5 csodálatos jelenség a természet világából
Az állatok és növények világában időrő időre újabb különleges felfedezéseknek lehetünk tanúi. Az "5 csodálatos jelenség az állatvilágból" című cikkünk folytatásában egy évmilliókkal ezelőtt élt faméretű gombát is bemutatunk.
Az új-mexikói futógyíkForrás: commons.wikimedia.org
A kisebb állatok lassított felvételként látják a világot
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, az idő mindenki számára egyformán telik, ez azonban a kutatások szerint nem így van. A kisebb testű és gyorsabb anyagcseréjű állatoknak „lassabban” telik az idő, mint a nagyobb testűeknek, ami azt jelenti, hogy adott időegység alatt több információt képesek érzékelni. Erre azért van szükség, hogy ezzel az idő- és információelőnnyel jobban tudjanak védekezni a ragadozók támadása ellen – akárcsak Neo a Mátrixban.
Tehénbarátságok
Ha már az állatbarátoknál és állati barátságoknál tartunk, a többi háziállathoz hasonlóan a teheneknek is szükségük van a társaságra. Krista McLennan, a Northhamptoni Egyetem doktorandusza, állatjólléti szakértő kutatásában azt vizsgálta, hogyan hat a tehenekre, ha 30 percre elszakítják őket a csordától. A kísérlet egyik részében a tehenet egy közeli, szoros kapcsolatot ápoló fajtársával együtt különítették el, a másik részében pedig egy idegen tehénnel. Bár mindkét esetben mérhető volt a stresszhatás a tehén szívverésén és kortizolszintjén, ismerős közelében nyugodtabb maradt, mint amikor egy „idegennel” zárták össze.
Faméretű gombák
420-350 millió évvel ezelőtt, amikor a növények még új jelenségnek számítottak és a legmagasabb fa mindössze néhány méter magasra nyúlt, óriási, 7 méter magas, 1 méter széles organizmusok tornyosultak a vidék fölött. E különös lényeket 1859-ben fedezték fel és a Prototaxites nevet adták nekik, bár a tudósoknak fogalmuk sem volt róla, rendszertanilag hová lehetne besorolni a furcsa óriásokat. A megoldást azután egy 2007-es szaud-arábiai ásatás hozta el, melynek során megállapították, hogy a fosszília nem más, mint egy igencsak méretes gomba maradványa.
Szűznemző gyíkok
Egyes hüllőfajoknál különös jelenséget figyelhetünk meg. A szűznemzés, vagyis parthenogenezis jelensége abban áll, hogy a nőstények pusztán önmagukból reprodukálják az utódot, és a petesejt hímivarsejt beavatkozása nélkül indul fejlődésnek. Hogy akkor mi az az impulzus, ami elindítja az osztódást, máig rejtély a tudomány előtt. A szűznemzők legismertebb képviselője az új-mexikói futógyík (Cnemidophorus neomexicanus), mely névadó állama mellett Arizonában és Mexikóban is megtalálható. Egyedei között kizárólag nőstényeket találunk. Nem teljesen világos, hogy hogyan keletkezett a faj, egyes elméletek szerint a kis csíkos futógyík (C. inornatus) és a nyugati futógyík (C. tigris), keveredéséből jött létre, de az is lehet, hogy már egy új-mexikói futógyíkban jelent meg a mutáció. A fajok közti keveredés és a parthenogenezis több futógyíkfajra is jellemző a Cnemidophorus nemzetségen belül. Egyébként több, mint 70 gerinces faj rendelkezik a szűznemzés képességével. Az ivartalan szaporodás jelenségét - egyes gyíkfajok mellett - eddig elsősorban a komodói varánusznál, a pörölycápáknál, kígyóknál és fűrészesrájaféléknél figyelték meg, de rovaroknál is előfordul, például a botsáska is képes szaporodni szűznemzéssel.
A rénszarvasok szeme télen kékre vált
Az északi sarkvidéken nemcsak az időjárási, hanem a fényviszonyok is szélsőségesek. Míg nyáron van olyan időszak, amikor egy teljes napig világos van, télen ehhez hasonlóan hosszúra nyúlnak az éjszakák. A látási viszonyok változásának megfelelően a rénszarvasok retinájának szerkezete is megváltozik. A kutatók a helyi számiktól vásárolt rénszarvasszemeket vizsgálták, különös tekintettel a retina mögött található, fényvisszaverő rétegre. A szemgolyó hátulján található retina tartalmazza a szem fényérzékeny sejtjeit. Az, hogy a szem milyen színt ver vissza, a fényvisszaverő felület kollagénrostjai közötti távolsággal függ össze. Télen nő a nyomás a rénszarvas szemgolyójában, így összenyomódnak a rostok és kisebb lesz köztük a távolság. Így az állat szeme, mely nyáron többnyire aranybarnás árnyalatú, télen elsősorban a kékes fényt veri vissza, hogy a nehezebb látási viszonyoknak is megfeleljen az érzékelés.
Kép forrása / szerző: Greg Schechter
