gázt, így metánt és szénhidrogéneket bocsát ki, ami a globális felmelegedést még inkább felerősítheti. Egyes kutatások szerint a permafroszt globálisan 1600 gigatonna szénhidrogént tartalmaz, ami közel kétszerese a légkörben lévő mennyiségnek. A folyamat önmagát gerjeszti, a felszínre tartó gáztól átjárt talaj már nem fagy meg. Ez tapasztalható most az alaszkai tundránál is, ahol az utóbbi időben megnövekedett a szén-dioxid-kibocsátás.
Ha az Alaszka alatti permafroszt nem egyetlen vastag tömeg, mint ahogy azt a tudósok korábban gondolták, az további súlyos problémákat is okozhat: Egyrészt kiterjedését tekintve várhatóan gyorsabban olvad, másrészt, a tundra alatti felengedő örökfagyréteg alá az olvadó talajvíz beszivároghat, és az eddig feltáratlan vízredszeren keresztül Alaszka különböző részeire szállíthatja a széntartalmú olvadékot.
Ráadásul Alaszkában egyes víztestek sós, mások édesvízzel vannak feltöltve. Az örökfagyréteg korábban megakadályozta ezek áramlását, keveredését, ám most a kutatók amiatt aggódnak, hogy a sós víz a tundra alatti édesvíz forrásokba kerülhet, károsítva így az ottani kényes, veszélyeztetett ökoszisztémákat.
A gyorsabb olvadás a partszakasz gyorsabb erózióját is okozhatja (ahogyan az Szibériában is tapasztalható), ami veszélyeztetheti a Kaktovik régióbeli inupiat őslakos közösségek (róluk korábban már írtunk ebben a cikkünkben), valamint az Északi-sarkvidéken élő több millió ember otthonát.
Képek forrása: 1. commons.wikimedia.org / Andrea Pokrzywinski; 2. és 4. lternet.edu; 3. advances.sciencemag.org