A magyar olaj nyomában

Magazin

2015/06/18


A magyar szénhidrogénbányászat nem nélkülözi a kalandos fordulatokat. Fejezetek a magyar olaj történetéből.

Bár szerencsére egyre nagyobb népszerűségnek örvend a megújuló energia mind az egyes emberek, mind a cégek életében, a fosszilis források egyelőre még fontos szerepet töltenek be az energiaellátásban, ezért érdemes szót ejtenünk róluk. A világ energiaszükségletének jelenleg 80%-át nem megújuló források, földgáz, kőolaj és kőszén fedezik. 2010-ben a hazai primer energiafelhasználás 38%-a volt földgáz és 25%-a kőolaj, és ezen erőforrások 60%-a importból érkezik. A becslések szerint a földgáztartalékaink körülbelül 2025-ig, az olajkészleteink pedig 2026-ig tartanak ki. Mindezek fényében érdekes lehet egy pillantást vetnünk arra, hogyan is irányult a figyelem Magyarország szénhidrogénjeire és hol tart jelenleg a termelés.

Az ipari termelés felé
Míg a kőolajat a középkorban leginkább tűzgyújtásra, világításra és kenőolajként használták, és megelégedtek a felszínre szivárgó, illetve egyszerű, mechanikus módszerekkel kinyerhető kőolajmennyiséggel, a 19. század ugrásszerű változást hozott a fosszilis energiahordozó történetében. Felhasználási és kitermelési módjait tudományos módszerekkel kutatták, és néhány évtized elteltével megérkezett a megfelelő technológia is, mely felszínre hozza a föld alatt rejtőző kincset. A 20. század elején, az Anglo-Persian Oil Company hozta az országba a kitermeléséhez szükséges eszközöket, melyeket egy zalai falucska, Budafapuszta határában vetettek be először. A fúrásokat két magyar geológus, Pápai-Vajna Ferenc és Dr. Papp Simon vezette, de mivel az első számításaik kicsit félrecsúsztak, nem tudtak eredményt felmutatni. Ennek köszönhetően az angolok 1926-ban ki is vonultak a kudarcra ítéltnek vélt üzletből.

10 évnek kellett eltelnie, hogy valaki újra a kezébe vegye a parlagon heverő terület ügyét, ezt pedig az amerikai vezetéssel alakult EUROGASCO (Európai Gáz és Villamostársaság) tette meg, melynek tudományos munkatársa ismét Dr. Papp Simon lett. Vállalkozásukat gyors és fényes siker koronázta, 1937 elején feltört az olaj, és hetente 2,5 vagonnyit sikerült belőle begyűjteni, ami napi 418.000 m3 földgázzal egészült ki. A sikeren felbuzdulva 1937 végére újabb kutat fúrtak, ami felülmúlta az előző kút teljesítményét és naponta körülbelül 10.300 m3 földgázt és 54 tonna olajat adott. 1938. december 31-ig, vagyis mindössze 13 hónap alatt kilenc termelő kutat ástak a területen és 4000 vagon kőolajat valamint 20 millió m3 földgázt termeltek.

Háború és kizsákmányolás, kézről kézre adva
A ’30-as évek végén aztán a világháború némiképp beleszólt az események menetébe. 1938-ban az EUROGASCO helyét a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság vagyis MAORT vette át. A zalai olajmezőket csúcsra járatták. 1940-ben 76 millió m³ gázt termeltek, melyből mindössze 2 millió m³-t használtak el. A '40-es évek közepéig megmaradt a tendencia, hogy megfelelő tároló- és szállítórendszer hiányában a földgáz majdnem felét felhasználatlanul égették el.

1943-ra 831 000 tonnára növelték a kitermelt olajmennyiséget, ezzel termelési csúcsot állítva fel. 1944-ben havonta körülbelül 67 000 tonna olaj került a felszínre, amelynek felét naponta szállították Németországba. Zalában a termelés szinte az utolsó pillanatokig folyt, csak 1945. március 28-án állt le egy időre.

A '40-es években a németek vették át a vezetést (a Magyar-Német Ásványolajművek, azaz MANÁT révén), és figyelmük elsősorban az Alföld felé fordult. '46-ban aztán a szovjetek nyújtották be igényüket a kutatásra, megalapítva a Magyar-Szovjet Nyersolaj Részvénytársaságot, vagyis a MASZOVOL-t, mely hamarosan MASZOLAJ néven folytatta a kutatásokat az Alföld északi peremén.

Innen 1954-ig 25 400 tonna kőolajat és 25 millió m3 földgázt sikerült kinyerni. 1967-ig, a termelés beszüntetéséig összesen kb. 40 000 tonna kőolaj és 55 millió m3 földgáz került a felszínre. 1954-ben megszűnt a MASZOLAJ, és az iparágat kisebb-nagyobb vállalatok között osztották fel. Mivel ez a rendszer nem bizonyult hatékonynak, 1957-ben létrehozták az Országos Kőolajipari Trösztöt, melynek 1991-ben a MOL vette át a helyét, mely ma Magyarország legnagyobb vállalata.

A Makói-medence titkai
Ami a jelenlegi helyzetet illeti, összesen 209 millió tonna kőolajunk van, melyből mindössze 19,2 millió tonnát lehet kitermelni a jelenlegi technikai feltételekkel, de ebből is csak 18 millió tonnát érné meg a felszínre hozni. Az olajtermelés 2000-től évi egymillió tonna körül van és évről évre némleg csökken.

A két legnagyobb lelőhely a Zalai-dombság és a Makói-medence és ezen belül az algyői gázmező, ahol jelenleg a legtöbb kitermelhető olaj rejtőzik: 31 millió tonna, 85 milliárd m³ földgázzal kísérve. A területet 1965-ben tártak fel, és egy évvel később már 62 ezer tonna olajat és 8 millió m³ földgázt termeltek belőle.

Ehhez a vidékhez kötődik az egyik legnagyobb baleset is, 1968 decemberében ugyanis kigyulladt az egyik kút, és naponta 1000 m³ olaj és 1 millió m³ földgáz áramlott ki belőle hatalmas lángnyelvek és egy óriási kráter kíséretében, mely azon nyomban el is nyelte a teljes fúróberendezést. A tüzet csak egy héttel később sikerült eloltani, míg a kútkitörést csak a következő év januárjában szüntették meg.

A makói árok erőforrásai megmozgatták a külföldi cégek fantáziáját is, 2008-tól kezdve az amerikai Falcon Oil & Gas Ltd. végzett próbafúrásokat a környéken, és azzal kísérleteztek, hogy megtalálják a megfelelő módszert a helyszínen rejtőző, körülbelül ezermilliárd köbméternyi palagáz kitermelésére, mely Magyarország gázszükségletét nagyjából 100 évre fedezné. Azonban nem találták meg a megfelelő módot, mely biztosítaná a gazdaságos kitermelést, így a vállalkozás 2014-ben parkolópályára került.

Noha mindebből jól látszik, hogy a szénhidrogének még mindig nagy szerepet játszanak az energiaellátásban, a történet azt is előrevetíti, hogy érdemes alternatívákat keresnünk és a megújuló források fejlesztésén gondolkodnunk. Bízunk benne, hogy a felelős termelés és gazdálkodás egyre inkább preferenciává lép elő Magyarországon is az energia előállítása és fogyasztása terén.

 

forrás: wikipedia.org, youtube.com, dobaigabor.blogspot.hu, origo.hu, petroleum.hu

A rovat új hírei

Hasonló

Olajfúrás a Jeges-tengeren?

A Shell évek óta igyekszik megvetni a lábát a temérdek olajat ígérő sarkvidéken. Most úgy tűnik - legalábbis részben - elérte ...

Egy sok vitát kiváltó olajvezeték

Az albertai olajhomok mezők kitermelése sok pénzt hoz Kanadának, ugyanakkor a környezetvédők az ország egyik legnagyobb környezeti ...

A pazaroló EU

Energiaimportjának 87%-át pazarolja el az Európai Unió.

Para-olaj?

A palaolaj semmiképp sem tévesztendő össze az olajpalával.

A rovat legolvasottabbjai