Így teszi tönkre a sarkvidéket az alaszkai olajkitermelés

Magazin

2020/11/14

Az északi sarkvidék jelentős olaj- és földgázkészleteket őriz a szárazföldön és a tengeren egyaránt, azonban ennek kitermelése egyes helyeken veszélyeztetheti a vadvilágot. Mi történt eddig, és mi várható a továbbiakban az alaszkai olajkitermelés terén?

Az északi sarkvidék jelentős olaj- és földgázkészleteket őriz a szárazföldön és a tengeren egyaránt, azonban a zord éghajlat, a szélsőséges időjárás, a távolság és a korlátozott infrastruktúra miatt a kutatás és a kitermelés még mindig túl drágának és veszélyesnek számít itt. Az elmúlt évtizedekben viszont csökkent a nyári tengeri jégmennyiség, aminek hatására megnőtt a hajóforgalom, és mindez nagyobb feltárási, illetve -kitermelési kedvet eredményezhet a jövőben. Ezen tevékenységek környezeti hatásával kapcsolatban azonban számos aggály merül fel, többek között a sarkvidék érzékeny, zavartalan ökoszisztémája miatt, és azért, mert ezeken a távoli helyeken nehezebb monitorozni és kezelni az esetleges olajszivárgásokat.

Legutóbb az a 2018-as kormánydöntés képezte sok vita tárgyát, amely lehetővé teszi, hogy engedélyeket adjanak ki az Északi-sarkvidéki Nemzeti Vadrezervátum (Arctic National Wildlife Reserve) partvidékén az 1002-es területen történő feltárásokra. A döntés emellett nagyobb területeket nyitna meg az Északi Lejtőn (North Slope) található Alaszkai Nemzeti Kőolajkészletek (NPRA) olajmezőin, és kiterjedne a tengeri területekre is. Mindez, ahogyan erre a grant karibu rénszarvasoknak, jegesmedvéknek és vándormadaraknak otthont adó rezervátum kapcsán Dr.  Jane Goodall is figyelmeztetett nyílt levelében, megnövekedett környezeti kockázatot jelent egy olyan régióban, amelyben már most is gyors környezeti és éghajlati változások tapasztalhatók. Ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni a kitermelések gazdasági előnyeinek mérlegelésekor, éppen ezért a Nemzeti Környezetpolitikai Törvény (NEPA) előírja, hogy a feltárások engedélyezése előtt a kormányügynökségeknek kell mérlegelniük a fúrások szociokulturális, gazdasági és természeti erőforrásokra gyakorolt ​​hatásait, más kormányzati szervekkel és a nyilvánossággal konzultálva - derül ki az americangeosciences.org elemzéséből.

A tulajdonjogok és a felügyelet kérdése

Alaszka szárazföldi részének 60%-a szövetségi, 28%-a állami tulajdon, 12%-a pedig az őslakosok birtokában van. Ami a tengert illeti: az Alaszka partjaitól 3 tengeri mérföldig terjedő területek állami felügyelet alatt állnak, a 3 tengeri mérföldtől 200 tengeri mérföldig, azaz a nemzetközi vizek kezdetéig terjedő szakasz a szövetségi kormány ellenőrzése alatt áll. Az egyik legnagyobb tengeri olajmező itt a Northstar Oil Pool, amely a Prudhoe-öböl közelében található állami és a szövetségi területen. A szövetségi vizeken 2001-ben kezdődött a kitermelés egy, a parttól 6 mérföldre található, mesterséges kavicsszigetről. Az Északi Lejtőn történő olaj- és gázkitermelés 2018-tól állami és őslakos területeken zajlik, elsősorban az Északi Lejtőn található Prudhoe-öböl környékén, ahol 1968-ban fedezték fel az olajkészleteket. Jelenleg a BP üzemelteti ezt a területet az ExxonMobillal és a ConocoPhillipsszel.

Az Északi Lejtőn 1977-ben kezdődött az olajkitermelés egy kelet-nyugati irányban körülbelül 100 mérföldes parti sávban. Ekkor épült meg az államot észak-déli irányban 1286 km hosszan átszelő Transzalaszkai Csővezeték (Trans-Alaska Pipeline System – TAPS) mely az északi lelőhelyeket köti össze a déli Alaszkai-öbölben található Valdez kikötőjével. Egy kis mennyiséget leszámítva, melyet Alaszkában finomítanak, a nyers olaj nagy részét tartályhajókba töltik, és a nyugati partra, esetleg a Hawaiion található finomítókba szállítják.


Az Alaszkai Nemzeti kőolajtartalék (NPRA)

Az NPRA egy 23,6 millió hektáros (236 ezer km2) szövetségi terület, amelyet 1923-ban különítettek el az Egyesült Államok haditengerészetének jövőbeni olajellátásának biztosítására. A területen jelentős olaj- és gázkészletek vannak, de nehéz meghatározni, hogy pontosan mekkorák, mert a becslések folyamatosan változnak a feltárások előrehaladtával. Olaj- és gáztermelési engedélyeket az 1980-as években kezdtek kiadni a területre, de a feltárások kezdetben lassan haladtak a környezeti tényezők és az infrastruktúra hiánya miatt. A petroleumnews.com híre szerint ugyanakkor 1973 óta az Északi Lejtőn minden évben történtek új fúrások, a koronavírus miatt a 2020-21-es tél lehet az első, amikor nem fúrnak itt új kutat. Az egyetlen vállalat, amelynél adottak lehetnek a feltételek a fúrásokhoz, az a ConocoPhillips, ám a cég a tavaly télre tervezett hat-hét kutatófúrásból is mindössze hármat hajtott végre, mielőtt a járvány miatt rövidre zárta a szezont.

Az Északi-sarkvidéki Nemzeti Vadrezervátum (ANWR)

A területet 1960-ban nyilvánították védetté, majd 1980-ban kibővítették, és bizonyos területeit elkülönítették abból a célból, hogy megőrizzék itt az élővilágot. Ugyanakkor az északi partvidéken kijelöltek egy területet (ez az 1002-es terület) a jövőbeni lehetséges fúrásokra. Az Észak-lejtő területén a meglévő szárazföldi olajmezők közelében mind az állami, mind a szövetségi vizeken várható a további kitermelés.

A fúrások szabályozása az amerikai sarkvidéken

A szövetségi területeken az olaj- és gázkitermelését az Egyesült Államok Földgazdálkodási Irodája (Bureau of Land Management) szabályozza. Az állami és őslakos földeken, valamint az állami vizeken az olaj és gáz fúrását és előállítását, valamint a keletkező hulladék föld alatti elhelyezését az Alaszkai Olaj- és Gázvédelmi Bizottság (Alaska Oil and Gas Conservation Commission) felügyeli. A szövetségi vizeken az Egyesült Államok Óceáni Energiagazdálkodási Irodája (BOEM) felelős a fúrási tervek felülvizsgálatáért és jóváhagyásáért, beleértve a szükséges környezeti értékeléseket is. A Biztonsági és Környezetvédelmi Végrehajtási Iroda (BSEE) minden tengeri fúrási és gyártási tevékenységet szabályoz. A BSEE által 2016-ban kiadott sarkvidéki fúrási szabályzat (Arctic Drilling Rule) szigorú biztonsági előírásokat tartalmaz azokon túl, amelyeket a tengeri területen írnak elő. Szükséges például, hogy kéznél legyen olyan felszerelés, mellyel azonnal lezárható a kút, mely irányíthatatlanná vált, és mellyel fel tudják fogni a szivárgó olajat, emellett kell lennie egy pót olajfúró platformnak, amelyről tehermentesítő kút fúrható, mely elvezeti a balesetet szenvedett kútból kiömlő anyagot. Mindezzel együtt a sarki tengeri fúrásokkal kapcsolatban továbbra is sok környezetvédelmi és biztonsági aggodalom merül fel.


A felületi erózió csökkentése

Az 1970-es és 80-as években kavicsból építették meg a bekötő utakat, a kutak alapjait valamint az olaj- és gázfeldolgozó létesítményeket. A 2000-es évek elejére nagyjából 9200 hektáros területet fedett kavics. Az utóbbi időben a környezeti hatások csökkentése érdekében jégutakat és jégből készült alapokat vesznek igénybe, illetve kisebb kavicsszigeteket, melyekről több kút is működtethető.


Olajraktárak az északi tengereken

Az Egyesült Államok 2008-as Geológiai Felmérésének becslése szerint az Északi-sarkkörtől északra fekvő területeken 25 geológiailag meghatározott részen 90 milliárd hordó kinyerhető olaj és 44 milliárd hordó földgázfolyadék rejtőzik, ami a világ feltáratlan olajának 13%-át teszi ki. A becslések szerint a feltáratlan kőolajforrások több mint fele három északi geológiai tartományra összpontosul: a sarkvidéki Alaszkára, a Kanadai-sarkvidéktől a Kelet-Szibériai-tengerig, valamint az Alaszkától a Lomonoszov-hegyig terjedő Amerázsiai-medencére, és a kelet-grönlandi hasadékmedencékre.

A becslések szerint a felfedezetlen kőolajkészlet több mint 70%-a öt tartományban fordul elő: az említett három mellett a Kelet-Barents-medence és a Nyugat-Grönland–Kelet-Kanadai medence tartozik ide, a fel nem tárt olaj és gáz körülbelül 84%-a tenger alatt található. A becslések során ugyanakkor nem vettek figyelembe olyan gazdasági tényezőket, mint az állandó tengeri jég vagy az óceáni vizek mélységének hatása. A Wood Mackenzie energiavállalat szerint az elkövetkező években a kőolajipar középpontjába kerülhet a valószínűleg nagy tartalékokkal rendelkező Kronprins Christian-medence, mely grönland északkeleti felén található, a délnyugat-grönlandi medence, valamint a Laptyev-tenger és a Baffin-öböl medencéi.

A Csukcs-tenger

Csukcs-tenger a Jeges-tenger egyik peremtengere a Kelet-szibériai-tenger és a Beaufort-tenger között Alaszka északnyugati partjainál. A tenger sekély szárazföldi talapzaton (kontinentális selfen) fekszik, területének több mint felén a tenger mélysége 50 m-nél kevesebb. Jelentős itt a vízi úton bonyolódó áruforgalom, mely összeköttetést teremt a Jeges-tenger és a Csendes-óceán, az Egyesült Államok és Oroszország, illetve Oroszország európai része és a Távol-Kelet kikötői között. Itt található a Csukcs-folyosó, mely a világ egyik legnagyobb tengeriemlős-átjárója, ahol például grönlandi bálnák, belugák, rozmárok és szakállas fókák közlekednek, a tenger jegén jegesmedvék vadásznak.

A becslések szerint a csukcsi self 30 milliárd hordónyi olaj- és gázkészletet rejt, melynek kitermeléséért több olajtársaság is verseng. A Bush-kormány 2008-ban 2,6 milliárd dollárért kezdte árusítani a kitermelési jogokat, a környezetvédők hangos kritikájától övezve. Így kezdett kutatómunkálatokba a Shell, az Obama-kormány 2012-es jóváhagyásával. A társaság azonban 2015 szeptemberében a nagy költségekre és a csökkenő olajárakra hivatkozva bejelentette, hogy felfüggeszti a kutatást a régióban. A Shell azt kommunikálta, hogy visszatér a régióba, de egyetlen kivétellel felmondta az északi-sarkvidéki bérleti szerződéseit. Az Obama-kormány ezután 2016-ban hat évre, 2017-től 2022-ig felfüggesztette az engedélyek kiadását a Csukcs- és a Beaufort-tengerre és egyes antlanti-óceáni partszakaszokra.

A Beaufort-tenger

A Beaufort-tengeren eddig az volt a jellemző, hogy évente egy legfeljebb 100 km-es átjáró nyílt augusztus-szeptemberben, az utóbbi időben azonban, az éghajlatváltozás miatt nyár végén megnő a jégmentes terület. Egészen a közelmúltig a Beaufort-tenger a sarki jégkészletek fontos megőrzője volt, a tengeri jég gyakran több éven át forog a Beaufort áramlatban, így masszív, vastag, többéves jéggé növekedve.

A self alatt itt is jelentős kőolaj- és földgázraktárak bújnak meg, amilyen például az Amauligak-mező. Az 1950-es és 1980-as években zajlott itt a feltárások nagy része, az utóbbi időben az olajkutatás lett a térségben az első számú emberi tevékenység, háttérbe szorítva a a halászatot, a bálna- és fókavadászatot, melyet csak kis léptékben gyakorolnak itt a helyiek, kereskedelmi jelentőség nélkül. Ennek köszönhetően a tenger a belugák egyik legnagyobb kolóniájának ad otthont, és a túlhalászat sem jellemző.

A tengeri fúrás 1972-ben kezdődött, az 1970-es évekre körülbelül 70, 2000-ig pedig 200 kutat állítottak fel itt. Ezek a tevékenységek mintegy 46,5 millió m3-en túrták fel a tengerfeneket barittal, agyaggal, nátronlúggal és nehézfémekkel, cinkkel, rézzel, ólommal, krómmal, kobalttal, nikkellel, kadmiummal és higannyal szennyezve a környéket. 1986-ban körülbelül 50 400 m3 olajat termeltek ki innen.

Az amerikai olajtérkép

A theconversation.com cikkében arról olvashatunk, hogy jelenleg az USÁ-ban a szárazföldön, ezen belül is a déli olajmezőkön könnyebben, olcsóbban kitermelhető olaj- és gázkészletek találhatók, emellett a tengeri fúrásokat egyre nagyobb ellenszenv övezi a közvélemény részéről. Hat állam fogadott el például olyan jogszabályt, mely ellenzi ezt az eljárást. Az egyetlen állam, ahol határozottan támogatják a tengeri fúrásokat, az Alaszka, amely nagymértékben függ az olaj- és gázbevételétől. A közelmúlt tapasztalatai azonban itt is azt mutatják, hogy a fúrások sokkal sikeresebbek a szárazföldön illetve a partmenti, állami vizeken, mint a szövetségi tengeren.

Ami a déli területeket illeti: számos olajtársaság összpontosít a Permi-medencére, a Texas nyugati, és Új-Mexikó délkeleti részén elterülő, 86 ezer négyzetmérföldes területre, mely egyes becslések szerint akár 70-100 milliárd hordó olajat is tartalmazhat. Egy 2018-as tanulmány szerint több mint kétszer annyi olaj található a Permi-medencéhez tartozó Delaware-medencében, mint a korábban gondolták. Ehhez képest a kontinentális selfen található tartalékok jóval kisebbek lehetnek a vártnál, a 2016-os felmérések szerint 5 milliárd hordó olaj és 38 billió köbméter földgáz rejtőzhet az egész atlanti-óceáni partvidéken, és további 13 milliárd hordó és 50 billió köbméter együttesen a Mexikói-öböl keleti részén és Kalifornia partvidékein.

Az amerikai elnökök és az olajtermelés

Az oslói székhelyű Rystad Energy energiaipari tanácsadó cég elemzést készített arról, hogy mennyi olajat termelt az USA az egyes elnökök alatt, és hogy mi várható Biden elnöksége során. Eszerint a második világháború óta az amerikai olajkitermelés évente átlagosan 2,6%-kal nőtt a demokrata elnökség alatt, és csaknem változatlan maradt a republikánus elnökök alatt, évi átlagos 0,1%-os növekedéssel. Az Obama-kormányzat alatt rekordméretű volt az olajtermelés növekedése az új feltárásoknak és a fúrási technológiák fejlődésének köszönhetően. Ez idő alatt évente átlagosan 7,2%-al nőtt az olajkitermelés, ami a legnagyobbnak számít egyetlen elnökség alatt. A termelés a Trump-kormányzat idején sem állt le, 2017-ben 7,1% volt a növekedés. A Biden-terv szerint elképzelhető, hogy nem adnak ki új engedélyeket sem a szárazföldi, sem a vízi feltárásokra, ez azonban az elemzés szerint középtávon alig befolyásolja az ország olaj- és gázkitermelését. Ez a tény valójában növelheti annak a valószínűségét, hogy megszületik ez az intézkedés.

Jelenleg a becslések szerint Alaszkában és a Mexikói-öbölben 42,4 milliárd hordó kinyerhető kőolaj van, amelyből 6,4 milliárd hordó úgynevezett PDP tartalék, vagyis már létező kútból, olajmezőről, létező technológiával nyerhető ki. Ha felfüggesztenék az új engedélyeket, akkor az ipar 16,2 milliárd hordó olajat veszítene. A szigorúbb előírások, beleértve a feltárási tilalmakat is, további 6,1 milliárd hordóval kevesebbet jelentenének az engedélyezett mezőkön, míg az összes fúrás teljes tilalma további 13,7 milliárd hordót jelentene. Bár ennek nincs igazán realitása, az egész termelés betiltása a maradék 6,4 milliárd hordót is a föld alatt hagyná.


Képek forrása: 1. wikipedia.orgLuca Galuzzi; 2. wikipedia.org / Monteuxs; 3. wikipedia.orgRickmouser45; 4. wikipedia.orgUSGS; 5.wikipedia.orgZetrs; 6. wikipedia.org / USDOI/MMS; 7. wikipedia.orgJoint Pipeline Office; 8. wikipedia.org / Zorin09; 9. Rystad Energy

 

 

 

 

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai

Újabb olajszennyezés a Dunán?

Szerdán délben újabb olajszennyezésről érkezett bejelentés Szigetszentmiklósról, ahol december 12. óta zajlottak a ...