Új remény az éghajlatváltozás hatásait megsínylő korallzátonyok számára!
A kanadai Victoria Egyetem biológusainak sikerült az El Nino alatt megfigyelni a korallzátonyokat. Kutatások eredménye új reményt jelent az éghajlatváltozás hatásait megsínylő korallzátonyok számára, ugyanis a szakemberek úgy vélik, helyi intézkedésekkel segíthető a korallfehéredés sújtotta virágállatok regenerálódása és fennmaradása.
Makrofotó biolumineszcens korallpolipokrólForrás: unsplash.com
Szerző: David Clode
A Csendes-óceán egyenlítői térségének erős felmelegedését okozó légköri jelenség, az El Nino okozta hőstressz hatására következett be a harmadik globális korallfehéredés, amely virágállatok tömegeinek kifehéredését és pusztulását eredményezte világszerte. A jelenség epicentruma a Karácsony-sziget (Kiritimati) volt, ahol a hőhullám példa nélkülinek számító tíz hónapig tartott.
Egy, a Nature Communications-ben publikált friss tanumány készítői a Kiritimati körüli zátonyokon lévő több száz korallkolóniát figyeltek meg a 2015 és 2016 között, az El Nino légköri jelenség idején.
| Korallfehéredés A klímaváltozás komoly fenyegetést jelent a világ korallzátonyaira, mert a korallok nagyon érzékenyek a körülöttük lévő víz hőmérsékletének változására. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, színüket adó és a tápanyagaik előállításában kulcsszerepet játszó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ez a jelenség a korallfehéredés. Amennyiben a kifehéredés hosszú ideig fennáll, a korallok éhen halhatnak, ha viszont néhány héten belül visszaépülnek a szöveteikbe az algák, akkor általában felépülnek. |
A kutatók mostanáig csak olyan esetben figyelték meg a korallok felépülését kifehéredés után, ha a hőstressz enyhült. Mivel a globális éghajlati modellek előrejelzései szerint a hőhullámok gyakorisága és hossza is nőni fog a jövőben, a korallok túlélésének záloga az lesz, hogy egy hosszantartó hőhullám idején képesek legyenek visszanyerni a tápanyagforrásaikat. A tanulmány társszerzője, Julia Baum szerint azonban a koralloknál csak olyan esetben figyelték meg eddig ezt a regenerálódást, ha a virágállatok nem voltak kitéve az ember okozta egyéb stresszforrásoknak, mint például a vízszennyezettség. Mostanáig nem volt egyértelmű, hogy helyi szinten lehet-e javítani a korallok túlélési esélyeit a klímaváltozással szemben. "Most felcsillant egy halvány remény arra, hogy ha megóvjuk őket a helyi stresszfaktoroktól, azzal segíthetjük a felépülésüket" - húzta alá a szakember.
| Néhány szomorú adat a korallzátonyok pusztulásáról - 2016-ra a Dél-kínai-tenger korallzátonyainak több mint a 80 százaléka tűnt el nemegészen 50 év leforgása alatt. - 2016-ra az Egyesült Királyság legnagyobb trópusi korallzátonyán a koralltelepek 85 százaléka károsodott. - 2018-ra Japán legnagyobb korallzátonyának már csupán 1 százaléka volt egészséges. - 2019-re az ausztrál Nagy-korallzátony hosszában már átlagosan 90 százalékkal alacsonyabb volt az új korallok száma az 1990-es évekhez képest. |
Danielle Claar a Washingtoni Egyetem kutatója szerint - aki még doktoranduszként vezette a tanulmányt - annak megértése, hogy néhány korall miként képes átvészelni a hosszú hőhullámokat, lehetőséget adhat rá, hogy mérsékelhető legyen a tengeri hőhullámok hatása a korallzátonyokra, időt nyerve a virágállatok számára, amíg csökkentésre kerül az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása.
Kép forrása: unsplash.com / Szerző: David Clode
